Aria sz.sz.
22:15
Még mindig sehol senki,már tényleg komolyan aggódok Max miatt.
Már legalább fél órája fel-alá mászkálok a szobámban, nagyon rossz érzés fogott el mert fogalmam sincs mi lehet most Max-el.
Az egyetlen aki tudhatja az nem más mint Moretti,akinek épp most érkezett meg az autója, szóval egyből le is rohantam hozzá.
Le érve szembe találtam magam Morettivel,Aidaval és Donnaval.
-Hol vannak a többiek? Rohantam le egyből a megérkezőket.
-Nem tudjuk,mind a kettő szakaszból egyesével hurcoltak el minket.
Nézte könnyekkel teli szemmel cipője orrát Aida.
Ahogy ejtette ki szavait éreztem hogy lüktet a vér az ereimben, iszonyatos bosszú vágyat éreztem az iránt aki miatt ez meg történhetett.
- Azonnal meg kell találnunk őket! Álltam Moretti elé követelőzve.
- Holnap az lessz az első dolgunk de most ideje pihenni. Válaszolta alig hallhatóan.
-Mi az hogy pihenni? Ott az iker testvérem Moretti! Azonnal meg kell találnunk őket!!
Jelentettem ki hitetlenkedve. Ott a tesvére is ,mégis várna holnapig,szeret ez egyáltalán valakit?
-Nem nyitok vitát jóéjszakát mindenkinek!
Válaszol ellenkezést nem tűrő hangnemben,majd ezt követően a szobája felé vette az irányt.
A lányok is a szobájuk felé vették az irányt,így hát én is így tettem,de ez nem segített, továbbra is azon kattogot az agyam hogy mi történik most Max-el.
Na jó ez az állapot így tűrhetetlen!
Hol vannak?
Kik vitték el őket?
A másik 2 lány honnan került elő?
Hol volt Moretti eddig?
És még ezer meg ezer kérdés cikkázott az agyamban. Nem hagy nyugodni annak a gondolata hogy még csak válaszokat sem kaptam.
-Már peddig a válaszokat most megkapom! Jelentettem ki az ablakomból figyelő tükör képemnek!
Egyből indultam is Moretti szobájához,ami történetesen csak 2 ajtóval arrébb van az enyémtől.
Kopogás nélkül benyítottam, de nem tartózkodott a szobában. Semmi gond valószínűleg csak zuhanyzik meg várom azon ne múljon! Könyveltem el magamban a dolgot,de nem volt szükségem várakozásra mert ebben a pillanatban lépett ki a fürdőből.
- Csak nem a tegnap esti igéreted jöttél beváltani? Mért fel egy pimasz mosoly kíséretével.
-Milyen igéretről beszélsz te? Néztem rá flegmán.
- Te ígérted meg tegnap hogy kivered,de semmi pánik,én bármire kapható vagyok.
Majd oda lépet az ajtóhoz és elfordította a kulcsot benne.
-Álmodozz csak seggfej! Fintorodtam rá.
- Halljam akkor miért vagy itt?
Lépett olyan közel hozzám hogy éreztem forró lehelletét börőmön.
-Válaszokat akarok! Néztem ellenkezést nem tűrő tekintettel szemeiben.
-Igen? És mégis mire? Kérdezte tartva a szemkontaktust.
-Hol van a testvérem? Kérdeztem a szemkontaktust megbontva,földre szegezve a tekintetem.
-Nem kell aggodnod a fivéred miatt,ő a legjobb zsoldosunk,biztos vagyok hogy semmi baja nem esett.
Válaszolta nyugodtsággal teli hangnemben.
-Hogy lehetsz ennyire nyugodt mikor ott a húgod is? Kérdeztem könnyekkel küszködve.
-A legjobb tudomásom szerint Zarah és Max együtt vannak valahol.
Mondata közben leültetett az ágy szélére,és úgy folytatta mellém ülve.
-Egy helyen vannak mind, csak a két szakasz vezetőt elkülönítették, vagyis Max-et és Zaraht. Mind meg tudják magukat védeni.
Fordított maga felé,hogy le tudja törölni könnyeim,amik útközben utat törtek maguknak akaratom ellenére.
-Nem hiszem el hogy tehetetlenek vagyunk,amég ők valahol egy pincében rohadnak.
Tört ki belőlem minden érzelem, melynek hatására útat engedtem könnyeimnek,a tenyerembe temetkezve.
- Na jó gyere ide. Ölelt magához szorosan amég le nem nyugodtam.
Már percek óta némán ölelkezünk, hihetetlen biztonság érzettel és melegséggel tölt el hogy karjai közt tart.
-Nem akarom hogy elengedj. Dörmögtem allig hallhatóan a vállába.
Mire felhúzott az ölébe és úgy ölelt tovább.
-Nem foglak,egész este a karjaim közt tartalak ha szükséges.Válaszolta suttogva ,majd hátra türte az arcomba lévő kusza hajszálakat.
Mire elváltam tőle annyira hogy a szemébe tudjak nézni,de továbbra is ott pihentek kezeim a vállain.
Pár másodpercig csak bámultam az előttem lévő smaragd zöld szempárokba.
-Igazábol nem is vagy seggfej.
Mondtam ki amit ott abban a pillanatban gondoltam.
Miután elhagyták ajkaimat a szavak,meg simitotta az arcom egy lágy mosollyal az ajkain.
- Ez maradjon a mi titkunk. suttogta közelebb vonva magához.
Majd az ajkait az enyémekre tapasztotta,amin nagyon meglepődtem hirtelen. Amit valószínűleg észre is vett,így elváltak ajkaink egymástól.
-Aria én... Kezdett volna bele mondandójába mikor :
A kezeim át vezettem tarkójára majd ajkaim vissza tapassztottam ajkaira.
Éreztem hogy elmosolyodik csokunk közben,majd egyből átvette az irányítást.
Olyan lágyan és szenvedélyesen csókolt, mint még senki.
Egy laza mozdulattal az ágyba fektetett,úgy hogy a csókunkat egy pillanatra nem szakította meg.
-Köszönöm hogy itt vagy most! Néztem mélyen a Méregzöld szempárokba. Miután elváltak ajkaink egymástól.
- Ígérem hogy holnap ilyenkor már újra veszekszetek a fivéreddel. Mosolyodott el halványan.
Ebben a pillanatban jött egy értesítés Diego-nak,amit egyből megnézet a készülékén.
-Már negyed 1 van,ideje lenne lefeküdni lassan kelünk. Szólalt meg lágy hangon.
-Igaz,indulok is. Válaszoltam,majd megindultam az ajtó irányába.
Mikor 2 erős kar elkapta a derekam és magához rántott.
-Mégis hova indulsz? Kérdezte a fülemhez hajolva.
-A szobámba. Válaszoltam alig hallhatóan.
-Ha elmész nem tudom betartani az igéretem,miszerint a karjaim közt tartalak egész este.
- Peddig nagyon jól csinálod!.fordultam vele szembe.
