"Egy monoton úton a vonaton..."
Úton hazafele a vonaton
Ez az utam már monoton
Kint Pest sokszínű fényei
Villognak, a szemem kiégetik
Égeti lelkem mint a hiányod
Ahogyan a szívem kivágod
A kukába, mivel nem anyagi
Tulaja nem pénzes valaki.
Nincs saját lakásom
Minden pénzem elpiálom
És lehet sokat dohányzom
Tudom, nem hiányzom
De nincs már semmi gond
Hazaértem. Elhagytam a peront
Szememre felkerül a szemfedő
Az én otthonom a temető
YOU ARE READING
Kósza Lelkem
PoetryMindig is vonzott a kortárs költészet és gondoltam megpróbálkozom vele én is mert miért ne?
