Onyx - Marvel ff.

23. Fejezet

-Belle - hallom nagyon halkan James hangját magam mellől - Belle, hazaértek a többiek - simogatja a karomat - Gyere köszönjünk nekik, aztán üdvözöld Stevet - ad egy puszit a hajamba
-Rendben - fordulok szembe az alattam pihenő férfivel és rámosolygok ő pedig viszonozza a gesztust - Változzak vissza? - kérdezem álmosan és közben megdörzsölöm a szemem
-A többiek előtt még igen - mosolyog halványan, majd az arcomhoz hajol és ad egy puszit a számra, amit viszonzok - Öltözzünk fel és menjünk - bújik ki a takaró alól és magára húzza az alsónadrágját, mire visszanéz rám én már a fekete farkas képében nézek rá - Jól van, neked csak ennyi - mosolyodik el humorosan - És a ruháiddal mit kezdjek? - vonja fel egyik szemöldökét és mutat rá a szanaszét levő textilekre
-Összeszedem egy kupacba és majd visszaviszem a szobámba - ugrok le az ágyról és egyesével egy helyre viszem a ruháimat - Mehetünk? - ülök le türelmetlenül az ajtó elé
-Várj egy kicsit, tudod nekem attól még fel kell öltözzek, nem mehetek le egy szál nadrágban - mutat a rajta levő ruhadarabra
-Jooo, bocsi - teszem le magam a földre és úgy várom meg amíg elkészül. Mikor végre minden ruhadarab visszakerült rá, megindul az ajtó felé és kinyitja azt, engem előreengedve lépünk ki a folyosóra, majd becsukja az ajtót és elindulunk a lifthez. Megnyomja a gombot, majd az ki is nyílik és belépve megnyomjuk a hármas gombot. Elindul a lift lefelé és másodpercek múlva már meg is érkezünk. Kilépünk és a csapatot már látjuk is a kanapén és a fotelokon ülni és beszélgetni. Már mindenkin utcai ruha van, teljesen átlagos embereknek látszódnak ebben a pillanatban

-Sziasztok - köszön James miközben leül közéjük az egyik fotelre, én pedig a lábához fekszem
-Sziasztok - köszöntenek minket egyszerre
-Na mi volt? - kíváncsiskodik miközben a lábával az oldalamat simogatja
-Minden rendben ment szerencsére, egy panelház gyulladt fel egy zárlatos mikró miatt és voltak akik fent ragadtak - kezdi el mesélni Natasha
-És ahhoz ti kellettetek? - kérdezi furcsállva James
-Igen, mert a tűzoltók se jutottak be, akkora volt a láng, hogy ők is megégtek volna, azt meg nem akartuk - folytatja Steve. A lelkiismerete a régi, semmit nem változott. Örülök hogy újra őt is viszont láthatom - Wanda lejjebb szedte a lángokat és így mi többiek be tudtunk menni, hogy kihozzuk a bent rekedt embereket - mutat a mellette ülő vörös hajú nőre - Szerencsére nem volt nagy sérülés, páran sok füstöt lélegeztek be, kisebb karcolások, de ennél súlyosabb nem volt - meséli, annak örülök, hogy nem volt halál eset, elég sok halált láttam az eddigi életem során, nem a legjobb érzés, főleg a hozzátartozóknak.

Kicsit magamba fordultam, ezért lehajtottam a fejem a lábamra és behunytam a szemem. James megérezhette, hogy valami nincs rendben, mert lenyúlt a fejemhez és megsimogatta

-~Valami baj van Belle?~ - kérdezi a gondolataiban
-~Persze, csak ezen a main gondolkoztam el, jó hogy nem halt meg senki, nem lett volna kellemes a hozzátartozóknak~ - válaszolom neki, a fejem még mindig a lábamon pihentetem, James pedig visszadől a fotelben
-~Igen, szerencsére minden rendben ment~ - mondja -  ~Nincs semmi baj~ - nyugtat és attól hogy nem mozgatja a száját érezem, hogy lágyan mondja mindezt

-Bucky, úgy látom Onyx eléggé hozzád nőtt - szólal meg hírtelen Wanda
-Igen, nagyon megkedveltem - simogatja meg az oldalamat a lábával - ~Nem is tudják mennyire~ - mondja nekem két mondat között - Nagyon nyugodt egy jószág - mondja kedvesen
-~Sziaaa~ - hallom meg Wanda hangját, de szája nem mozdul -~Igeen, jól gondolod, itt vagyok fejedben~ - mondja kedvesen -~Ne aggódj, nincs rossz szándékom, csak hallottam, hogy Buckyval beszélgettetek~ - mosolyodik el
-~Te vagy a boszi ugye?~ - csak ennyit tudok kérdezni
-~Ahogy mondod~ - a hangja kedves, semmi jele nincs rossz energiának -~Van kedved beszélgetni fent a szobámban?~ - kíváncsiskodik
-~Menjünk~ - kelek fel James lábától és elkezdem követni a boszit -~James, felmegyek Wandával a szobájába beszélgetni~ - szólok Jamesnak, hogy ne aggódjon, ránézek és ő csak bólint, magamban elmosolyodok, majd követem tovább Wandát a lifthez, belépünk Wanda pedig megnyomja a gombot és a lift máris elindul felfelé. Nem is kell sokat sétálni miután kinyílik, hiszen Wanda megáll a legelső ajtónál jobb oldalt és már be is nyit, követem, majd becsukja az ajtót. Leül az ágyra, én pedig a szőnyegen foglalok helyet.