14. fejezet

1.9K 93 5
                                    




Natalie Torres szemszöge:


Alig emlékszek a tegnap estére. Annyi azért megvan, hogy az idegen beszélt hozzám. Lassan 1 órája, ébren vagyok. Viszont, megint másik ágynemű huzatot érzek. Talán újra elhozott magához? Szüleim biztosan aggódnak. BASZKI. Haza kell mennem. De azt se tudom, hogy hol vagyok.

Szerencsére a segéd botom itt van. Általában olyankor használom, mikor nincs itt velem Mikhail.

-Hova-Hova,kislány?-Na ne, ő is itt van? Legalább nem valami vadidegen rabolt el. De még ő is ahhoz áll közel, konkrétan aligha tudok róla valamit. De ez nem számít, 10 évvel idősebb, és megerőszakolt. Nem egyeztem bele. Biztos? Utálom, hogy kettős érzéseim vannak felé.-Kislány, csak nem rólam ábrándozol?-100%, hogy gondolat olvasó. Vagy csak túlságosan is, elvan szállva magától. Sőt, biztosan.

-Dehogy, éppen a vőlegényemen gondolkodtam, aki biztosan aggódik miattam.-Felmutatom a kezemet, amelyiken van a gyűrű -1 hete kérte meg a kezem-. Úgy érzem, mintha feszült lett a levegő? Talán féltékeny? De mégis ő ignorál heteken keresztül, és utána hirtelen be toppan az életembe.

-Mégegyszer kimondod azt a szót egy másik személyre, aki nem én vagyok. Akkor vállald a következményt!-Morogta. Miért érzem, azt, hogy tovább kéne húzni az agyát? Ezt tutira anyukámtól örököltem. Egyszer a szólás szabadságom lesz a vesztem.

-Tényleg? Hiszem ha érzem! Haza vinnél? Vénember.-Suttogom az utolsó szót. Holtbiztos, hogy hallotta.

-Miért lennék az? Hm?-Kérdezi gúnyosan.

-Te 26 vagy, én 16. 10 év. Tehát, most kihívhatnám rád a rendőrséget!-Vajon megtenni is megtudnám? Nem. Simán.

-Próbáld csak meg! De utána, büntetést fogsz kapni! És nem garantálom, hogy utána fogsz majd tudni járni.-Hogy tessék? Komolyan? Neki folyton csak a büntetés jár az agyában?

-Ugyan! Eddig csak mondtad, de megtenni sose.-Miért érzem azt, hogy most be kellett volna fognom?

-Oh, szóval szeretnéd? Tudod, nekem bűntudatom volt, amikor megbasztalak. De látszik, semmi értelme volt.-Micsoda? Neki bűntudata? Na persze.

-Hogyne, pont neked lett volna bűntudatod?-Miért nem állok le? Istenem. Otthon kellett volna maradnom.

-Igen! Képzeld én is egy ember vagyok!-Közelebb jön, minthogyha lenne valami a kezébe. Megrántja a csuklóm, és elkezd rá tekerni egy kötelet? Ez komolyan megkötöz. Miért? Feszélyezve érzem magam. Erősen megszorítja. És oda kötöz az ágyhoz. Hát ez remek.

-Engedj el! Ez fáj!-Ki buggyan egy könnycsepp, amit ő le töröl.

-Legalább át érzed, hogy milyen érzés nekem, mikor vissza szólsz nekem.-Morogja.-Majd jövök.-És már el is tűnik, meghallom, ahogyan becsapja az ajtót. Tényleg itt hagyott?

Pár órával később

Még mindig az ágyhoz vagyok közözve. Nem tudom hány órája. Azóta már egyszer aludtam. De nem sokat. Csuklóm az állandóan fáj. Remélem hamarosan akar majd jönni.

Hallom, hogy valaki kinyitotta az ajtót. Vissza jött. Légyszi, mond, hogy nem csak hallucináltam.

-Szia Natalie, én Marcus vagyok. Haverom, mondta, hogy oldozzalak el. És, hogy adjak enni meg, hogy le fürdeni, tudod csak a szokásos rutinok.-Marcus? Nicole barátja? Ismeri őt?

-Nicole barátja Marcus? Az a Marcus vagy?-Kérdezem.

-Igen, na de akkor el oldozlak.-Le szedi rólam a kötelet. A csuklómat megmozgatom, de még mindig fáj. Valamiért mégsem tudom, utálni őt.-Figyelj, ő elégé hangulatingadozós típus.

-Tényleg? Észre se vettem.-gúnyolódok.

-Gondoltam, hogy már egyszer kétszer láttad már ezt az oldalát.-Túl sokszor.

-Nagyon sokszor. Mitől ilyen?-Kíváncsi természet vagyok. De ezt szerintem mindenki tudja rólam. Vagy majd megismer.

-Úgy gondolom ezt tőle kérdezd. Ha akarja elmondja. De úgy tudom, hogy te a nevét se tudod. Érdekel, hogy miért nem azt kérdezted meg először?-Hát igen, ezt meg apukámtól örököltem.

-Hát mindig más érdekel, mint ami kéne érdekelnie. Ő csak a korát mondta el, de azon kívül semmit. De gondolom ezeket te is tudod.

-Elmesélte. Hidd el, nem akar neked ártani. Te vagy az első aki felkeltette az érdeklődését. Tudom, kicsit fura a személyisége, attól még jó fiú.

-Ő jó fiú? Egy srácról beszélünk?-Nevetek.

-Tényleg az, csak a sok trauma meg az ilyenek, megváltoztatták.

-Oh. Én ebbe bele se gondoltam.

-Teljesen megértem. Nati egy jó tanács. Ne erőltesd rá, hagyd, hogy ő maga nyíljon meg magától.

-Megpróbálom be tartani. Nem ígérek semmit, viszont megpróbálom, azt, hogy rá hagyom.

-Na ez egy jó hozzá állás. Kérhetek egy tanácsot?

-Persze.

-Nicole milyen virágot szeret? Mert eddig csak tulipánt és rózsát vittem neki, és láttam rajta, hogy nem az a kedvence, de inkább nem mondta meg. Mivel legjobb barátnők vagytok, biztosan tudod.

-Nissy szereti a kék színt. Így ki lehet találni, hogy bármilyen kék virágot imád, a kék rózsát, kék tulipánt na meg a hortenziát azokat nagyon szereti. De ha nem találsz olyat, azzal sincs baj. Mert neki még a kék csillámos fehér rózsák is megfelelőek. Sokszor említette, hogy látta sok embernél ezt a csillámos megoldást, és ő is elképzelte már, hogy valaki csinál olyat. Mert mindig azt mondta, hogy nem elég csak megvenni vagy felszedni a virágot. Hanem bele rakni egy kis kreatívságot. Mert abból is lehet tudni, hogy mennyire fontos neki az a személy.

Happy end?Where stories live. Discover now