Rupture h.s. au (magyar)

28. fejezet- "Azt hiszem tartozom egy bocsánatkéréssel."

Harry

A jelmezes buli napja volt. Raine folyamatos kopogására keltem fel, mielőtt kiabálni kezdett, hogy kezdjek készülni és vegyem fel a saját otthona előtt, mert én voltam a férfi és az én dolgom volt és kötelességem. Aztán hátra dobta a haját és elsétált, amivel elérte, hogy egy időben akartam megölelni és megölni.

Könyörögnöm kellett Autumnnak, mielőtt végül feladta, ruhákat hozott a saját szekrényemből és a fürdőbe ment. Amikor meghallottam a zuhany hangját, megfogtam  a ruháimat, amiket egy részeg fogadás miatt kellett viselnem, amit elvesztettem Louis ellen. Alig sikerült magamat beletuszkolni a túl szoros aranynadrágba és azután állt el a zuhany hangja. Siettem, hogy megcsináljam a hajam és az utolsó kiegészítőkkel véglegesítettem a jelmezem, mielőtt a fürdő ajtó elé álltam. Percekkel később kijött Autumn egy szürke pólót viselt, ami túl hosszú volt rá majdnem a térdéig ért és elképesztően nagy volt rá. Még a fekete nadrágom is rajta volt és mielőtt véleményezhettem volna felkötött a hajába egy kendőt.

"Hello, Harry Styles vagyok. Egy óriás, hosszú ujjakkal és azt hiszem a hajvágás túl drága." Próbálta mélyíteni hangját, miközben keresztbe fűzte karjait a mellkasa előtt. Nevetve ráztam a fejem.

"Mi a szart viselsz?" Kérdezte felmérve a jelmezem.

"Louis ötlete volt, oké? Ez a nadrág is az ő mérete, mert istenem érzem, ahogy a golyóim elkékülnek."

Kétszer pislogott, mielőtt előrehajolt a nevetéstől. Kezével a térdére ütött és levegő után kapott és visszataszító lett volna, ha nem lettem volna olyan megnyerő.

"Istenem, ez briliáns." Mondta a nevetéstől fuldokolva és a szemeit törölgette.

"Hogy lehet, hogy én homoszexuálisnak nézek ki és te pedig pasinak öltöztél?

"Ugyan, Harry, mindenki tudja, hogy én hordom a nadrágot." Rántott vállat, felém sétált és szájon csókolt ajkaimba kuncogva, mielőtt elhúzódott.

"Reméljük a partnered is olyan kurva lesz, mint te vagy bajba kerülsz." Viccelődött elsétálva mellettem az ajtó felé. Megfogtam a kesztyűimet szem forgatva.

"Hölgyem." Mondta és   kinyitotta nekem az ajtót.

"Kopj le." Sziszegtem nem egészen olyan ingerülten, amilyennek lennem kellett volna. 

"Ma  a szerepembe maradok!" Kiáltotta izgatottan, miközben Rainehez közelítettünk. Az út nem volt olyan zsúfolt, mint máskor, valószínűleg, mert mindenki a bulira készült. Többször felnevetett, majd bocsánatot kért, de sosem gondolta komolyan. Azon kaptam magam, hogy nem a zavaromra koncentrálni, hanem a szemében csillogó örömre. Én voltam az oka. Valahogy, akaratomon kívül sikerült megnevettetnem  és nem tudtam nem elégedett lenni magammal. Raine az otthona előtt állt egy katonai nadrágot viselve, ami a földig ért, egy fekete póló volt belehúzva és katonai bakancsot viselt, ami legalább négyszer nagyobb volt rá. A haja még mindig kontyban volt, amit Autumn csinált neki és az arcát fekete tinta borította.

"Ugye viccelsz velem!" Kiáltottam fel, miközben Autumn hátra vetett fejjel nevetett fel és kezeit összecsapta maga előtt a helyzet iróniája miatt. A hang megragadta Raine figyelmét, miközben felénk sietett és engem hason ütött.

"Késtél. És mi az istent viselsz? Valami pornósztár vagy vagy mi?"

"Nem kéne hercegnőnek lenned vagy valami balerinának, vagy valami lányos dolognak?"

"Akkor mi maradna neked?" Húzta fel fél szemöldökét és kapott egy ötöst Autumntól, aki még mindig képtelen volt abba hagyni a nevetést.

"Rendben, okostojások, menjünk." Játékosan megütöttem a fejét, miközben civódni kezdtek rajtam.

