2 Nappal később
-Gondolkodjuk észszerűen,szedjünk össze mindent amit tudunk.
Szólalt meg Max.
-Elöszőr is:
A szüleink ennek a bandának köszönhetően haltak meg.
Kezdte Max a felsorolást.
-Kérdés! Ebben a bandában voltak? Saját bandájuk volt? Vagy egy másik bandában voltak?
Tettem fel a kérdéseket.
-Másodszor:
Senki nem ismeri a Banda fejét!
-Kivéve a Moretti testvéreket!
Egészítettem ki mondandóját.
- Miért titok ki a Banda vezére?
Vajon ismert ember?
-Harmadszor peddig:
A Moretti testvérek!
Annyi kérdést vetnek fel..
Mondtam végül én a harmadik pontot.
-Nos igen..
-Vajon miért csak ők ismerik a banda vezért?
-Ha valóban a testvérük bandavezér miért nem az ő bandájában vannak?
-Miért rabolná el bárki a saját testvérét?
-Minek utaznak mindig el ketten napokra?
-Zarah vajon mit gondol rólam igazából?
- Mit titkolnak a Moretti testvérek?
Sorolta a kérdéseit egymás után Max.
-Fogalmam sincs Max,de ideje lenne jobban bele ásni magunkat amég távol vannak. Ami meg Zaraht illeti,légy óvatos..kezded elveszteni a kontrollt.
-Elöszőr is!
Tudom kezelni a helyzetet!
Másodszor pedig!
Lehet hogy nehéz lessz,de vissza kell mennünk oda ahonnan minden elkezdődött.
-Vagyis haza megyünk..
Szólaltam meg alig hallhatóan.
-Pontosan.Gondolj bele apu minden idejét a dolgozó szobában töltötte.
-Ami azt jelenti hogy ha van bármi nyom ami megmaradt a tűz után,azt ott találjuk meg!
Fejeztem be mondatát.
Egy óra múlva :
Ahogy a kiégett házunk elé értünk egyből beugrott egy csomó emlékkép gyerek korunkról.
A kőfal melletti rózsaültetvény amit annó anyuval ültettünk és gondozgattunk, mostanra teljesen buja lett,valamint itt-ott ki is száradtak a bokrok.
Az udvarban ahol annyit játszottunk mára eluralkodott a gaz.
És a ház amiben cseperedtünk , amiben annyi szép emléket megéltünk..
Mára a falai feketék a koromtól,a tető szerkezete omladozik,az ablakai kirobbantak.
Egyszerűen szörnyű látványt nyújtott,a ház ami régen a biztonságot jelentette mára már csak egy romhalmaz.
-Nem is voltam itt azóta hogy..
Akadt el a szavam.
-Énse,de eljött az ideje!
Válaszolt alig hallhatóan,majd ledobta a láncot a hatalmas vaskapuról.
-Én átnézem a hálójuk maradványait,ha végeztem csatlakozók.
Szóltam oda elindulva a hatalmas betonlépcső felé.
A szobájukba érve átnéztem a szekrényeket,melyekben még mindig sértetlenül ott álltak a ruháik,az ékszereik.
Anyu estéiruhájai felé vettem az irányt,annyi estéjie van,mégse láttam benük soha. Néhányat el is fogok vinni.
Kezdtem leakasztgatni a ruhákat,hogy megnézzem a tükör előtt hogy állnának.
Ahogy a vállfákat húzogattam válogatva a ruhák közt,észre vettem hogy a fal rejt egy rést,gyors félre húztam a fent maradó ruhákat, és észre vettem hogy jól sejtettem,egy titkos ajtót rejtett a sok estéji ruha.
-Basszus nem is ismertük a szüleinket.
Maffia?? Titkos ajtók??
Átlépve a titkos ajtót az álam szó szerint súrolta a padlót.
Egy szobában voltam ami közepén egy íróasztal állt,két bőrfotellal.
Viszont ami meglepett az a falak voltak.
Tel-is tele Különböző maffia bandák neveivel,képekkel a vezetőikről és egy csomó infórmációval.
Elkezdtem minden egyesével lefotózni.
-Ezt mindenképp látnia kell Maxnek.
Suttogtam magam elé.
Amint minden falat lefotóztam,indultam az íroasztalhoz.
Az asztal üres volt csak egy családi fénykép díszelgett rajta,de volt két fiókja amik zárva voltak,szóval kifeszítettem azokat.
Úgy látszik a megérzéseim soha nem csapnak be,a felső fiókban mappák voltak,amiken városok nevei díszelegtek.
-Ezt majd visszaérve megnézük.
Jelentettem ki magamnak,majd elraktam a táskámba a mappákat.
Az alsó fiókban egy fegyver,némi lőszer,egy csomó készpénz,egy kulcscsomót és egy távirányítót találtam.
A kulcscsomót bedobtam a táskámba, bíztos valami fontosat nyít az egyik kulcs.
A távirányítón a gombot megnyomtam,hátha valami titkos fiókot nyit.
Viszont legnagyobb meglepetésemre a gomb megnyomásával a jobb oldalamon lévő fal elmozdult a helyéről.
Így szembe találtam magam a testvérem tágra nyílt íriszeivel.
-Mi. A. Picsa! Tagolta el a szavakat teljesen ledöbbenve.
-Úgy érzem nem ismertük a szüleinket.
-Ez a hely mindvégig itt volt?
Lépett be a titkos szobába.
-Nem tudom,találtál valamit?
Kérdeztem vissza.
-Csak egy naplót,számokkal és helyszínekkel. Válaszolta.
-Én lefotóztam mindent,és van egy rakat mappa és egy kulcscsomó a táskámban.
-És el akarod vinni a bázisra?
Nézet rám sokat mondóan.
-Esetleg van jobb ötleted?
Húztam fel a szemöldököm.
-Úgy látom a tűz nem igazán jutott az emeletre, szóval biztos a szobáink éppségben vannak,akárcsak ez a szoba is.
-Legyen,de az én szobámban leszünk.
Az egész napunk a mappák bújásával töltöttük,de úgyse értünk a végére.
Mivel már jócskán besötétedett, ezért vissza mentünk a bázisra.
Haza felé megbeszéltük hogy a bázison nem beszélünk véletlen sem a házról vagy a szüleinkről,mert a falnak is füle van.
Valamint azt is hogy minden nap szabad időnkben vissza megyünk a házhoz és tovább kutatunk, amég válaszokat nem kapunk.
A bázisra vissza érve vettük észre hogy a Moretti testvérpár már vissza ért.
-Megprobálhatnál valamit megtudni Zarah-tól de óvatosan,nehogy észre vegye hogy megprobálsz kihúzni belőle valamit.
-Jó hogy mondod kishúgom,esetleg te is megprobálhatnál Diego-tól megtudni pár dolgot,két csók közben.
Scusa (elnézést) két edzés közben.
Tette idézőjelbe az "edzés" szót.
Mire csak egy szemforgatást kapott válaszul.
-Megteszek minden tőlem telhetőt, remélem te is azon leszel.
Válaszoltam végül neki.
Majd felmentem a szobámba és az esti rutinom után,kinyújtoztam a puha,kényelmes ágyamon,ami a mai nap után nagyon rám fért.
Vajon a szüleink akik ,annyi szeretetet és törődést adtak nekünk rossz emberek lehettek?
Miért haltak meg? Mi volt a haláluk oka?
