Tűzpróba

1. Fejezet

Sötét van. A falakon átszűrődik a beszégetések zaja, de érteni már nem lehet. A por szaga alig volt érezhető. Csak tapogatta a falakat, hogy megnézze kb mennyi helye lehet. A szoba 2 méter hosszúságú, és 3 méter magas lehetett. Segítségért hiába kiáltana, úgysem segítene rajta senki. Az egyetlen amit tehetett hogy vár. Vár, hogy történjen valami.

Legalább fél óra telhetett el addig, amíg hirtelen egy fülsüketítő riasztó zaja törte meg a nyomasztó csendet. Az előtte lévő fal természetellenes módon elkezdett ketté szakadni tulajdonképpen, és kintről pedig azonnal beszűrődött a Hanna számára vakító fény. Reflexből eltakarta a szemét, nem tudta mi történhetett. Emlékei apró foszlányokból álltak, és legkisebb gondja volt most azokat kibogarászni. Amikor a riasztó végre elnémult, egy férfihang kezdett beszélni.

- Bemutatom nektek Hannat. Mostantól veletek lesz a próba végéig, a sorsa csakis rajtatok áll fiúk. Az emlékei ugyancsak elég csekélyek, ahogy nektek is. Ezennel el is köszönnék. Remélem minnél többeteket viszontláthatom a menedékhelyen. Viszlát!

Hanna lassan kinyitotta a szemét. Amit látott enyhén szólva ledöbbentette, fogalma sem volt, hogy hol van. Előtte vagy 10 fiú ücsörgött, szintén a meglepetéstől elfehéredett arccal, tágra nyílt szemekkel. Körbe falak vették őket körül csupán 2 ajtó volt a szoba két szemközti oldalán. A falak fehérek voltak, és elszomorítóak. A srácok mögött egy kisebb kupac étel tornyosodott, körülötte pedig szétdobált csomagolópapírok. Mindenki őt nézte. Érezte hogy kissé elpirul. Nemigen tudott mást tenni, kilépett a már nem vaksötét szobából. Ahogy ezt megtette, valahonnan sziszegő hang hallatszott és mire hátranézett, az előbbi szoba el is tűnt. A kezével megtörölte a szemét és a fiúkra szegezte a tekintetét. Nemigen tudott mit mondani, nem ismerte fel őket egyáltalán.

- Ismét egy új zöldfül. Üdv szerény körünkben bökött. Minek köszönthetjük a látogatásodat? - szólt egy ázsiai fiú.

- Mi... mi az a zöldfül? - megakadt. Meglepődött a hangján, vékonyabb volt mint ahogy képzelte. - És mi az a bökött? Kik vagytok?

- Sokat kell még tanulnod. De én kérdeztem előbb. Miért jöttél? - állt fel a fiú, és vele együtt a többiek is.

- Én... nem tudom. Nem emlékszem semmire.

- Pedig biztos oka van annak hogy idejöttél.

- Elhiheted, nem önszántamból jöttem. Kik vagytok? - próbált keményen szólni, de annyira félt, hogy úgy vélte ez nem menne.

- Thomas vagyok. - lépett előre egy barna hajú srác a kis tömegből. - Ez a srác itt mellettem Minho, kicsit üres idebent - a halántékára bökött - de ha megismered jófej srác.

- Kössz szépen bökedék. - csapott rá Thomas hátára kicsit nagyobb lendülettel mint kellett volna.

Ezután szépen sorban mindenki elmondta a nevét. Hanna kapkodta a fejét a sok új ismerős között. Így elsőre csak pár nevet tudott megjegyezni. Newt, egy szőke hajú, Thomasnál kicsit idősebbnek tűnő srác, Serpenyő, duci szakállas, Winston, a magas srác hátul, és Aris a rövid szőke kisöcsi kinézetű fiú.

- Üdv... És mi ez a hely? Mi történt? - kérdezte. Még mindig mindenki őt bámulta.

- A "megmentőink" - hangsúlyozta - ide hoztak minket, majd reggel arra ébredtünk hogy egy csapat Buggyantnak nevezett őrült alak akar felzabálni minket, majd mikor kimentünk abból a szobából - a balsó hálóra mutatott - ebben a teremben a falról rohadt büdös hullák lógtak a plafonról, aztán a szobában - a másik szobára mutatott - Teresa helyén ezt a bökött srácot találtuk, aki elvileg egy másik csoportból érkezett, aztán megérkezett egy patkányfajzatú pasas, aki elkezdett arról hadoválni hogy elkezdődik a második próba, és hogy holnap reggel 6kor át kell mennünk valami falkapun különben lemészárolnak minket, és utána pedig a falból kilépett egy lány, aki történetesen te vagy. - forgatta a szemeit az ázsiai srác.

Hanna alig tudott mondani valamit. Ha ez annyira bizarr mint aminek látszik, az nagyon durva.

- Honnan kellett megmenteni titeket?

- Az Útvesztőből.

- Az... Útvesztőből? - hiába érezte, hogy tudja mi az, egyszerűen nem jutott eszébe, nem voltak emlékei.

- Túl sok a duma! Idővel mindent megtudsz, de most készülnünk kell holnapra, ha át akarunk menni azon a falkapunk, vagy mindannyian szörnyű halált halunk, amihez momentán abszolút nincs kedvem. - túrt a hajába Newt, és elindult.

- Igaza van, össze kéne pakolnunk valami kaját meg vizet. És váltóruhát. - kontrázta Serpenyő.