THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Mondták már,hogy gyönyörű vagy?!"

- Szállj le rólam!

- Nem, nekem jó így.

- Nehéz vagy.

- Legalább szokod.

- Ahj, hogy lehetsz ilyen? -akadtam ki, de ő jót szórakozott rajtam.

- Voltaképpen, most mért is vagyok én rossz? -döntötte oldalra a fejét.

- Mert...mert...

- Na? -vonta fel a szemöldökét.

- Mert engem is egy hülye libának nézel! -fakadt ki belőlem.

- Tessék? -értetlenkedett.

- Nem vagyok hülye, és nem vagyok olyan lány, akiről leimádkozhatod a bugyit ezzel a féloldalas mosolyoddal, meg a jóképűségeddel és az izomzatoddal, plusz a szövegeiddel, és nedves sem leszek az érintéseidtől.

- Ezt erősen kétlem, szépségem. Fogadjunk, ha most levenném a bugyikádat kiderülne, hogy igen is felizgattalak már csak ennyivel.

- Mondták már, hogy tuskó vagy?

- Mondták már, hogy gyönyörű vagy? -kérdezte vissza azonnal. - És nem, nem tartalak libának, se hülyének. -váltott komolyabbra. - Szerintem egy nagyon okos lány vagy, aki kedves, jó fej, és akiért sokat kell még güriznem... -beismerem, erre elmosolyodtam. - És akiben mély nyomot hagyott valahol az a másik faszfej, aki átbaszott, de te mégis próbálsz erősnek tűnni, de te is tudod, hogy épp olyan gyenge vagy. -már válaszra nyitottam volna a számat, de nem hagyta. - Nem megbántani akarlak. Csak azt mondom, hogy lehet, hogy mások bekajálták ezt az áll arcodat, de én nem. Nem azt akarom mondni, hogy megjátszod magad, de sokkal jobban állna, ha levennéd, és a valódi éned is megmutatnád néha. Aki kissé ártatlan,és védtelen, de mégis határozott. Aki törődésre, és egy kis figyelemre vágyik. Érzem rajtad a szeretet hiányt. -úgy éreztem, hogy Delon teljesen belém lát, mintha olvasna a fejemben, vagy nem is tudom...érezné, amit én. A felismeréstől könny szökött a szemembe. - Basszus, nem akartak megríkatni. -szállt re rólam, majd ahogy én is felültem, magához ölelt. Fejem a mellkasába fúrtam. Nem szólt semmit, és most nem is kellett. Csak hagyta, hogy kicsit kiadjam magamból, és most az ő vállán találtam vigaszt.

- Igazad van. -mondtam kis idő elteltével, majd sóhajtva visszahajtottam rá a fejem.

- És bocs az előbbiért. Talán kicsit túllőttem a célon.

- Hát igen! -vágtam rá, mire elnevettük magunkat.

- Lemegyünk a srácokhoz? Szerintem már a boxban vannak. -kérdezte kedvesen, mire csak bólogatva letöröltem a könnyeimet.

- Előtte elmehetek a mosdóba?

- Persze. -épp, hogy léptem egyet megálltam, és felé fordultam, majd adtam egy puszit az arcára. Nem kellett mondanom, hogy miért, tudta ő is, és egy apró mosolyt dobot felém.

Delonnak igaza volt, és a srácok már lenn voltak, éppen csócsóztak. Marci volt Levi ellen, Milán meg bíró volt, mivel állítása szerint "szarakszik a csuklója"

- Beszálltok? -pillantott ránk Marci, mire Delon rám nézett.

- Mehet. -bólintottam, majd beálltunk. Én Levivel voltam Delon és Marci ellen. Milán lenullázta az állást, és kezdtük is. Kiskoromban elég sokat csócsóztam, plusz nyári táborokban is rengeteg időt elütöttünk vele, így nem panaszkodok, de a srácoknak sincs miért. Az első gólt ugyan is Delon lőtte be.

- Bocs, szépségem. -mondta "szomorúan"

- Ugyan, csak előnyt adtam. - Vettem ki a labdát, miközben kissé előre dőltem, karjaimat összébb húzva, ezzel kicsit fentebb, vagyis összébb tolva melleimet, ami azonnal elvonta Delon figyelmét, és miént volt a második pont.

