Tűzpróba

4. Fejezet

Csak futottak, futottak és futottak. Mégegy fiúra lecsapott a fémgolyó, de senki nem állt meg segíteni. Ami így elsőre nagyon önzőségnek hangzik, de nem tudtak mit tenni érte. Egyszer csak Minho megbotlott valamiben, és felszisszent, Hanna megtorpant, nehogy Minho után essen. Felsegítette. - Jól vagy? - kérdezte. Minho elmormogott egy ja -t aztán csöndre intette a többieket.

- Itt lépcsők vannak. Felfelé vezetnek, most felmegyünk. - mondta, majd elengedte Hanna karját és előre ment, utána Newt, Hanna, Aris és a többiek. Már vagy 30 lépcsőfokot mehettek felfelé, amikor hirtelen felordított valaki. Hallani lehetett ahogy leesett a lépcsőn, és egy hang rögtön ordította a nevét. Winston. Thomas ment a segítségére, ordítozott, a jelek szerint próbálta lefogni, de sehogyse sikerült neki. Hanna már ott volt hogy rohan neki segíteni, de Minho megfogta a karját, és a halvány sötétségben -amihez amúgy nagyjából már mindenki szeme hozzászokott- látni lehetett ahogy megrázta a fejét. Thomas háromig számolt, míg Winston csak ordított, senki nem mozdult. Együttes erővel sikerült lerántaniuk a szerencsétlen fiú fejéről a golyót, ami a plafon felé repült, majd elillant a sötétségbe. Winston halkan nyöszörgött, sírt, de már nem ordított. Az arca tele sebekkel, a haját szinte teljesen lemarta a golyó, hólyagos bőre rendkívül borzalmas látványt nyújtott. Hanna már oda sem bírt nézni. Közben észrevette, hogy felértek, ugyanis nem volt több lépcsőfok. Felette pedig egy csapóajtót látott meg, kicsatolta és feltolta. Abban a pillanatban olyan meleg és akkora fény szökött be a kitárt ajtón, mintha épp a napba léptek volna be. Hanna fehéres bőrétt szinte felégette a nap erős sugara, mozdulni sem tudott, de szerencsére Newt résen volt, és egy lepedőre rácsukta a csapóajtót. - Ez meg mi a fészkes fene volt? - kérdezte. Hanna kénytelen volt becsukni a szemét, még az a kis fény is égető volt, és túl erős a sok sötétség után.

- Azt hiszem nincs több kijárat. Erre kéne mennünk. - jegyezte meg szemét törölgetve Newt.

Mindenki összeszorított szemmel állt, vagy a kezével takarta el a szemét.

- Hurkává sülünk ha így kimegyünk. - szólt Serpenyő.

Minho és Newt a paplanokkal bebugyolálták magukat, mindenki követte őket. Felnyitották a csapóajtót, majd Minho kilépett rajta. Utána Newt. Hanna gyorsan végzett a bebugyolálással, és bizalmatlanul kilépett az ajtón. A testét égetni kezdték a nap sugarai, ez a vékony paplan semmit sem segített. Tikkasztó hőség volt. Szeme még nem szokta meg a fényt, hunyorogva kémlelt körbe. Sehol egy fa, sehol egy patakocska, vagy egy tó. Mindenhöl vöröses homok, és az utolsó kiszáradt növények. A távolban többé-kevésbé lebomlott épületek rajzolódtak ki. Mindenki kint volt már, és próbálták minnél több testrészüket eltakarni a lepedőkkel. Hanna Minhóhoz lépett. - És most mihez kezdünk? - kérdezte.

Ez egy kicsit rövid lett, amiért bocsi, de remélem azért valamennyire érdekesre sikeredett. Köszönöm a kedves kommenteiteket!