3. fejezet

3.1K 97 3
                                    




Natalie Torres szemszöge:


Miután vége lett a fellépesemnek, feljött Nicole gratulálni és megemlítette, hogy Marcus haverja végig engem figyelt, és Nicole szerint egyből belém habarodott a titkos idegen. (Mivel Nicole, nem említette meg a nevét, így ezért kezdtem el így hívni.) Amire én elpirultam, és azt kell hogy mondjam életembe először pirultam el egy srác miatt. Ami nagyon új volt nekem. Nicole hozzá tette, hogy az unokatesója is eljött megnézni, aki a színpad mögött várt minket. James, adott nekem csokor rózsát, ami azért eléggé jól esett. Még a saját apámtól se kaptam ilyet, nem hogy még egy fiútól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tetszik nekem James, mert hiába unokatesók Nicoleal, attól még nem fog tetszeni nekem mert kaptam tőle rózsákat. Viszont, fura érzésem van a titokzatos idegen miatt, amit nem értek. Azt se tudom, hogy kicsoda. Térjünk vissza, inkább Jameshez. Úgy volt megvár minket, de eltűnt és nem is vette fel a telefont Nicolenak, aki nagyon megijedt. Azóta szóltunk a rendőrségnek is, de ők sincsenek előrébb, mint mi.


Damian Moreno szemszöge:


Mióta, hogy haza hoztam és levittem a srácot az alaksorba, azóta már eltelt egy nap is de nem ébred fel. Pedig van pulzusa, azt hittem nem kell felpofoznom ahhoz, hogy felkelljen. De tévedtem, így inkább nem vártam és felpofoztam amire egyből reagált. Oda akarta érinteni a kezét, ahova csaptam, csak volt egy kis bökkenő, ami pedig a kötél volt.

-Végre, hogy felébredtél! Azt hittem, sose kellsz fel geci.-Sóhajtottam, ő pedig felém nézett ijedt fejjel. De, imádom mikor félnek tőlem.

-Ki a f-fasz vagy te?!-Kérdezte még mindig ijedt fejjel, és közben dadogott is. Elmosolyodtam, már lassan 10 perce, hogy a kezembe vettem az egyik késem. Elkezdtem forgatni a kést, miközben közelebb mentem hozzá. Lassú halált terveztem neki, legalább így megtudja, hogy rossz döntést hozott mikor oda adta Natalienak azt a csokrot

-Az vagyok, aki most lassan végezni fog veled!- Ördögien rá mosolyodtam, és a kést azt a jobb kezébe szúrtam. Felsikoltott, mint egy kislány, ezen jót nevettem.

-Kérlek engedj el! Nem is ismerlek téged!-Folytak a könnyei.

-Nataliet ismered. Tudod, ha nem adsz neki csokrot, most lehet nem halnál meg.- Megfogtam a kést, kihúztam a kezéből. Majd bele szúrtam, a bal füllébe. Most is úgy, sikított ahogyan előbb.

-Ő csak egy csaj, IDIÓTA!-Mondta, mire én értetlen képet vágtam rá.

-Csak egy csaj? Mostantól halott ember vagy.- Megfogtam egy másik kést, és azzal a két kezéről elkezdtem lenyúzni a bőrt, elsőnek a balról utána meg a jobbról. Szegény srác, úgy sikít meg ordít, mint egy kislány. Amúgy nem sajnálom, megérdemli. Le szakítottam róla a pólót, és a mellkasától kezdve hasa aljáig lenyúztam a bőrt. Olyan jó érzés volt kínozni, bár lehet ha ezt megtudja Natalie, akkor biztosan nem fog szoba állni velem. Ha esetleg mondjuk, nem is mutatkoznék be neki? Vagy csak simán, nem említem neki ezeket. De szerintem senki se fogja megtudni, hogy én öltem meg ezt a gyereket. Azt se tudom ki a csávó, majd utána nézek, hátha Natalie adatainál ott van. Megtöröltem, a kések és vissza raktam a helyükre. Itt fog megrohadni, majd ha megdöglött felakasztom valahova. Írok, valami nagyon jó szöveget, az én kisbalerinámnak, hogy lássa következményei vannak a tetteinek. Felmentem a nappaliba, közben megkerestem Oliver számát -régi sulis haverom, aki egy hacker, de ezt említettem.- Megtaláltam, és egyből hívtam. Pár másodperc után felvette.

