Másnap
-Szia hogy vagy?
Léptem be Diego szobájába kisé félénken.
-Ülj ide kérlek.
Mutatott az ágyára.
Majd némán eleget tettem a kérésének.
Nagy levegő vétel után, rám emelte tekintetét.
Hazudnék ha azt mondanám hogy nem tartottam ettől a pillanattól,bár lelőttem támadóját, mégis hezitáltam hogy ellene forduljak,talán ha nem kapott volna el az az érzés..már nem élne.
- Miért nem lőttél le?
Kapta rám tekintetét.
-Én..-kerestem a szavakat de nem találtam..- Én,én csak nem tudtam megtenni.
Mondtam el végül az igazságot,lehajtott fejjel,újjaim fürkészve ,amik idegemben szinte össze gaballyodtak .
Ő ujjait az állam alá helyezve elérte hogy tekintetünk egybefonodjon .
Majd ezt követően, pár másodperc csend keletkezett kettönk közt.
-Én sajnálom.
Törtem végül meg csendet alig hallhatóan.
Majd ujjait áthelyezte arcomra gyengéden megsímitva azt,így közelebb húzva magához.
Mire feleszméltem hogy mégis mi történik ajkai az enyémekre tapadtak, egyszerűen felszabadító érzés volt,hatalmas nyugalom és melegség járta át az egész testem.
-Köszönöm. Szólalt meg suttogva.
Erre egy halvány mosoly terült szét ajkaimon,majd ezúttal én invitáltam egy lágy csókba.
-Mégis csak jól lopozkodom.
Néztem mélyen smaragd íriszeibe.
Mondatomra egy jól eső nevetés tört ki belőle.
-Most meg mit nevetsz? Tudod mit?!Nem érdekel!
Tettem karba kezeim, tetettve a sértődötet.
- Néha olyan vagy mint egy gyerek.
Kuncogott fel.
-Mint egy gyerek? Megmutatom én neked milyen egy gyerek!
Háborodtam fel,majd bemásztam mellé az ágyba, elvéve tőle a távirányítót.
-Mivel sérült vagy,ma én leszek az ápolónőd,és hogy hamarabb meggyógyulj meséket kell nézned velem egésznap.
Mondtam teljes komolysággal,böngészve a meséket.
- Szóval ahelyett hogy a kötelező edzésterveken részt vennél,itt fogsz ülni velem egésznap és halálra untatsz a meséiddel?
Nézett rám kiváncsian.
- Ömm..ha nem szeretnéd akkor nem zavarlak.
Kezdtem rágni idegesen a számat.
- Ami azt illeti nagyon is szeretném hogy zavarj.
Hajolt közelebb.
- Szigorúan csak vigyázok rád,mintha az ápolónőd lennék! Jelentettem ki határozottan.
-Igen? Nézett rám pimaszul.
-Igen!! Válaszoltam közelebb hajolva.
- Az orvos fájdalomra gyógypuszit írt fel,kedves nővérke.
Húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Megtudhatnám melyik orvos írta ezt fel? Kérdeztem tőle.
-Meg,de annak ára van! Válaszolt határozottan,majd az arcára mutatót.
Erre csak egy halvány mosoly kíséretével megforgattam szemeim,majd közelebb hajoltam hozzá.Egyik kezem ráhelyeztem a tarkojára így közelebb vonva magamhoz egy csókra. Majd a másik kezem is a tarkóján kötött ki,ahonnan átvándoroltak újjaim a fürtjeibe.
Természetesen ő sem tétlenkedett sokáig,egyből az ölébe rántott majd egyik kezével a combom kezdte simogatni,a másikkal a derekam.
Csókunk a kezdeti lágyságból átváltott egyre szenvedélyesebbé,vadabbá.
Míg nem levegő hiányában szétváltunk, ekkor át tért a nyakamra,vad érzéki csókokkal ostromolt, teljesen elvesztem a kontrollt körülötte,akartam őt! Akartam érezni az ajkait minden egyes porcikámon,és akartam minden egyes porcikáját.
