Happy end?

20. fejezet

Natalie Torres szemszöge:

Tudjátok mi a legrosszabb dolog az egész világon? Az mikor, egy kedves nagyon közeli férfi oda adja neked a kiskutyáját pont a születésnapodon. Tulajdonképpen nem ő adta át, hanem a haverja mivel miattad került börtönbe. És lassan egy hónapja, hogy nem láttad, egy nagyon forró incidens miatt.

De szerintem mindenki tudni akarja, hogy pontosan mi is történt a születésnapomon. Ez most kicsit -nagyon- úgy hangzott, mint ha egy beképzelt picsa lennék látássérültként. Egyre jobban azt érzem, hogy Damian személyiségét át veszem. Tudjátok, amíg a "párod" -nem is tudom minek mondjam, őt- sitten van, addig te át veszed a személyiségét.

Tudjátok, milyen érzés mikor azért közösítenek ki téged, mert valamit nem úgy csinálsz, mint ahogy egy normális lány csinálna? Na igen. Újra elkezdtem iskolába járni, ahol nap, mint nap hallom azokat a megjegyzéseket "Ő egy büdös liba, aki szét tette a lábát egy bűnözőnek!" "Annak a libának a bűnöző pasija ölte meg Logant,Connort,Edwardot és Nathant!" "Az a ribanc megdugatta magát egy rendőrkapitányságon egy bűnözővel!" Szóval igen. Egy liba vagyok, aki egy bűnözőbe szerelmes. Végezzenek velem! Most ez aztán nagy traumát okozott mindenkinek. Főleg a szüleimnek. Amikor apámra mindig is felnéztem, most már inkább az undor kerülget a közelében. És tudom nem így kéne gondolnom, egy olyan fontos személyre aki mindent megtett értem. És jól látjátok múlt időben van. Mivel kiderült, hogy amit apám mondott Damian apjáról. Az majdnem mind hazugság volt. Csak az volt hazugság amit anyámról és róla mondott. És anyám tűrte az egészet és nem szólt, hogy amit apám mond az hazugság. A mai világban tényleg az a jó, ha egy fontos személynek hazudsz? Miért kell hitegetni, mikor mindig minden ki fog derülni a maga idejében? Mármint az oké, ha azért hazudsz, hogy meglepd valamivel, de az már nem, hogy azért hazudsz, hogy elválaszd tőle egy fontos személyt. És hivatalosan is Damian Moreno számomra, fontos személy lett. Végülis már jó pár hónapja az, de nehezen akartam be vallani. Egyáltalán én az vagyok neki? Biztosan, hisz az a sok tett amiért értem csinált. Miattam elég sok embert ölt meg. Jamest is. Szegény Nicole. Ő tudta, de nem szólt nekem. Azóta se kérdeztem, hogy miért nem árulta el, hogy ki ő.

Nem tudom, hogy ti, hogy ezzel. De én oda adnám magam egy olyan férfiért, aki megölne értem azokat, akik bántottak engem. Most ha senki se fog őrültnek gondolni, akkor semmikor. Mondjátok, hogy nem csak én vagyok így ezzel? Talán kéne egy terapeuta? Talán.

Mielőtt még elmesélem a születésnapomat, szerintem ellátogatok Damianhez, hogy elújságoljam a hírt. Természetesen azt a hírt, amiért változtam. Már nem az a kedves, félénk kislány vagyok, aki anno voltam. Nem érdekel senki véleménye. Csak a nagyon közelállóké. Külsőre is változtam. Leginkább feketében járkálok mindenhova, ha tehetem magassarkúban megyek. Christian Louboutin, vagy a kedvencem a Ysl. Hát az biztos, hogy nem volt olcsó. De a balettozásból -amit nem a lakbérre költöttem-, abból tudtam venni azokat a gyönyörű szép magassarkúkat. Ők a terápiám, természetesen a balett után. Tudjátok, sok lánynak a terápiája, például a vásárlás,vezetés, írás,olvasás,sminkelés meg az ilyenek. Nekem mindig is a balett volt a terápia, meg a zene. Mind a kettőnél ki tudtam kapcsolni az agyam.

1 hónappal ezelőtt

-Anyja mondtam, hogy nem kérek semmit. Nincs hangulatom ehhez. Miért nem tudtok békén hagyni, mint a normális szülők?

-A normális szülők se hagyják a gyereküket, pont a szülésnapjukon egyedül. Kérlek Natalie! Tortázunk egyet, és utána vissza jöhetsz az odúdba. Megegyeztünk?

-Jó rendben.

Persze mindenki evett a finom karamellás epres tortámból, csak én nem. Egyszerűen nem megy,mert Mikhail nincs itt velem. Egyszer nem rá gondolni, az is csak akkor mikor Damiannal voltam. Oké tudom, szex közben nem szokás gondolni a volt kutyádra, az túl morbid. De mikor csak beszélgettünk, akkor se jutott eszembe. És szerintem Damian mellett eltudom őt engedni. Mikhail is azt akarná, hogy boldog legyek.

Kutya ugatásokat hallok a bejárati ajtó felől. Mi ez? Talán Mikhail vissza tért az élők közé? Ő tovább húzta, mint Jézus. Megéreztem a lábamnál, egy mancsot. Mikhail, te vagy az?

-Natalie be mutatom az új kutyádat, Hadest. Tulajdonképpen Damian kutyája, de azt mondta, hogy neked nagyobb szükséged van rá, mint most neki.-Kicsit anyum hangjában érzem a gúnyt. Még most is itt tartunk?  Mindegy nem is ez a fontos. Most végre igazán őszinte a mosolyom. Letérdellek mellé és magamhoz ölelem. Megérzem a nyakörvét, de várjunk csak, van itt valami a nyakörvbe csúsztatva. Kihúzom, majd körbe tapogatom. És Braille-írással van.

"Helyettem is vigyázz rád. Megóv a rémálmoktól, szeretet add. Ti amo, mia piccola ballerina."