"Ő más" (Delon szemszöge)

4.8K 333 8
                                    

Kiszálltam Delon kocsijából, és figyeltem, ahogy elhajt, a jármű pedig egyszer csak eltűnik. Akaratom ellenére is apró mosoly húzódott a számra, majd egy sóhaj kíséretében beindultam a házba, ahol tomboltak a srácok.

- Na, téged is lehet látni? Merre jártál, báránykám? -borzolta össze a hajam Andris, közben a zenét próbálta túl ordítani, ami most már Breaking Benjamin-Failure című dalára váltott. -Ha te azt tudnád-gondoltam magamban.

- Volt egy kis dolgom. -artikuláltam, hogy megértse, ha már a hangom alig hallatszik.

- Minden oké amúgy? -olvastam le a szájáról, és csak hevesen bólogattam, majd két alakot láttam kirontani a konyhából. Persze, hogy Szabrit, és Andit, akik esze-veszett vigyorgásban voltak. Semmit sem szólva-úgyse hallanánk- karon ragadtak, és kisétáltunk a házból, majd ki az utcára.

- Mesélj máááár! -ugrándozott mellettem Andi, miközben a poros úton haladtunk.

- És ki ne merj hagyni egyetlen egy részletet sem! -fenyegetett meg Szabri a mutató újával, mire egy sóhajt vettem és elkezdetem nekik mesélni.

***Delon szemszöge***

A kocsiban ismét meg akartam csókolni, de ugyancsak elhúzódott. Talán már kínomban nevettem. Most érzem életemben először, hogy "küzdenem kell egy lányért" El kell ismernem, mikor megláttam újra abban a klubban, arra gondoltam, hogy ma este nagyon meg fogom húzni, majd csak úgy mint a többinél, reggel elhúzok, és soha többet nem látjuk egymást. Ebben nagy tapasztalatom van. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány lánynak emlékszek a nevére... De Kriszta... valami megfogott benne. Talán pont az, hogy tennem kell érte, hogy elérjek nála valamit. Ha jobban belegondolok, életemben most először kosaraztak ki, és ezt nem hagyhatom annyiban. Persze, ha "mélyebbre" ások magamban, tudom, ez nem csak a férfibecsületemről szól. De ezt nem vallanám be magamnak. Ki tudja? Talán csak addig tart ez a "varázs" míg meg nem történik az a bizonyos éjszaka, aminek jelenete már nem egyszer játszódott le bennem. Jobban akarom ezt a lányt, mint eddig akármelyiket, és ez valahol bosszantó, mert ez azt jelenti, valamit csinált velem, amit nagyon nem szeretek. Sok mindent mondtam el neki, amit csak olyanok tudnak, mint pl Levi, akit majdnem születésem óta ismerek. Közel engedtem magamhoz, amit nem szoktam. Utálok, és nem is tudok "új" emberekben megbízni. Egyszer ráfázol, onnan már tudod a leckét. Ezért is van nálam az a szabály, hogyha egyszer átbasznak-legyen az akárki- onnantól vége.

Hazafelé úton vezetés közben is csak ő járt a fejemben, és nem akart onnan eltűnni. Már a lakásom ajtaját nyitottam, mikor rezegni kezdett a telefonom.

- Na, mi van? -csuktam be az ajtót.

- Jössz akkor? -kérdezte Levi.

- Hova? -értetlenkedtem.

- Buliba! Öcsém, még csak most indul, de ha látnád mennyi csaj van itt...De még milyen csajok. -és magam előtt láttam, ahogyan pont vigyorogva stíröl egy egy nőt.

- Áh, kihagyom.

- Tessék? -kérdezte úgy, mintha rosszul hallotta volna. - Na, jól van, majdnem bevettem. -röhögött.

- Komolyan mondom. -bontottam fel egy üveg sört. - Nincs nagy hangulatom.

- Most Kriszta miatt vagy ilyen? -faszomba, hogy ennyire ismer.

- Már mért lennék? -vágtam rá bunkón.

- Hajajj....-sóhajtott mélyet. - Okés, Rómeó. Hagylak a szerelmi bánatodban.

- Bekaphatod. -vágtam rá, mire csak kiröhögött. -Amúgy meg dalt is kéne írni, reggel reptérre kell mennem Adélékért...-soroltam.

- Álmodoznod kell Krisztáról...-folytatta

THE HIGH ROAD~Ég Veled RocksztárWhere stories live. Discover now