Louis ezért meg fog fizetni. Hamarosan anya szobája előtt voltunk az udvaron, Raine előttünk futott, miközben Autumn idegesen fűzte össze ujjainkat. Enyhén megszorítottam kezét, miközben a tömegbe léptünk. Anya Niallel és Louisal állt, háttal nekünk. Amint Louis észrevett minket nevetésben tört ki és egy ujjal rám mutatott, hogy elmagyarázza a kis közönségnek, hogy miért nevet. Anya és Niall figyelme rám irányult, miközben mindketten Louishoz hasonlóan reagáltak. 

"Nem gondoltam, hogy tényleg megcsinálod, édes istenem, ez megfizethetetlen!" Kiáltott fel Louis és kezét mellkasára tette. A szemeimet forgattam és próbáltam anyát megölelni.

"Oh, baby, próbálj ma nem sokat beszélni rólam, ma nem vagyok rá büszke, hogy az anyád vagyok." Viccelődött, miközben Louis biztatta, hogy "gyerünk Mrs. Styles." Niallel együtt, mielőtt elsétált és egy puszit dobott nekem a levegőben.

"Griffin." Üdvözölte Autumnot Louis szárazon, amire ő biccentett mosolyogva. 

"Megyek megkeresem Zaynt, ezt látnia kell!" Jelentette be Niall és elsietett. 

"Basszus, futnom kell egyet! Szerzek pár italt, fedezz." Suttogtam Autumn fülébe és a fejér megpusziltam oldalról, mielőtt a Niallel ellentétes irányba futottunk.

Autumn

Louis és én egyedül maradtunk, testünk a zene ütemére mozgott, de egyikünk sem kezdeményezett beszélgetést. Emlékeztettem magam, hogy ezért leszidjam Harryt, hogy olyan helyzetbe hagyott.

"Ő is kineveti Harry." Kétszer kellett ellenőriznem, hogy biztos lehessek abban hozzám beszélt, pedig nem kényszerítette semmi.

"Igen." Ekkor láttam meg a távolban Harryt, aki a fejét rázva nézte e nevető Malikot.

"A..azt hiszem tartozom egy bocsánatkéréssel."

"Huh?" Louis kék szemeibe nézve kérdeztem.

"Nem vagyok az a fajta ember, aki másokat elítél, anélkül, hogy ismerné őket, de neked esélyt sem adtam. Ez nem volt szép tőlem, sok szarságot elkövettem és sajnálom. De ahogy látom őt ma itt... egyszerűen..évek óta nem láttam ilyennek. Nem nevetett, alig mosolygott és mindig mindennel foglalkozott. De most, látom. Visszaszerezte a régi önmagát,  és erre egyikünk sem volt képes, hogy hozzásegítse, de neked valahogy sikerült. Gyűlölöm elismerni, de megtetted. Szóval köszönöm és sajnálom, hogy egy fasz voltam." Ostobán bámultam rá egy vagy két percig, miközben szemeit Harryn tartotta, és mosolygott rajta.

"Ez nem jelenti azt, hogy elgyengülök majd, ne is álmodj róla, hogy valaha ilyen érzelmes leszek veled, ez egy egyszeri alkalom." Ajkait vigyorra húzta, ahogy vádlóan mutatott rám.

"Felfogtam. Én sem szeretem az érzelgőséket, szóval biztonságban vagy. " Louis bólintott és enyhén kuncogott, mielőtt levette rólam tekintetét. Én is ezt tettem, de hálám jeléül vállainkat összedörzsöltem. Biztosan megértette, mert nevetése erősödött és a fejét rázta.

Harry tekintete megtalált a tömeg felett és zavartan ráncolta szemöldökét hirtelen boldogságunk miatt, mielőtt gödröcskés mosolyra húzta ajkait. És én azon kaptam magam, hogy beleszerettem a nevetséges énjébe, a kontyával , a túl szűk nadrágjával és a tetkóival együtt.

----------------
Sziasztok!
Lenne egy olyan kérdésem, hogy csak én érzem úgy, vagy tényleg néhol érthetetlen/nehezen érthető lett a rész? Lehet csak az én hülyeségem, mert máskor is volt már így és ti nem így gondoltátok. DE ha most igazam lenne, akkor őszintén leírhatjátok, nem sértődök meg, csak mióta elkezdődött az egyetem annyira le vagyok szívva, hogy félkómás állapotban fordítok nektek és lehet ez van hatással a részek minőségére :(