-Jó reggelt kis tigris!
lépett be Diego a szobám ajtaján egy laza kopogást követően.
-Jó reggelt Diego.
Küldtem egy halvány mosolyt felé.
-Tudom hogy az volt a terv hogy itt töltjük a hétvégét,de mi lenne ha elutaznánk csak mi ketten.
-Mégis hova szeretnél utazni? És mi lesz a többiekkel?
Néztem rá megdöbbenve.
-Zarah-val már beszéltem jó ötletnek tartotta hogy külön válljanak utaink, így kettesben maradhatnak ők is.
Mondta lágy hangon.
-Akkor semmi ellenvetésem.
Válaszoltam végül.
Az út végig csendben telt,nem abban a kínos csendben,hanem abban az elgondolkodtató csendben. Ahogy láttam Diego töri is az agyát valamin nagyon,hisz néha-néha egy félmosoly kitőrt az arcán. Olyan édes ilyenkor, egésznap eltudnám nézni ahogy a rosszfiús mosolya szinte végig szántja az egész arcát.
-Diego jó felé megyünk?
Törtem meg a csendet egy erdőbe érve.
Viszont válasz nem érkezett,hisz biztos jó felé megyünk,csak nem akarja elrontani a meglepetést
Kb 50perc kocsikázás után az erdő rengetegében leparkoltunk egy luxus nyaralónál,szemet gyönyörködtető látvány azt be kell vallani.
-Meg érkeztünk!
Állította le a motort.
-Ez gyönyörű Diego.
Néztem rá elképedve,mire csak egy félmosoly terült szét az arcán, eltudnám viselni minden nap ezt a mosolyt.
-Késő van,bepakolunk és megvacsorázunk.Majd holnap kiszorakozzuk magunkat.
Mondta nyugodt hangnemben Diego.
Másnap reggel:
Diego sz.sz.
- Buongiorno La mia principessa -
Probáltam ébresztgetni az ágyra láncolt árulót,de úgy néz ki hogy a vacsorájában lévő altató kicsit megcsúszott.
Na sebaj,majd egy vödör víz segít a helyzeten.
Ki is mentem a felmosó vödörért,majd jól megtöltöttem hideg vízzel.
Na ez majd megteszi a hatását,könyveltem el magamban,majd vissza indultam a szobába.
Vissza érve a vödör tartalmát egy lendülettel ráborítottam az előttem fekvő álomszuszékra.
Akinek egyből felpattant a szeme, ahogy a hideg víz a meztelen testével érintkezett.
Probált volna fel ugrani ösztönből,de sajnos a karján és a lábán lévő láncok meg akadályozták.
Ettől akaratlanul is mosolyognom kellet.
- Buongiorno principessa .
Köszöntöttem a zavarodott lányt.
-Diego,mégis mi ez az egész?
Nézett rám szikrákat lövelve.
- Ideje hogy elbeszélgessünk.
Rántottam meg a vállam lazán.
-Mégis miről beszélsz?
Értettlenkedett a láncait rángatva.
-Szóval nem tudod hogy miről beszélek?
Kérdeztem vissza.
-Nem!!
Ordibálta teljes hangerővel.
Mire oda sétáltam mellé,majd leülve az ágyára torkon ragadtam.
Teljesen tehetetlen volt,a kezei meg a lábai ki voltak láncolva,így csak a láncok hangos csörgése és a levegő után vágyakozó hörgő hang hallatszott az egész szobában.
A feje már kezd elszineződni, egyre kevésbé kapálodzik,így elengem a torkát,hisz most nem megölni akarom,csak infórmációkat kiszedni belőle.
-Most magadra hagylak gondolkodni hátha eszedbe jut valami,de nem ess pánikba meglátogatlak még ma.
-Gyüllőlek Moretti.
Épp hogy meghallottam kifelé indulva,hisz a hangja alig hallható és rekedt.
-Ne erőltesd a hangszálaid,kesőbb még szükség lessz rájuk.
Válaszoltam rá se pillantva,majd kiléptem az ajtón.
Ott hagyva őt a gondolataival,a félelmével,a rémületével a titkaival..
Nos igen,a titkai amik miatt most itt vagyunk.
Amiket bármi áron kiszedem belőle.
Sziasztok itt is van az új rész!
Innen a történet átvált egy kicsit morbidabra.
Szeretném megköszönni hogy ennyien olvastok! El sem hiszem,Tényleg nem nagy szám,de nekem a világot jelenti.
Imádlak titeket🥰✨
