Nagyon nagyon nagyon szégyenlem magam, soha többé nem ígérek semmit, de a sulira mocskosul koncentrálni kell, és nem volt időm, szóval bocsi, remélem nincs harag.
Puszik,
-Vivi❤
Zayn köhintett, majd rólunk a plafonra kapta a tekintetét.
-Visszajöjjünk..izé..később?-kérdezte felváltva minket, felváltva a szoba egyik sarkát kutatva.
-Ne-ugrott fel Harry.
-De..-dadogott Liam, Harry meg csípőre tett kézzel belökte az ajtót.
-Maradjatok-suttogtam. Niall elmosolyodott, és rám vetette magát.
-Mi a manóóó?-suttogta a fülembe, majd bebújt a takaró alá, ahol elemlámpával világított meg.
-Manó? Neem, ez te vagy. Igaz hogy ír vagy, de ne magadat okold..-nevettem halkan, ő meg a hasamba bökött.
-Ne legyél köcsög-esett le az álla.-Mit csináltatok?-biccentett kíváncsian.
-Nem zavar hogy halljuk?-húzta le rólunk a takarót Louis.
-Engem nem-rázta a fejét hevesen Niall, és visszarántotta a takarót. Hát ekkora szemtelen manót!
-Engem igen-néztem rá mérgesen, majd ráterítettem a paplant, és rádőltem, aminek következtében ő is eldőlt pontosan az ott ülő Liamre, szóval dominószerűen dőltünk egymás után sorban.
-Baszki Liam mennyit nyomsz?-nyögött Niall.
-Meer'?-kérdezte meglepetten Liam.-Nem sokat.
-Attól függ hol. Ha a könyöködön van a súly és nem éppen szép helyen könyökölsz, akkor Liam, kurvára sokat!-kiáltotta Niall, én meg felröhögtem, ahogy Liam is.
-Most nem lehet gyereke-nevetett fel Harry, majd leült Louissal a saját ágyfelére. Ágyfél. Ja, mondjuk. Szóval a saját ágyára, de még mindig össze voltak tolva. Logikázzatok.
-Nekem?-mászott ki Liam alól valahogyan Niall, majd meglepetten magára mutatott.-Álmaidban Styles gyerek. A gyerekeim lesznek az életeim.
-Óóóó ez nagyon aranyosan hangzott-mosolyodtam el, mire mind az öt fiú rám emelte a tekintetét, és az enyémet fürkészték.
-Belőle meg előtörnek az anyai ösztönök, mentsetek meg-világított a szemeimbe Louis, amire a szemeim elé kaptam a kezem, és nyavalyogni kezdtem.
-Be lehet fejezni-sziszegtem, majd úgy ahogy voltam, visszafeküdtem az ágyba, és behunytam a szemeim.
-Találjátok ki a holnapi szabályunkat-motyogta Harry a fiúknak, ők pedig vigyorogva összedugták a fejüket. Mi közben furcsán néztünk egymásra, olyan "ezt meg fogjuk bánni" arcot vághattam, ő pedig "ez hülyeség volt" fejet. Hát, ez hülyeség volt, pontosan.
-Oké. Szóval mikor bejöttünk, nem tudjuk mit csináltatok..-kezdte Zayn.
-De! Szerintem félreérthetetlen volt-tette hozzá Niall.
-Igen, na szóval. Úgy döntöttünk, hogy holnap, vagyis már ma, mert fél egy van..-húzta Liam az időt, de Louis közbevágott.
-Nem érhettek egymáshoz, véletlenül sem-hadarta Lou, én meg megvontam a vállam, és Harryre néztem, aki elkerekedett szemekkel, és lebiggyesztett ajkakkal bámulta Louist.
-Ez könyörtelen-duzzogott, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Széttoljuk az ágyakat-biccentettem, majd nekiálltunk. Harryvel nagy ívben kerültük egymást, már láttam a szemében a kihívást. Ravaszan rám nézett, majd megszólalt.
-Az veszít aki előbb a másikhoz ér cica-kacsintott.
-Nem vagyok cica-forgattam a szemeim, majd lehuppantam Niall és Liam közé az ágyra. Gyorsan összenéztek, majd beszélgetni kezdtek. Pár perc múlva, mikor Niall telefonjával szarakodtam, hirtelen bökést éreztem az oldalamban. Majd mégegyet, majd még többet.
Nevetve szenvedtem, vergődtem, vonaglottam, mindent csináltam amit lehetséges ilyen helyzetben, amikor Niall ráült a csípőmre és kiröhögött. Abbahagyták a csikizést, Liam átült a másik ágyra, és hárman beszélgettek Harryékkel. Niall beszélt hozzám, én is hozzá, aztán pár perc múlva a fejére húzta a takarót, és rám dőlt. Mosolyogva támaszkodott a könyökén, csak úgy sugárzott a tekintetéből a boldogság.
-Szegény Harry mit gondolhat?-kuncogtam kicsit tényleg sajnálva a bongyi gyereket.
-Nem tudom, de vicces lesz látni ahogy kikészül. Nem? Csak képzeldd el-suttogta, én meg felvontam a szemöldököm.
-Milyen ördögi tervet dolgoztál ki ellene Horan?
-Semmilyet. De mindjárt robban..-be sem tudta fejezni, Harry idegesen lekapta rólunk a takarót, és szigorúan nézett.
-Okosan Horan-fújtatott, majd ledobta a takarót a földre, és bement a fürdőbe.
Csodálkozva néztem utána, a fiúk meg kinevették. Szegény Hazza!
-Na, drága mi megyünk-vont vállat Louis, majd megölelt. Utána Zayn is, és Liam is. Niall megvárta amíg kimennek, és csak utána köszönt el.
-Kérlek, kérlek készítsd ki a srácot-könyörgött.
-Mi? Dehogy! Mivel?-estem kétségbe.
-Tudod, reménytelenül szerelmes. És nagyon látszik hogy nem fogja bírni ezt a feladatot. Szóval kicsit legyél nem önmagad, és változz kihívóvá, vagy valami-mosolygott angyalian, én meg megráztam a fejem, amire ő bólogatni kezdett. Nagyot sóhajtottam. Megfogta két oldalt az arcom, nyomott egy puszit a homlokomra, megölelt, és kiment.-Köszi babalány!
Igazán nincsmit. Amúgy is nyerni akartam. De mi az hogy magamban nem vagyok elég kihívó? Felháborítóó!
-Jóéjt Harry!-kiabáltam a fürdőajtónak támaszkodva. Hirtelen kinyílt az ajtó, én meg majdnem nekiestem, vagyis majdnem hozzáértem! Végignézett rajtam, megfagyott, majd bevágta az ajtót.
-Jóéjt.
A sötétben botorkálva gondolkoztam, majd lefeküdtem, és tíz perc múlva hallottam, hogy ő is lefekszik. Mi a baja?
