Tűzpróba

3. Fejezet

Hanna kisietett a mosdóból.

- Mit jelent az hogy nem az vagyok akinek hisztek? Mi az a Változó? Mi ez az egész?

- Hanna, 5 perc és nyílik a kapu, erre most nincs időnk. - válaszolt tömören Newt. - Sikerült meggyőznünk kedves Minho barátunkat, hogy a tetoválásához híven ő legyen közülünk a vezér. Hagyjuk is hát, had mondjon ez bátorító beszédet. - intett az ázsiai fiú felé, aki biccentett, majd előre ment, és a kis tömeggel szembe fordult.

- Már csak 3 perc. Én és Newt megyünk elől, a sort Thomas zárja. Nem tudjuk mi vár ránk odakint, de ajánlom hogy gyertek velünk, ugyanis ha nem, figyelmeztettek, rossz vége lesz. Ismételten is csak annyit tudok mondani, hogy próbáljátok megőrizni a hidegvéreteket, és ne haljatok meg! Most már csak várnunk kell.

Hanna vetett egy gyors pillantást Arisre, aki viszonozta, de nem szóltak egymáshoz.

- 6 óra! - jelzett egy ismeretlen hang. Hirtelen sziszegő hang hallatszott a falakból, és köd támadt.

A köd lassacskán eloszlott, és köddel telített kapu állt a falban.

- Induljunk! - szólt Minho, a kapuhoz lépett, kicsit tétovázott, majd belépett. Newt és a többiek utána, mindenki bement, már csak Aris, Thomas és Hanna maradt. Hanna megfogta Aris kezét és együtt beléptek a kapuba. Hirtelen megcsapta őket a hideg, mardosta a bőrüket, de hamar hozzászoktak. Minden sötétségbe borult, semmit nem lehetett látni. Hirtelen Hannara ráesett valaki, aki hamar kiderült, hogy Thomas volt. Thomas gyorsan felállt, és kitapogatva Hanna kezét felhúzta. - Bocs. - mondta. Minho szólalt meg. - Thomas, itt vagy? - kérdezte.

- Igen, mindenki átjött előttem! - kiabált vissza Thomas.

- Akkor számoljunk! - adta az utasítást, majd sietve végigszámolták magukat.

- Mind megvagyunk. Most pedig mindenki lépjen kettőt hátra, és próbáljatok libasorba állni! A bal oldalon a falat tapintva futunk majd! Thomas zárja a sort. Megértettétek? Indulás!

Hannanak nekiment egy-két srác, de végül valahogy elrendeződtek. Kitapintotta a hideg falat, és futni kezdett iramban a többiekkel. Semmi kedve nem volt tovább maradni.

Már egy ideje futottak, amikor hirtelen Minho megállt. Hanna az előtte lévő srácnak csapódott, aki mintha észre sem vette volna, mondjuk ez már nem is fura, hisz az elmúlt 1 órában minden második percben nekimentek vagy neki, vagy ő ment neki valakinek. - Hallottátok ezt? -kérdezte egy hang. Vélhetőleg Serpenyő. Mindenki síri csöndben hallgatózott.

Utolsó ajánlat. Menjetek vissza most, és nem lesztek felszeletelve.

Úgy tűnt mindenki értette.

- Nem leszünk felszeletelve?

- Ez mi a francos plottyot jelent?

- Azt mondta még visszamehetünk!

- Szerintem haladjunk tovább! Nem bírom ezt tovább hallgatni! - kiáltott előre Thomas Minhónak.

- Várjunk! A fickó azt mondta egyszeri ajánlat. Minimum végig kéne gondolnunk! - tiltakozott Serpenyő.

- Lehet vissza kéne mennünk! - szólalt meg egy hang.

- Nem mehetünk vissza! Fogadok, hogy a hang csupán egy újabb teszt, és a pszichomókusok ott röhögnek rajtunk a francos számítógépeik előtt! Induljunk! - csitította a tömeget Minho majd a lépteket hallva elindult.

Hanna egyetértett Minhóval. Semmiképpen sem mehetnek vissza oda.

Mindannyian halottak vagytok. Mind felszeletelve végzitek. Felszeletelt hullaként.

Hanna megborzongott, de szaladt tovább. A levegő egyre melegedett. Eltűnődött vajon hol is lehetnek most. Egy épület aljában? Egy csatornában? Mögötte hirtelen egy eget rázó sikoly hangzott el. Hanna megperdült, és azzal a lendülettel hátra esett, de a fájdalom helyett két kar ragadta meg az derekán, és megtartotta. De Hannanak nem volt ideje ezzel törődni, a fiú folyamatosan visítozott, ordított. A hangja mint egy horrorfilmben, ennél rosszabbat el sem tudott volna képzelni. Mintha kínozták volna. Nem hagyta abba. Ugyan mit tehetne? Fogalma sincs hol van, ki az, és mi baja. Remélhetőleg az egyik srác már résen van. És az a srác Thomas volt. Hallotta hogy kérdezi a fiút, mi baja, de az csak torkaszakadtából üvölt tovább. Kb két perc után mintha a hangot elvágták volna egy jó éles késsel, elhallgatott. Hanna most ébredt csak rá, hogy még mindig a két kar tartja. Ugyan senki nem láthatta, de elvörösödött. Lassan felállt. - Köszönöm. - motyogta, bár fogalma sem volt ki kaphatta el. - Csak a szerencsén múlt. - válaszolta a megmentő, akinek Hanna felismerte a hangját. Minho volt az. A következő pillanatban már máshoz szólt. - Thomas! Mi történt? Ki volt az? - kérdezte.

Winston válaszolt remegő hangon.

- Azt hiszem Frankie. Mellettem jött, aztán mintha valami elrántotta volna őt. Biztosan ő volt. Ó, a francba...

- De hát mi történt? - kérdezte újra Minho.

Thomas elmondta hogy odaszaladt Frankiehez, megpróbálta lefogni, majd megérinteni az arcát, de nem volt ott semmi. Hangjából csak úgy áradt az ijedtség, ami nyugtalanította Hannat. Nem emlékezett semmire, de érezte, hogy ennél jobban még soha sem ijedt meg. És remélhetőleg ennyire félni soha többé nem fog.

- Egy fémgolyó volt a feje helyén, én éreztem. Nem volt feje a srácnak. Nem hallottátok valahol elgurulni? - kiáltott Thomas.

Hannanak eszébe jutott hogy hallott valami nyikorgó hangot a falnak csapódni, tapogatózni kezdett a földön majd megtalálta. Egy szabályos gömb alakú fémgolyó volt. Nehézkesen, de felemelte. - Megvan! Itt van. Nagyobb mint egy fej, szabályos gömb alakú, és fém. És.... - megcsuklott a hangja. - Azt hiszem vér van rajta.

- Oké, talán mégiscsak vissza kéne fordulnunk! - mondta valaki, akinek Hanna nem ismerte fel a hangját.

- Kizárt, hogy visszamenjünk! - intette le Minho, majd megragadta Hanna kezét. - Te velem jössz.

Inkább hallatszott parancsnak, mint kérésnek, de Hanna nem is bánta. Minho mellett biztonságban van, egyáltalán nem akarta úgy végezni mint az a szegény Frankie.

Sziasztook! Kommentben írjátok meg a véleményeteket!