Between two points (Alex Rider fanfic) HU

8. Fejezet

Nem sütött be a fény a lehúzott redőny miatt, ezért szépen elaludtam.  Félig sötét volt a szobában, mikor kinyitottam a szemem. Emlékeztem Alex mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy lehúzva tartsuk a redőnyt. Senki sem keltett fel, csak a telefonom. Pislogtam és végre ki tudtam venni a képernyőn Allison képet. Azt mondta én adjak magamról életjelet, de mivel elaludtam,  bizonyára aggódni kezdett. Nem ültem még fel, a fülemhez emelve habozva felvettem a telefont:

  - Szia Allison.   - köszöntem álmosan

Ami aztán fogadott,  hát, arra nem készültem fel, sem én, sem a fülem.

  - Eltűnsz fél napra, nem mondod hol vagy, hazudnom kell miattad és minden amit mondasz az egy "Szia Allison"? Szerinted ez jól van így? 

A legközelebbi barátnőm egyszerűen beleoldított a telefonba és úgy leteremtett, ahogyan eddig még senki. Ha eddig nem keltem fel teljesen, most már igen. Az agyam még nem reagált úgy, ahogyan kellett volna,  lusta volt ő is, de én megértettem.

  - Öhm, nem? 

Egy frusztrált sóhaj a telefon túlsó oldaláról azt jelezte, hogy ezt nem kérdeznem kellett volna. A tegnap esti üzenet óta nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódik miattam. Ez egy részt melengette a szívem. Elmosolyodtam, de közben hallgattam tovább a lány hangját:

  - Elraboltak? Tudsz beszélni? 

Hát persze,  ha egy klisés romantikus filmben lennénk, bizonyára elraboltak volna és én beleszerettem volna szépen az elrablómba, mint annak a rendje. De, nem kell aggódni, nem estem bele Alex Rider- be és sem belém. Eddig.

  - Nem raboltak el és tudok beszélni. - mondtam higgadtan 

  - Hál' Istennek. - sóhajtott, de még nem fejezte be az ostromot - Hol vagy?  
Fogalmam sem volt, hol vagyok. De ez eddig nem is igazán foglalkoztatott valamiért. Alex nem rejtegette a lakáshoz vezető utat, de én túl elfoglalt voltam azzal, hogy ne essek le a motorról vagy, hogy hogyan kapaszkodjak Alex-be.

  - Azt nehéz elmondani.  - próbáltam kerülni a témát 

Szinte magam előtt láttam, ahogyan Allison húzza a száját.

  - Kinél vagy? - hallottam az enyhe gúnyt a hangjában 

Ha te azt tudnád,  gondoltam, de az ajkamba haraptam és más válaszon kezdtem agyalni. Mármint, nem szabad elmondanom sem a kémes ügyet; sem túl részleteset Alex-ről, amúgy sem ismeri.

  - Nem igazán ismered. 

  - Egek, Flóra. Ne csináld már ezt. 

Allison többet aggódik miattam, mint én. Persze, én is megijedtem anno, hogy mi lesz velem ha elfogadom Rider segítséget, de azért elismerem jól esik az egész. Allison igenis kiérdemli a legjobb barátnőm címet. Úgy döntöttem beadom a derekam és adok neki valamit, ami talán nem árthat.

  - Oké, az edzésről ismerem...  - hadartam

  - Várj. - szakított ok nélkül félbe - Fiú? 
Igazat vagy nem igazat? Allison nem mondaná el senkinek, az egyszer szent. Oké, az igazság nem bánt, ugye?

  - Igen.  - nyögtem ki legyőzötten - De mielőtt... 

Allison már megént nem engedte, hogy befejezzem, terminátor- üzemmódban volt.

  - Egek, ez nagyon nem jó! - ordított a telefonba - Mikor gabalyodtál te össze egy fiúval? Hívjam a rendőrséget vagy Marcus-t, mert bővül a család...