THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Veled maradok"

Delon rendes volt, és tettünk egy kitérőt a bárba, ahol tegnap este voltunk, hátha meg van a táskám, és el sem hiszem, de meg volt! Mindenem benne volt, csak a tárcából vették ki a pénzt, de nem volt valami nagy összeg, és nem is érdekelt. Visszaülve a kocsiba azonnal fel akartam hívni Szabrit, de le voltam merülve, szóval akkor majd otthon. Delonnal az egész utat végig beszélgettük, nem volt köztünk egy percig sem kínos csend, aminek kifejezetten örültem. Lehet, hogy Delon talán mégsem olyan beképzelt tapló, ahogy én azt hittem. A házunk elé érve leállította a motort, majd az utcát figyelte.

- Elég veszélyes környéken laksz. -vizslatta.

- Nem mondanám valami biztonságosnak én sem. - vontam meg a vállam.

- A szüleid?

- Leléptek a nyárra.

- Tesód van? -erre csak megráztam a fejem, ő pedig sóhajtott. - Mi az? -mosolyogtam.

- Nem...nem tetszik ez nekem. Ismerem ezt a környéket. -harapta be az alsó ajkát, majd úgy nézett, mint aki szellemet látott. - Szopatsz, hogy ő a szomszédod? -nézett az öreg bácsira, akitől ráz a hideg.

- Igen, ijesztő egy ember.

- Fogalmad sincs mennyire. -motyogta - Aludj nálam. -vágta rá, mire nagyot néztem.

- Delon, ha ez egy trükk, hogy ágyba csalj...

- Nem, esküszöm, hogy nem. -szakított félbe.

- Nem alszom nálad!

- Tudod ki ez az ember? -fordult velem szembe teljes testével, karját pedig a kormányra támasztotta. - Kölyök koromban Levivel meg néhány sráccal gyakran bringáztunk erre...

- Olyan rég óta ismered Levit? Várjunk...te komolyan ezen a környéken laktál? -esett le.

- Pár utcával arrább. -legyintett.

- Beszarás.

- Nem ez a lényeg. -váltott vissza. - Folyton furcsa volt nekünk ez az ember. Mindig bezárkózott, és furcsa dolgokat csinált. Volt két fia, mind ketten elmegyógyintézetbe kerültek. Az egyik azt hiszem öngyilkos is lett. Rengetegszer hallottunk sikolyokat ebből a házból. Egy kicsivel később sok minden kiderült. Mondjuk, hogy megölte a saját feleségét, és rengeteg nőt erőszakolt meg. A pasi nem százas, csak úgy, mint a gyerekei elmegyógyból jött. Vagyis megszökött. -tette hozzá, engem meg lesokkolt. Aztán jobban belegondoltam.

- Rengeteget állt a házunk előtt, és figyelte az ablakom. Minden reggel, mikor elmentem iskolába a kerítésnél állt, és figyelt. Akkor is itt volt, mikor hazajöttem. Mindig kijött, ha én is és folyton érdeklődött, hogy anyuék hol vannak. Persze sosem mondtam, hogy egyedül vagyok. -azt már nem akartam elmondani neki, hogy rengetegszer állt közvetlen az ablakom alatt éjjel, vagy a nappali ablakán leselkedett be. Sosem törődtem vele úgy igazán, de így...

- Na látod.

- De Delon... öreg már.

- Attól még beteg!

- Mért érdekel ennyire mi van velem? Csak nem féltesz?

- Baj, ha igen? -kérdezte úgy, mintha magának is most vallaná be. - Nézd, vagy te jössz hozzám, vagy én maradok, de egyedül itt nem alszol. -nézett mélyen a szemembe, ellentmondást nem tűrően. Tehát maradtunk annál, hogy Delon nálam alszik. Atyavilág... Annyi kérése volt, hogy had álljon be a kocsival a garázsba, mert nem szívesen hagyná azt utcán a "bébijét". Láttam az öreget, ahogy a kerítésénél figyel, de próbáltam nem törődni vele.