1 hét múlva
Az elmúlt egy hetem Diegoval töltöttem,nagyon sok mindent megtudtam róla. Újabb pozitív csalódások értek vele kapcsolatban.
Rengeteget beszélgettünk,mesélt a gyerek koráról, a szüleiről,a magán életéről. Az elmúlt napokban minden egyes nap elmondta hogy szeret.
Minél több időt töltöttem vele, annál jobban kezdtem érezni hogy szövődik kettőnk közt az a láthatatlan kötelék.
Az elmúlt két napban már a szobájában is aludtam, leírhatatlan érzés volt reggel mellette kelni. Ahogy a nap lassacskán kel fel, és sugarai meg csillanak sötét fürtjein szemet gyönyörködtető látványt kelt minden reggel.
Ilyenkor teljesen megszűnik a sötét zord világ,minden rossz eltűnik, mintha csak ketten lennénk,és az idő megállna hogy ebben a pillanatban ragadhasunk örökre.
-Jó reggelt szerelmem!
Probáltam keltegetni apró puszikkal.
- Mondtam már hogy nagyon szeretlek?
Szólalt meg reggeli rekedtes hangján,rám szegezve íriszeit.
-Igen,minden nap elmondod.
Kuncogtam fel.
Mire ő szorosan magához ölelt.
-Áru érkezik ma,remélem nem felejtetted el. Adtam egy apró puszit ajkaira.
-Mégis hogy felejthetném el?
Szívta be aggodalommal a levegőt.
- Most nem lessz semmi baj!
Probáltam nyugtatni.
Bár már felépült még mindig megvannak a hegek,és jársása sem az igazi,hisz a kés a comjában hatalmas sérülést okozott. Kész csoda hogy ilyen hamar felépült, és az orvos szerint pár nap múlva a lába is helyre jön, olyan lessz mint azelőtt.
A mostani egy kisebb szállítmány,így csak négyen mentünk. Diego,Max,Zarah és természetesen én.
Max és Zarah közt is kialakult egy mondhatni komoly kötelék, ahogy látom Zarah valóban boldoggá teszi a báttyám,hisz újra megjelent az a reménnyel teli gyermeteg csillogás szemeiben .
Hála az égnek. Szállítmány átadása semmilyen galibát nem okozott.
Így hamar végeztünk is.
- Mi lenne ha négyesben megünnepelnénk Diego felépülését?
Vetette fel ötletét Zarah.
-Az nagyon jó lenne.
Helyeseltem egyből ötletét.
Mire Max és Diego össze néztek a vissza pillantó tükörben, és egyszerre nevetésben törtek ki.
-Most mégis mi olyan vicces?
Tette karba kezeit Zarah.
-Semmi húgocskám, megyünk ünnepelni.
Válaszolta Diego kuncogva.
- És hova megyünk főnök asszonyok?
Kérdezte Max felnevettve.
Mi Zarahval csak egymásra néztünk és egyszerre kimondtuk.
-Az AlCapone-ba !
-Céges rendezvény hurrá!
Szólalt meg Diego.
-Jajj ne legyél már ilyen, te is tudod hogy az a legjobb hely.
Válaszolt Zarah.
-A legjobb hely,valamint a Bandavezér törzshelye húgocskám!
Nézett Diego Zarahra a vissza pillantó tükörből olyan sokat mondó tekintettel.
Zarah szemmel láthatóan elgondolkodott,majd igazat adott fivérének.
-Rendben igazad van, hagyjuk a mai napot viszont a hétvégére elmehetnénk valahova kiruccani. Mondjuk Veronába.
Terült szét egy hatalmas mosoly Zarah arcán.
-Legyen, ha mindenkinek jó megyünk Veronába.
Egyezett bele Diego.
Vissza érve a bázisra,Max-el kupak tanácsot tartottunk a szobájában.
-Neked nem volt fura hogy az AlCapone-ba nem mehettünk? Mert az a titokzatos bandavezér törzshelye.
Mondta ki Max mind kettőnk gondolatát.
-Ha valóban az a törzshelye akkor..
-Valaki biztosan tudja hogy ki ő!
Fejeztük be egyszerre mondatomat.
-Gyerünk húgocskám,már nagyon közel vagyunk a megfejtéshez.
Kapta fel dzsekiét és kulcscsomoját Max.
- Max,ha pontot teszünk az ügy végére hogyan tovább?
Kérdeztem a tájat fürkészve.
- Őszinte leszek,eddig végig tudtam,de már fogalmam sincs.
Válaszolta az útat pásztázva.
- Az eredeti terv úgy volt hogy miután megvan a vezér,hátra hagyunk mindent,de most mintha bonyolultabb lenne,mint az elején.
Mondtam el aggályaim,rá kapva tekintettem.
- Már egy éve itt vagyunk,bele szoktunk az életvitelbe, és megszegtük az első számú szabályt is. Természetes hogy bonyolódtak a dolgok.
Mondta ki, azt amitől a legelején tartottunk.
-Az első szabályt csak félig szegtük meg,hisz nem tudnak semmiről.
Válaszoltam alig hallhatóan.
-Jobb is lessz ha ez így marad!
Válaszolta beparkolva a szórakozóhelyre.
A szórakozó helyen hatalmas sor várakozott,de mi előre mentünk, és a banda tetoválást felmutatva egyből be is jutottunk.
Annyiszor voltunk már itt,lehet találkoztunk is már vele..
Nyílván nem mehetünk oda senkihez úgy hogy "-Szia a maffia fejét keresük. Esetleg a bár tulaját ha így ismeritek"
Így azért problémásabb lessz megtalálni őt.
Egész este kémkedtünk, de valahogy nem jutottunk egy lépést sem előre,így hát haza vezetett az utunk.
-Egyáltalán hogy jutott eszünkbe idejöni ?
Még csak azt se tudjuk hogy kit keresünk,ennyire örültek nem lehetünk!!
Egyáltalán ott volt ma este ő is?
Akadt ki Max .
-Azt hiszem,a mappákkal többre jutottunk volna ma.
Hajtottam le fejem.
-Egy helybe toporgunk már egy kibaszott éve Aria!!
Fakadt ki Max-ből az igazság.
-Tisztába vagyok vele,szerinted én nem tudom?? Baszdmeg Max, szerinted engem nem idegesít hogy soha nem tudunk egy kurva lépést se előrébb lépni?!!!
Jött ki belőlem is a felgyülemlett feszültség.
Ezek után már egymáshoz se szóltunk egész úton. És ahogy magunkat ismerem,nem is fogunk egy darabig.
Ha tetszett kérlek nyomj egy "⭐"-ot
És írj egy "💬" ❤️
És nagyon köszönöm hogy átléptünk a 200 megtekintésg🥰🥰
Ahogy a kommenteket is és a listára mentéseket is🥰🥰
