the babysitter [bts V]

3

- És mégis hova viszel? - kérdeztem, miután Tae tök szabálytalanul menetirányt váltott. Egészen pontosan csak random áthajtott a másik sávba. Ami ugye az eddig szembejövő forgalom sávja volt. 

- Hova vigyelek? - nézett rám hatalmas szemekkel. (Már amennyire egy koreai tud hatalmas szemekkel nézni.)

- Tae, megköszönném, ha az utat figyelnéd - szóltam rá. Az előbbi manővere után erősebben kellett kapaszkodnom, annyira rám hozta a frászt. Tae elfojtott egy röhögést, ami nem esett ugyan jól, de legalább újra az útra koncentrált.

- Szóval, hova vigyelek? - tette fel újra a kérdését.

- Mindegy, csak ne valami buliba.

- Mindegy, csak ne valami buliba... - ismételt meg engem. - Kár, pedig éppen oda akartalak vinni.

- Mi? - néztem rá ijedten, mire ő csak felröhögött.

- Vicceltem - mondta még mindig nevetve, aztán mikor abbahagyta, elkomolyodott és rám nézett. - Nem neked való az.

- Igen Tae, tudom, hogy egy kicseszett lúzer vagyok és senki nem hívna meg buliba, nem kell emlékeztetni rá - háborodtam fel. Mi az, hogy a buli nem nekem való? - Kikérem magamnak.

- Héhé, hisztikirálylány, nem úgy értettem.

- Hisztikirálylány? - kerekedett el a szemem. A kurva életbe, tudtam, hogy nem kellett volna vele eljönnöm. Ez a srác menthetetlenül bunkó. Vagy megint csak én vagyok hülye. Esetleg mindkettő.

Tae hirtelen lehúzódott az útról, félreállt és még az autó motorját is leállította. Ekkor még ijedtebben néztem rá. A srác teljes törzsével felém fordult, bal kezét közben a kormányon pihentette. Behunyt szemekkel nagyot sóhajtott, majd mélyen a szemembe nézett.

- Bulizni csak a selejtek járnak. A rendes, tisztességes és intelligens emberek pedig nem. És te utóbbiak közé tartozol. Nem viszlek be holt részeg seggfejek közé. Te nem olyan lány vagy, és akár hiszed, akár nem, vigyázok rád - mondta, majd elmosolyodott. Én sem tudtam megállni, pár másodperc múlva már úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. De fejben ismét csak magamat szidtam, mert megint jól beégettem magam.

- Tae, ne haragudj... És előre bocsánat ha ok nélkül kiakadok, vagy ha hülyeséget mondok. Olyan kínosan érzem most is magam... - temettem tenyereim közé az arcomat.

- Ezért ne kérj bocsánatot - mosolygott rám, majd beindította a kocsit. - Egyébként egész beszédes csajszi vagy. Nem is gondoltam volna.

- Beszélek én szívesen, ha van kivel.

Közben kiértünk a városból. Elképzelésem sem volt, hova visz, de valamiért bíztam benne.

A hegyek felé vette az irányt. Hallottam már róla, hogy a hegytető milyen király hely, de még soha nem jutottam fel odáig. Nem volt kivel.

Miután felértünk, Tae szépen leparkolt, majd kivett a csomagtartóból egy pokrócot.

- Gyere! - intett a fejével, majd elindult. Én pedig természetesen követtem. Két perc múlva csodálatos látvány tárult elénk: a hegytetőről az egész város be lehetett látni. Minden olyan kis apró volt innen fentről. Millió apró pont világított mindenfele. Ámulva nézelődtem.

- Ez az egy szem jó hely az egész környéken. Tetszik? - nézett rám Tae, mire én hevesen bólogattam.

- Gyönyörű. - Tae a zsebébe nyúlt, előhúzott egy cigit, majd rágyújtott. Megcsóváltam a fejemet. - Mi értelme?

- Rossz szokás - rántotta meg a vállát, majd kifújta a füstöt. Aztán kiterítette az eddig a kezében tartott pokrócot, és lefeküdt rá. Még pár percig csodáltam a kilátást, majd én is helyet foglaltam mellette. - Szerintem azt is érdemes lenne megnézned - mutatott az égboltra. Elfeküdtem mellette, és megláttam a fejünk fölött a gyönyörű csillagos eget.