-Damian? Csá haver! Mizu? - Kérdezte.

-Szevasz tesi. Utána néznél Natalie Torres adatainak. Utána ha megvan, küld el, Oliver.- Sosem, szoktam kérni dolgokat. Azzal, inkább azt hiszik, hogy nem vagyok könyörtelen gyilkos. Azt meg semmi, féle képen nem fogom hagyni.

-Persze tesó.- Bontottam a hívást, és le ültem a kanapéra, most már csak várok Oliverre. Hades közben, feljött a kanapéra. Míg várok, gondoltam játszok Hadessal. Miközben játszok a kutyámmal, hallom hogy rezeg a telóm. Gondolom, elküldte az adatokat, elővettem a telóm, és megnyitottam a chatünket. Ott volt minden, amit csak tudni akarok az én szépségemről. Hm, 16 éves, ha még börtönbe is kerülök, nem fog érdekelni. Megvan a lakása címe, talán ma meglátogatóm. Kicsit olyan ez, mint a Haunting Adeline, én ugyan nem olvastam, de Marcus igen. És nagyjából elmesélte a történetet. Talán az én, kisbalerinám szereti a Haunting Adelinet. Majd megkérdezem.

Hallom, hogy nyitódik a bejárati ajtó, biztosan Marcus. Oda nézek, és meglátom Marcust. Ő is észre vesz, és egyből mosolyogni kezd. Értetlen fejet vágok, de valamiért mostanában, ez a szokása miután haza jött.

-Neked mi bajod van?-Kérdezem.

-Tudod mostanában, Nicoleal nagyon jól kijövünk. És elhívtam randizni.-Örömködöt, mint egy 5 éves buzi.

-Jézusom. Haza se kellett volna jönnöm.-Motyogom. Jobban jártam volna, ha megdugok egy csajt. De akkor is megöltem volna, a srácot. Akiről még mindig nem tudom ki a fasz.

-De itthon vagy, és miért van nyitva a pince ajtó?-Kérdezi, és közben elindul a pince felé.

-Megöltem valakit, tudod csak a szokásos.-Mondom. Felkellek és utána megyek.

-HAVER! TE NORMÁLIS VAGY?! Ő NICOLE UNOKATESÓJA!-Ordítozik. Oké, most már tudom kicsoda.

-Hozzá ért, ahhoz ami az enyém.-Értetlenül néz rám.

-Kire gondolsz? Nataliera?-Bólintok.-Ne szívass már! Nem is ismered! Várj, most te olyan vagy, mint a Haunting Adelineba, a pasas? Oh istenem.-sóhajtozik.

-Bocs, hogy megtetszett Natalie. Sosem mondtam, hogy jó ember vagyok.-Látom, hogy gondolkodik valamin.-Na mi van?-Kérdezem.

-Ha ezt megtudják, mind a kettőnknek lőttek az alakulonknak.-Sóhajtozik. Hát csak neki, nekem ugyan nem.

-Csak neked haver. Nem fogom elmondani a nevem, és akkor minden jó lesz. Belém szeret, és akkor fogom.-Mondom a nagy tervet.

-Vagy, beléd szeret és mikor elmondod a neved neki, börtönbe juttat. Biztosan megéri ez neked?-Kérdezi bizonytalanul.

-Persze, hogy megéri. Ha nem támogatsz, akkor is maradok a tervemnél!

-Támogatlak, tesó. De nem akarom, hogy börtönbe kerülj. Ki tudja mennyi évet kapsz ezért.

-Bízz bennem, haver.-Megütögettem a vállát, és felmegyek a hálómba.

Happy end?On viuen les histories. Descobreix ara