Meglepiiiii
Oké ezt tényleg most írtam. Csodálom magamat, mert tetszik, és gyorsan meglett. Szóval remélem tetszeni fog, nekem bejön nagyoooooooooon!!!!!!!
Andddd a 30.rész alkalmából holnap felrakok egy részletet az új blogból de psssssszzzzt ez meglepi ám..
Pusziszia:::::Vivivi
Pár perce el lehettem kalandozva, mert a milliónyi emlék a szemem elé tárta magát, mintha valami könyv lenne az elmém amit egy pillantással ki lehetne nyitni. Lecsuktam a szemeim, és kizártam a külvilágot.
Amilyen régen láttam, annyira szégyenlem magam. Próbáltam emlékezni a számára, de a memóriám annyira de annyira rossz volt, hogy a SIM kártyámmal együtt dobtam a kukába a tábori arcokat. Persze ez mind fuccsba fulladt, mikor megláttam őket az x-faktorban. Ahogy ott énekelgettek, és kiestek. Aztán nagy fanként követtem életük minden pillanatát, és koncertekre is jártam. Persze nem VIP-val meg ilyenek, akkor fél perc alatt felismertek volna. Csak felültem a közönség soraiba, és évről-évre csodálkoztam rajta, hogy
1. A fiúk egyre nagyobbak.
2. Velük együtt a sikerük is egyre nagyobb lett.
3. A fiúkkal és a sikerükkel együtt az előadásuk helyszíne is mindig nagyobb lett, de ennél már nem lehet nagyobb.
Olimpia..ilyenek. Igazán elmondhattam magamról, hogy büszke voltam. Noha azt nem tudtam hogy miért nem akarok velük találkozni. Talán mert csalódhattak bennem, esetleg megutáltak, kibeszéltek, vagy nem is emlékeznek rám.
De ezek szerint igenis emlékeznek, legalábbis Harry biztos.
Belenézett a szemembe. A gondolattól megnyugodtam hogy láttam.
Újra kinyitottam a szemem, de ezek szerint eddig a fülem is be vokt csukva, mert nem hallottam mikor beült mellém valaki.
-Elfutottál-mondta Amy. Amyvel élek, a barátjával, és a két éves fiukkal.
-Ki kellett jönnöm-dörzsöltem meg a halántékom, majd az orrnyergemet fogtam közre.
-Szellemet láttál?-nevetett fel kibontva egy csomag rágót, majd a számba nyomott egyet. Rágni kezdtem, és a kormányra hajtottam a fejem a kezeimmel eltakarva. Pár màsodpercig hallgattam, majd suttogtam.
-Láttam Harryt-mondtam, majd Amyre néztem, aki mereven maga elé bámult.
-É..én is látom-mutatott előre, én meg odakaptam a fejem. Harry a szemben levő kocsiban ült, és engem nézett.
-Felhívom Petert hogy vigyen haza-köhintett, de mielőtt utánaszólhattam volna kiszállt a kocsiból. Nagyszerű!
Most. Mit. Csináljak??????
Láttam hogy Harry kiszállt, és hogy az én kocsim felé tart, majd az ablakomhoz lép, ami tövig le volt húzva. Megcsapott a friss, férfias illata, amitől majdnem eldobtam magam.
-Meghívhatlak egy kávéra?-kérdezte lazán a másik oldalra sétálva, és beült az anyósülésre.
-M..mi lesz a te kocsiddal?-biccentettem félénken a Range Rover felé.
-Az egyik haverommal vagyok. Majd magához viszi-vont vàllat, én pedig bólintottam. Csendben elmentünk a legközelebbi Starbucksba, és egy-egy kávéval a kezünkben visszaültünk a kocsimba. Megértettem, sok rajongója van.
-Szóval..
-Várj-raktam fel a kezem, majd mondani kezdtem.-mielőtt meggyanusítasz vele, hogy direkt nem szóltam a számcserémnél, nem úgy volt. Anya kimosta a farmerzsebemben a telómat és menthetetlen volt, a számotokra pedig nem emlékeztem-húztam el a szám. Némán nézett, aztán kinevetett.
-Bocs, bocs-komolyodott el.-Hàt én végig abban a hitben voltam hogy meg akartál szabadulni tőlünk-rázta a fejét, én pedig utánoztam.
-Eszemben sem volt-nyeltem egy nagyot.
-Dehát akkor..van remény-nézett rám csodálkozó tekintettel, én pedig a Nissan jelet vizslattam a kormányon.
-Nem tudom Haz-hajtottam le a fejem.
-Miért?-esett le az álla.
-Mert sok lánnyal voltál együtt, én meg sok fiúval-fogalmaztam finoman, ő meg mintha kicsit elmosolyodott volna fintorgàs közben.
-Te voltál az első igazi szerelmem-suttogta.
-Sokat változtunk Harry. Nem ismerjük a másikat-néztem a szemeibe. Ugyanaz a pisis Harry volt mint régen, csak szexibb csomagolásban.
-Ez megoldható-vigyorodott el.
HIÁNYZOTT A MOSOLYA!
-Hogyan?-vakartam meg a homlokom.
-Elmegyünk a haveromhoz, és közös programot szervezünk-mondta egyértelműen, majd elmondta a címet és útközben a rajongókról mesélt. Tényleg szereti őket, be sem állt a szája.
Miután rábökött az egyik házra hogy "ez az", kiszálltunk, ő pedig beengedett az ajtón. Behúzott a nappaliba.
Ez a tv..láttam már valahol.
-Haver megjöttem!-kiáltotta Harry, én pedig izgatottan vártam hogy bemutatkozzak. Csoszogást hallottam, majd egy dobbanást, így felváltva. A polcokra siklott a tekintetem, de pont mikor rájöttem volna, a szemem sarkából láttam hogy valaki kilép az egyik ajtó mögül.
Egyik lábán csizma volt törés miatt, másik lábán a papucs ami csoszogott. Megmagyarázta a hangokat. A szürke melegítőgatya csak lazán lógott a csípőjén, amit onnan tudok, hogy nem volt rajta más mint az, és egy CK(Calvin Klein) alsó. Lassan úgy érzem hogy ez a rész a reklámozásért van. Egyik kezében jeget tartott, és elkerekedett szemmel suttogott.
-Emeli.
-Niall-vigyorodtam el, és az ölelésébe rohantam. Olyan szorosan tartott, mintha az lett volna a terve hogy elkap, és bedug a pincébe.
