Az ébresztő füllsüketítő hangjára ébredtem reggel.
Bizonyára más helyzetben még pihennék kicsit,de ébredés után egyből felugrott hogy Max épp fogságban van.
Ezért kinyitottam szemeim,amit egyből meg is bántam.
Ugyanis szembesülnöm kellett vele hogy nem csak álmodtam a Diegoval történetek.
Itt fekszem a mellkasán teljesen össze gaballyodva vele,ezt komolyan nem hisz el.
Megprobálok minél óvatosabban kiszabadulni erős karjai közül,amivel sikerrel jártam.
Majd néma léptekkel probáltam minnél gyorsabban vissza osoni a szobámba.
Tervem tökéletesen sikerült is volna,viszont vagyok olyan szerencsés hogy az ajtó be van zárva,és a kulcs sehol.
-Ezt nem hiszem el! Csaptam suttogva a homlokomra.
-Az osonkodást még gyakoroljuk! Szólalt meg magabiztos rekedt hangon Diego.
Majd a kulcsot vissza rakta a zárba és elfordította.
Én kinomba meg se tudtam szólalni, ezért csak egy halvány mosolyt küldtem felé,majd sietős léptekkel kiléptem az ajtón.
Be lépve a szobámba gyors elő kerestem az aznapi öltözékem,majd indultam is a zuhanyzóba.
Ahogy a forró vízcseppek végig folytak börőmön rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem.
Mi volt a tegnap este?
Diego tényleg tud kedves lenni?
Miért csókolt meg?
Hisz az esti volt már a második kezdeményezése..
Jelentek valamit a számára?
Vagy csak elragadta a hév?
És én miért csókoltam meg?
Miért esett olyan jól a karjai közt lenni?
Gyors elhessegettem minden gondolatom,hisz a bosszú miatt vagyunk itt,nem bízhatunk meg senkiben.
Elzártam a zuhanyt,majd indultam elkészülni,mert fél óra múlva megbeszélés.
Leérve tudatosult csak bennem hogy már mindenki az asztal körül ül,egy rakat papír kíséretében.
-Le maradtam valamiről? Súgtam oda Davide-nek helyett foglalva mellette.
-Taktikai megbeszélés,de csak most kezdtük el. Válaszolt.
-Khmm..most hogy mindenki itt van,talán elkezdhetnénk. Szólalt meg Diego megköszörülve torkát.
Másfél óra taktikázás után, indultunk is a fegyverekért,majd egyenesen az autókhoz vettük az irányt.
Három autóval indultunk,hogy haza felé mind elférjünk az autókban.
Természetesen ismét Diegot kaptam utitársamul. Perceken át egy szót se szóltunk egymáshoz,végül megelégeltem a kínos csendet és úgy döntöttem megszakítom.
-Mondj már valamit kérlek, megőrülök ettől a feszültségtől! Rivaltam rá a mellettem ülőre
-Mégis mit mondhatnék? Húzta fel a szemöldökét továbbra is az útat pásztázva.
-Aztaa a híres Diego Moretti nem tudja mit mondhatna? Na ne nevettesük egymást! válaszoltam gúnnyal teli hangnemben.
-Hidd el, nem tetszene a mondanivalóm!
Suttogta alig hallhatóan.
-De én hallani szeretném. Válaszoltam elfolytott hangnemben.
-Legyen! Őszintén szólva nem tudom mi történik! Tegnap előtt megcsókollak erre elrohansz! Tegnap meg teljesen félre érthető jeleket küldesz felém,és nagyon jól el is voltunk az este..erre reggel megprobálsz kisurrani mint egy betörő!
Most meg te követeled hogy mondjak valamit,peddig egy valaki tartozik magyarázattal az peddig te vagy!!
