-Köszönöm, hogy ismét ebbe a szaros házba juttattál-dobtam le a cuccom a megszokott helyemre idegesen Harryt bámulva.
-És engem is-forgatta a szemeit Niall.
-Hát, én..-vakarta meg az állát Harry. Nem gondoltam hogy Brady haragszik-húzta el a száját, majd ledobta magát az ágyára. Már három ágy volt a szobában, ami gondolom én a maximális mennyiség, mert így eléggé zsúfolt volt a szoba.
*Visszaemlékezés*
-Bocs-mondta Harry, mikor észrevette hogy nekiment valakinek vállal a vacsoránál. A tábor végefelé azért csak összejött már, hogy makaróni legyen. Amúgy..
-Nincs bocs-lökte oda..jaj nekem, Brady volt az.-Kibékültél a pincsiddel?-nézett rám Brady, mire eltátottam a számat.
-Mi bajod van?-kérdeztem. ÚGY TUDTAM barátok voltunk. vagyunk. voltunk.
-Semmi-forgatta a szemeit, mire utánanyúltam, és megfogtam a karját. Rám kapta a tekintetét, ellágyult, aztán Harryre nézett. És nem volt nyugodt, konkrétan ölték egymást a szavaikkal. Azután Niall is odajött, aztán megjelent Scott.
-Mi a történet?-kérdezte türelmetlenül.
-Meg akart verni-morogta Brady, én meg egyre jobban haragudtam rá. Mi a baja? Mi Harry baja? Mi az én bajom? Niall miért aggódik úgy, hogy elszorítja az ereimet?
-Menj-biccentett arrébb Scott, és minket hármunkat hagyott a szar helyzetben.-Valami kifogás?-vigyorgott ránk. Én hibásnak éreztem magam, Niall kiabált, és Harry is.
-Nincs-motyogta Niall.
-Akkor a rutinosok elvezetnek téged és persze magukat is a büntibe-kacsintott Scott, majd utánunk szólt.-Fiúk! Okosan.
Megforgattam a szemeim, és indultam összepakolni.
*Visszaemlékezés vége*
-Meddig leszünk itt?-sóhajtott Niall.
-Visszavonásig-mondtam elővéve a telefonom.
-Magyarul a tábor végéig-mondta Harry, majd hozzátette-valószínűleg.
-Köszönjük Harry!-bámulta Niall, majd odajött az ágyamhoz, keresztbefeküdt, én meg sebesen írtam a telefonomon. Amy megint bolond.
Elkezdte mondani, hogy ha mérges vagyok Harryre, és ha esetleg szakítani szeretnék vele, akkor neki mehet a vállán sírni, befogadja, én meg mondtam neki hogy pukkadjon meg, felejtse el.
***
-Úgy fogtok hiányozni-ölelt meg Niall. Harry is odabújt, és mélyet sóhajtottak.
-Fura a barátságotok. Mintha kapcsolat lenne, pedig hát nem az, az csak velem lehet-nézett fel Harry, majd hagyott egy puszit a nyakamon.
-Holnap megyünk haza-mondtam a tenyeremet bámulva.
-Hívni fogunk-mosolygott Niall, Harry pedig bólintott.
-Jó-mosolyodtam el, majd kicsit nevetve felálltam, és elkezdtem pakolni. Pár perc múlva Niall megszólalt.
-Lou írt, hogy buli lesz. Megyünk?-nézett ránk.
-Nem szabad kimennünk-rázta a fejét Harry.
-Megoldjuk-forgattam meg a szemeimet, majd felvettem egy pulcsit.-Megyünk?-biccentettem az ajtó felé, a fiúk meg meglepődve bólintottak, de elindultunk.
Mire odaértünk, ahol általában szokott a buli lenni, már voltak elegen, konkrétan a tábor 14-17éves rétege. És akkor a kezembe nyomtak egy pohár vodka-narancsot, és mégegyet, és mégegyet..
***
-El ne felejts felhívni!-tettem fel az ujjam, és Harry mellkasába böktem.
-Nem felejtem el-mosolygott, majd megfogta az ujjam, és kinevetett. Nagyon stresszes voltam.
Végigöleltem a fiúkat, Yvette már elment. Ezután a fiúk már csak Harryre vártak, aki egy nagyon hosszú, és mély csókot adott. És elmentek, Sophiával együtt. Mi lesz velem nélkülük? Bámultam a busz után, és vártam az enyémre.
Miután hazaértem borzalmasan hiányzott a tábor, és az ottani élet, meg a szar kaja, a hátfájdító ágyak, és hogy Harry és Niall haját felváltva kellett piszkálnom. A suli unalmas volt, Harryvel minden nap beszéltünk, amiért apa mindig kiakadt, mert a lánya felnőtt. Ha tudná, mikor nőttem fel. Akkor akadna ki igazán. Amy minden nap megkérdezte, hogy mi a bajom, de nem volt semmi. Csak hiányom volt. Egyszer Niall szünetben hívott fel.
-Hééé Emeli-kiáltott a telefonba.
-Niall! Szia-köszöntem, ő pedig megkérdezte a szokásos cuccokat. Hogy vagyok, milyenek a jegyeim, Harryvel és a többiekkel beszélek-e? Mindenre helyeseltem, majd hazamentem.
És az egyik októberi napon otthon hagytam a telefonom. Mikor hazamentem, futottam a buszmegállóból, és loholva rontottam be a konyhába.
-Hol a telefonom?-kérdeztem anyától.
-Nem tudom-vont vállat anya, majd cinikusan hozzátette.-Nézd meg a kupiban ami a szobádban van.
Horkantottam, majd felfutottam az emeletre, ahol felforgattam az egész szobát-még nagyobb kupit csinálva-majd leesett, hogy a farmeromban hagytam.
-Anya! Ugye nem mostad ki a farmerokat?-néztem rá könyörgő, és imádkozó szemekkel.
-De-mondta fura tekintettel, apa pedig rám kapta a tekintetét, és rákérdezett.
-Mer'?
-Benne volt a telefonom-sóhajtottam, majd elsápadva felbattyogtam a szobámba, és belerúgtam az ágyamba.
Azóta nem beszéltem
Yvette Brooksszal
Sophia Smithel
Liam Paynnel
Zayn Malikkal
Louis Tomlinsonnal
Niall Horannel
Harry Stylessal.
Vége.
El ne higgyétek, most jön az hogy felnőttek bébiiik! Vártátok már ezt???? Tudom hogy igen! Amúgy ha megkomizzátok hogy érdekel, rakok ki egy részletet a következő blogból.
Puszaaa:::::::Vivi
