THE HIGH ROAD~Ég Veled Rocksztár

"Megcsókoltam"

***Reggel***

Az este Szabriéknál aludtam, és igen csak későn feküdtünk le. Nyilván ez lehet az oka, hogy délben keltem. Óvatosan felállta az ágyból, ügyelve, hogy ne verjem fel Szabrit, majd a sarumat a kezembe véve kimentem a szobából. Ahogy láttam, még mindenki aludt. Egyedül Márkot, Szabri bátyját találtam a konyhába, aki épp egy bögrébe öntött ki magának kávét.

- Szia. -köszöntem.

- Jó reggelt! -mosolyodott el, hisz már dél volt. - Tolsz te is egyet? -biccentett a kotyogóra. Bólintva odamentem, és én is töltöttem magamnak.

- Mindenki alszik?

- Hát látod...-nézett körül, ahol senki sem volt. - Mész valahova?

- Ühüm. -itt bele a kávémba. - Van egy kis dolgom.

- Mostanában sok dolgod van. Aztán úgy jössz vissza, hogy mind megvagyunk hívva Delonhoz egy buliba.

- Te most komolyan azt hiszed, hogy én pénzért fekszem le Delonnal, vagy ilyesmi? -nyeltem félre.

- Jaj, Kriszta! Dehogy hiszem azt! Nem vagy te Szabri. Csak azt mondom, nyugodtan mondd, hogy Delonnal leszel. Nekem mindegy, hogy kivel kavarsz, ha nem bánt.

- Nem, ő...nagyon rendes. -mosolyodtam el magam elé meredve.

- Akkor áldásom rátok. -koccintotta össze a bögrénket.

- Ez még nem jelent semmit. -vágtam rá, mire csak megvonta a vállát, "ki tudja, mi lesz még?" stílusban. Míg megittuk a kávénkat, beszélgettünk, de aztán rohantam is haza. Elvégre a délután jelentheti azt is, hogy egy órakor... Tehát bemásztam a kádba, hajat mostam, áztattam kicsit magam, majd megtörölközve meg is szárítottam. Aztán jött a ruha. Egy fekete, csőszoknyára esett a választásom egy kék toppal, amit betűrtem a szoknyába, és még felkaptam a fekete sarumat. Mivel piszok meleg volt, így felkötöttem a hajam, de előtte picit feltupíroztam, mert nem tetszik, ha csak úgy símán lófarokban van. Szeretem, ha így is van egy kis formája. Nos, ezzel több idő elment, mint hittem, mert ha az egyik helyen jó volt, akkor amott állt rosszul. Idegesen babráltam vele, számban egy hullámcsattal, és már a karom is fájt, hogy folyamatosan fenn tartottam, erre rezegni kezd a telefonom. Delon volt az. Basszus!

- Szia. -köszöntem bele.

- Szia. -köszönt vissza. - Kb. Tíz perc múlva ott vagyok.

- Mi? De én még nem vagyok...vagyis. -nem, még a végén azt hiszi csinos akarok neki lenni, vagy valami. Persze ez így van, de ezt nem kell tudnia.

- Semmi gond. Megvárlak lent. -mosolygott a hangjából ítélve.

- Oké, köszi. -mondtam kissé kínosan, majd letettem. Gyorsan megcsináltam valahogy a hajam, majd jött a smink. Vékony tus vonalat húztam a szemem fölé, majd jött a szempilla göndörítés, plusz egy kis spirál is. Már csak a szájfényem maradt, de annak meg lába kélt. Vagy öt percig kerestem, mire meglett. Gyorsan végig húztam az ajkaimon, és kész is voltam. Kezembe kaptam a betört üvegű telefonomat, és indultam is kifelé. Láttam, ahogyan Delon a kocsijának dőlve cigizik. Bezártam az ajtót, majd a kapu felé vettem az irányt. Kiléptem rajta, és megláttam őt. Ott állt előttem teljes életnagyságban.

- Még egy ölelést sem kapok? -törte meg a csendet.

- Hát...nem is tudom. -"gondolkodtam" -Na, jó. -öleltem át, és ismét éreztem azt, amit csak akkor, ha a közelében vagyok.

- Dögös vagy. -mért végig a napszemüvege mögül, mire elmosolyodtam. -Mehetünk?

- Ühüm. -bólintottam, majd mind ketten beültünk a kocsiba. Egy ideig csendben voltunk, de nem bírtam tovább magamban tartani. - Hogy-hogy...találkozni akartál? -szegeztem hozzá hirtelen kérdésem, mire felém pillantott.