Az elmúlt 4 napban kerültem Diegot ahogy csak tudtam,az időm nagy részében a szobámba tartózkodtam.
Nem tudom hogy kéne kezelnem a helyzetet és nincs is kivel megbeszélnem.
A szüleim halálának okozója a szerelmem..mit tehet ilyenkor az ember?
Ma végre láthatom Max-et,és ma indulunk vissza a bázisra is...aminek a puszta gondolatától is összeszorul a gyomrom.
-Fél óra és meg érkezik a gerle pár.
Nyitott be Diego az ajtón.
-Köszönöm hogy szólt,már össze pakoltam.
Válaszoltam úgy mintha a kiképzésen lennénk.
- Nem érzed úgy hogy ideje lenne beszélnünk?
Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem!..vagyis nem tudom mit kéne csinálnom..
Hajtottam le végül a fejem.
- Ha tudni fogod mit akarsz,itt vagyok,bárhogy döntesz elfogadom.
Mondta megértéssel teli hangnemben.
-Én szeretnék beszélni veled,de nem tudom hol kezdjem..
Tördeltem az újjaim magam előtt.
Közelebb jött majd egy szoros ölelésbe vont,ami most nagyon jól esett..mintha csak egy hatalmas szikla szakadt volna le a szívemről.
-Bárhogy döntesz,megértem a döntésed.
Mondta mélyen a szemembe néze,majd megpuszilta a homlokom és magamra hagyott.
Az a fél óra ezek után egy pillanat alatt elment,és meg is érkeztek Max-ék.
-Sziasztok!
Ugrottam fivérem nyakába.
-Szia húgi!
Nevetett fel Max.
-Mégis mi olyan vicces?
Csaptam meg.
-Születésünk óta nem voltunk ennyi ideig távol egymástól. Ez olyan vicces.
Válaszolta,amin mind felnevettünk.
-Talán leülhetnénk a nappaliban , úgyanis szeretnénk valamit bejelenteni!
Szólalt meg Zarah.
Majd elindultunk a nappaliba.
-Nos,az a helyzet hogy Max-el szeretnénk ha kereszt szülők lennétek.
-Jézusooom!!
Ugrottam Zarah nyakába a hír hallatán.
Végree valami jó hír!!
Vontam az ölelésbe Max-et is.
-Gratulálok!
Lépett oda Diego Max-hez kezét fogni.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne ha csúsztatnánk a munkát még 2 nappal és haza mennénk a szüleinknek elmondani a hírt?
-Ez remek ötlet húgom!
Válaszolt Diego.
-Nekünk már nem élnek a szüleink Zarah, de szívesen elkisérünk.
Küldtem egy halvány mosolyt Zarah felé.
-Köszönöm Aria.
Ölelt át.
Kb 2 óra kocsikázás után meg is érkeztünk egy újabb erdős részre.
-Ez most mégis mi Diego?
Egy újabb erdő..Itt laknak a szüleitek?
Néztem rá gyanakvóan.
-Igen. Így nincsenek veszélyben,ergo nem tudják őket felhasználni ellenünk.
-Remek.
Válaszoltam keserűen,hisz nagyon csapda szagú ez az erdős mese.
Meg is érkeztünk egy hatalmas házba,ahol Diego ment előre és csöngetet be.
-Jó napot kívánok! Tessék csak jöjjenek be.
Nyitott ajtót, egy 30-as éveiben járó bejárónő.
-Köszönjük Sonja.
-Sonja ha meg kérhetem szólna a szüleinknek hogy jöjjenek mind a nappaliba.
Mutatot végig mindünkön Zarah.
Bár nekünk nincsenek szüleink,és Diego is azt mondta hogy meghalt az anyjuk..
Valami nagyon nem stimmel itt..
-Diego kérdezhetek valamit?
Hívtam félre.
-Hallgatlak.
Nézett rám érdeklődve.
-Ha az anyukád meghalt Zarah hogy várja a szüleiteket?
Tettem karba a kezeim és vontam fel a szemöldököm, nyomakosítva hogy hazugságon kaptam.
-Úgy hogy anyukám halála után apám újra nősült,és Zarah anyukája is szült neki 2 gyereket.
-Ohh..ne haragudj.
Hajtottam le fejem szégyenembe.
-Nem tudnék haragudni rád!
Fogta közre arcom,mire újra felemeltem a tekintetem.
-Jó hírt tetszettek hozni?
Mert akkor hozok egy üveg pezsgőt.
Kérdezte Sonja a ház vezető.
-A lehető legjobbat Sonja,ma lesz okunk az ünneplésre.
Nevetett fel Diego.
-Max,Aria!
Hallottam meg azt a hangot amit soha nem felejt el az ember.
-Ez lehetetlen.. suttogtam magam előtt,könnyeimmel küszködve,majd egyből a hang irányába fordultam.
Max már a szüleink nyakába zokogott mint egy kisgyerek, ahogy megláttam őket összeborulva a lábaim egyből futásnak eredtek majd egyenesen a a CSALÁDOM kupacába ugrottam.
-Úristen!! Ezt el sem hiszem!! Ti éltek?? De ez hogy lehet??Nem számít!! Itt vagytok!!
Váltam el egy pillanatra a szüleimtől még feltettem a kérdéseim,majd újra a válukba fúrtam a fejem.
-Büszkék vagyunk rátok!
Szólalt meg anyu.
-Főleg rád Aria,lány létedre az egyik legjobb zsoldos lettél! Apád lánya vagy meglátszik!
Viccelödöt apu.
-Mi lenne ha leülnénk a nappaliba?
Tette fel a kérdést Zarah anyukája.
Majd mind megindultunk a nappaliba.
-Hogy hogy itt vagytok gyerekek?
Kérdezte Diego apja.
-Jó híreket hoztunk apu!
Válaszolt Zarah.
-Akkor halljuk kincsem!
Nézett örömmel teli tekintettel Zarah anyukája.
-Nagyszülök lesztek!
Mondták ki egyszerre Max-el.
Mire a két anyuka egyből letámadta Zarah-t egy csomó öleléssel.
Apu meg felbontotta a pezsgős üveget a hír hallatán.
-Ezt bizony meg kell ünnepelni,a fiam apa lesz!
Szólalt meg apu.
Majd mindenki kapott egy poharat és ittunk a baba egészségére egy pohár pezsgőt.
Kivéve Diegot,ő nincs is itt.
-Hol van Diego?
Kérdeztem az ünneplő tömeget.
-Valószínűleg kint ül a lépcsőn.
Válaszolt az apja kimérten.
Majd indultam is hozzá miután anyura néztem. Ő egy apró bolintásal jóvá hagyta hogy ott hagyjam az ünneplő családot.
- Te miért nem vagy bent a többiekkel?
Ültem le Diego mellé a lépcsőn.
-Nem szabadott volna idehoznunk titeket.
Nézett meredten messze az erdőbe.
-Mi lesz most?
Néztem Diegora
-Új helyre költöztetem őket,és legalább 5 évig nem keresük őket.
Válaszolt nemes egyszerűséggel.
-Hogy mi? Miért? Nem teheted! Végre együtt a család és bővül a család is!
Néztem rá hatalmas szemekkel.
-Veszélybe van az életük Aria!
-Találunk megoldást együtt!
Guggoltam le elé és fogtam meg,össze kulcsot kezeit.
------------Vége-------------
Köszönöm hogy végig kisértetek a történeten!
Imádom hogy ennyien olvastátok már,nem nagy szám de nekem rengeteget jelent!❤️❤️
