Happy end?

17. fejezet

Damian Moreno szemszöge:

Üresség. Ezzel az egy szóval eltudom mondani, hogy pontosan mit is érzek. 2 nap telt el azóta, hogy én "eltűntem", pedig ugyan úgy itt vagyok, és figyelem Natit. Egész este ott vagyok az ablakánál. 2 nappal ezelőtt este, rémálma volt. Ott voltam mellette, és azóta figyelem őt. Akkor csak megakartam látogatni utoljára, de végül maradtam. Nem hagyhattam, hogy egyedül legyen ilyenkor. Még az a pöcsfejű, Angelo se megy át hozzá. Ha én nem vagyok, akkor csak, Mikhail van ott vele. A kiskutya kedvel engem, és én is őt. Ha börtönbe kerülök, nem tudom mi lesz az én gyönyörűségemmel, mert sajnos, Mikhail 12 éves. Annyira nem látszik rajta, de én tudom, hogy már fájdalmai vannak. Tisztelem, hogy Natalie előtt ezt nem mutatja. Natinak nagyon fontos a kiskutya, viszont egyszer majd elkell engednie. Hades biztosan vigyázna rá. Megóvná a sok kretén agyhalott faszitól. Védelmezi a rémálmoktól. Mikor nálam volt Nati, és aludt. Akkor Hades ott volt mellette, és végig figyelte a mozdulatait. Annyira okos kutya, olyan mint én. Valahonnan tudta, hogy ő fontos nekem, így ő számára is fontos lett.

-Haver, ugye tudod, hogy nem szabadna ott lenned a házuknál? Ott tudna Mr. Torres a leginkább elkapni. Ne legyél hülye! Ennyire azért én sem vagyok szerelmes, hogy az életemet kockáztatnám, miközben tudom, hogy épp a rendőrség keress.-Lassan fél órája hallgatom az anyáskodásàt.

-Vágod, hogy nem vagyunk egyformák? Vagy véletlenül anyám vagy apám gyereke vagy?-Kérdezem ironikusan.

-Nem. De akkor is! Ne legyél idióta! Vagy ennyire akarod azt a börtönt? Mert, ha igen. Akkor felhívom az őrsöt, és be vitetlek. Talán még jót is tenne neked.

-Felhívni? Na várj. Tudjuk, hogy a rendőrség nem olyan okos, hogy meg találjanak engem. Valakinek muszáj volt elárulnia. Talán te voltál?

-Miért lettem volna én? Nicole a barátnőm, és neki meg a legjobb barátnője, Nati. Nem akarnék se neked se neki ártani. A kiscsaj kedvel téged, csak még nem akarja be vallani. És te is kedveled őt, csak az a baj, hogy mind a ketten geci makacsok vagytok. Nati nem hiszem, hogy mondta volna. Az aktában is ott volt, hogy nem olyan beszédesek egymással. Oliver van már csak, meg Nicole. De Nicolet le igazolom, és tudod miért.-Persze, hogy tudom. Nicolenak mindig az első lesz Natalie.

-Az a mocsok! FASZOM!-Ordítok, és közben idegből feldöntöm az üveg asztalt.-MEGÖLÖM!-Mielőtt egy újabb dolgot feldöntenék,Marcus oda lök a falhoz, és le fog.

-Figyelj ide! Tudom, hogy az a seggarc átvert minket. De viszont, nem szabad, hogy az ideg eluralkodjon rajtad! Biztosan van más magyarázat erre. Az a balfasz fél tőlünk. Kis 19 éves gyerek. Akinek van egy csaja. Azért Mr. Torresból ki nézem, hogy megfenyegetette a nőjével. Utána néztem és a barátnője,Monica Howard. Egy kis ribi, aki Oliver pénzén él. És ő is Veronában születte, úgy ahogyan Natalie. Valószínű, hogy Nati ismeri őt.

-Lehetséges. De nem vagyok benne olyan biztos. Nati sose volt egy nagy társaság kedvelő lány. Talán az apja ismeri. De vajon, honnan tudta meg, hogy Olivernek van csaja?

-Nem tudom haver. Talán a csaj össze játszott, és úgy tudták rá venni.

-Ez már azért sokkal jobban lehetséges.-Mondom. Kinézek az ablakon, és látom, hogy lassan le megy a nap. Meg kéne látogatnom Natit. Kockáztatom kell. Muszáj. Mert én ezt akarom. Nem, őt akarom! Mindenestül. Az egész lelkét akarom. A csodás mosolyát, vagy mikor miattam pirul el. Vagy mikor zavarban halkan beszél. Az ártatlan lelkét, amit én tökre tettem.

-Elmegyek Nataliehoz.

-Mi van? Dehogy mész! Megörültél?-Kérdezi és mire válaszolni akarnék, közbevág.-Költői kérdés volt. Mindegy. Ha hamarabb akarsz menni börtönbe, akkor simán segítek neked.-mosolygott, Marcus.

-Haha nagyon vicces vagy ma.-forgattam meg a szemet, és már ki mentem a házból.

Natalie a kutyájával pletyka partit tart. Imádom nézni őket. Főleg miközben Nati mosolyog, mintha semmi baja nem lenne. Boldognak tűnik. Lehet nem voltam számára fontos, és nem érintette meg lelkileg. Fájt. Utálom, hogy miatta érzéseim lettek. Mégis mikor vele vagyok, tisztának érzem magam. Mintha csak a közelében tudnék jó fiú lenni. Birtoklási vágyam, és a féltékenységem még mindig itt van bennem, de Natalie mégse szólt érte semmit.

-Hahó van itt valaki?-Kérdezi ijedten,Natalie. Az ablaka nyitva volt, így könnyen be tudtam mászni.-Damian?-Kérdezi, mire én lesokkoltan állok. Az apja elmondta neki. Nem vártam mást. Látom, hogy felkelt az ágyról, majd a segédbotjával ide jön elém. A szemei könnyesek. Oh bárcsak ne láttam volna ezt. Életemben először fogok könyörögni valakinek, vagyis inkább másodszorra. Az első az anyámnak volt. 14 éves koromban volt az, hogy a saját anyám szexre használt. Utána sokszor megtörtént. Undorodtam. Gyűlöltem.

-Kérlek, Natalie! Ne hallgass rájuk, kérlek!-Könyörögtem, mint ahogyan ő is kérlelt engem.-Natal...-Nem tudtam be fejezni, mert közbe vágott.

-T...Te Damian Moreno vagy?!-Költői kérdés volt.-Te ölted meg őket!-Honnan tud róluk? James,Logan,Connor,Edward és Nathan. Jamest azért mert túlságosan féltékeny voltam. A többit pedig azért mert megalázták, a ballerinám.-És megerőszakoltál!-Nem akartam, csak annyira vágytam rá, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy ő bizony még szűz volt. Elvettem a legféltettebb kincsét.-Hogy tehetted? És még képes vagy könyörögni? Azok után amit velem tettél? Apám rá világított mindenre, amire én nem akartam gondolni. De itt most vége van! Jöhettek!-Hirtelen be rontanak a szobába rendőrök. Ketten le szorítanak, és bilincset tesznek a kezemre. Az apja is besétál, mosolyogva. Ő nyert. Apámat is elkapta, végül most engem is.