- Ügyes. -bólintott elismerően, mire büszkén mosolyogtam.

Igen csak hosszú meccs volt, mivel kb mind ugyan olyan szinten voltunk. Egy pont híján volt egyenlő az állás, méghozzá az utolsó pont hiányzott, amit mi szereztünk meg Levivel, de figyeltem eddig Delon játékét. Simán kivédhette volna, de hagyta, hogy belőjem. Levi persze őrjöngött, és - ahogy ő mondaná - "a képükbe dörgölte" a vereséget. A meccs alatt Adél is betévedt közben, majd a srácok úgy vélték próbálni kéne egy kicsit. Adéllal azonnal helyet is fogaltunk a fehér bőrkanapékon, és figyeltük a srácok próbáját. A kedvenc bandámat figyelhetem próba közben, ez olyan, mint egy ingyen koncert. Persze, hogy végig tomboltam az egészet, és énekeltem Delonnal együtt minden számot, mert az összesnek kívülről fújom a szövegét, de Adél is, szóval ketten őrjöngtünk. Pár szám próbája után a srácok leültek egy-egy sörrel, vagy épp whisky társaságban, és beszélgettünk egészen hajnali fél egyig. Hihetetlen mennyire elszaladt az idő, de nagyon jól éreztem magam. Mivel már későre járt, a srácok hazamentek, és Adél is felment a szobájába. Ketten maradtunk Delonnal a boxban. Én felhúzott lábakkal ültem, ő meg lazán feltette a dohányzó asztalra, és farkasszemet néztünk.

- Mi az? -kérdeztem kis idő után, mire mosolyogva megrázta a fejét.

- Remélem nem akarsz haza menni, mert kicsit megártott a pia, meg nem is akarom, hogy elmenj. -mondta.

- Maradok.

- Reméltem is. -állt fel. - Jössz? -indult be a házba, onnan pedig a szobájába mentünk. Mind ketten lefürödtünk. Kaptam Delontól egy pólót, ami pizsamaként szolgált. Utánam ő ment, addig bebújtam az ágyba, és Szabrival sms-eztem, de mikor Delon kijött egy száll törölközőben ismét csak megállt a lélegzetem, és szemem a felsőtestén legeltettem, amit egy apró, ám csibész mosollyal díjazott. Szekrényéhez lépet, majd ledobta a törölközőt magáról. És mivel az egész szekrény tükör volt, így rálátásom nyílt férfiasságára, mire csak elkerekedett szemmel, döbbent fejjel nézetem. Ugye rémlik még neki, hogy itt vagyok! Meg hogy amúgy a tükörből látom! De ha jobban belegondolok nem is bánom...sőt állhatna még így egy kicsit, de bánatomra felhúzott egy boxert.

- Na, mi van? -fordult felém bujkáló mosollyal az arcán, mire nagyot nyelve megráztam a fejem. Jól tudta, hogy zavarba hozott, és ez tetszett is neki. Leoltva a villanyt bebújt ő is az ágyba. - Tudsz aludni?

- Igen. -vágtam rá, mert elég fáradt voltam. Elhelyezkedtem az ágyban Delonnak háttal, majd lehunytam a szemem. - Jó éjt!

- Neked is, szépségem! -motyogta, mire elmosolyodtam, és a másik pillanatban már a hátam mögött éreztem, ahogy hozzám simul és átkarol.

-Te mi...

- Fogd be. - dörmögte mély, rekedtes hangján, mire kissé elnevettem magam. Még ficánkolt egy kicsit, míg megtalálta helyét, és még szorosabban magához húzott. - Nincs rajtad melltartó? -kérdezte a hangja alapján vigyorogva.

- Ahj, maradj már! -csaptam a kezére, amit nevetve lentebb is húzott kicsit, majd belepuszilt a nyakamba, homlokát pedig tarkómhoz érintette, bennem pedig végig futott valami. Lehetséges, hogy kezdek beleszeretni Delonba? Egy biztos, ma éjjel mosollyal az arcomon aludtam el.