15.fejezet

2 0 0
                                    

Leon


Egy ismerős, gyengéd hangra ébredtem fel.

- Leon, ideje felébredni. - mondta Mark, miközben az ujjaival végigsimította az arcomon. A szememet kinyitva megpillantottam gyönyörű arcát. Szőke haja kicsit a szemébe lógott, ragyogóan mosolygott le rám.

Megfogtam a kezét, a számhoz emeltem, majd megcsókoltam.

- Jó reggelt!

- Tökéletes a reggelem.

Miközben felültem, a fiú közelebb húzódott hozzám. Kezét a tarkómra helyezte. Én is közelebb húzódtam, a testünk teljesen összeért, de még ezt se éreztem tökéletesen közelnek. Csókot nyomott a homlokomra, az arcomra, majd a számra is.

- Siessetek! - hallatszott az ajtó felől Oliver sürgető hangja. - Jó lenne időben elindulni!

- Ne kiabálj, te barom! A családom többi tagja alszik.

- Bocs!

Megforgattam a szememet, Mark pedig csak nevetett. Még adott egy rövid csókot, majd a szekrényemhez lépett, és a Tábor által készített ruhákat vette elő belőle.

- Öltözz át! Az épület előtt fogunk rád várni. Szívesen maradnék, és végignézném, ahogy átöltözöl, de sajnos erre most nincs idő, már ha érted mire gondolok. - rám kacsintott, majd elhagyta a szobát. Egy pillanatig csak álltam, és mosolyogtam, majd eszembe jutott minden, ami tegnap este történt. Minden, amit tegnap este láttam.

Megpróbáltam kizárni a fejemből a szörnyű képeket.

- Nem szabad erre gondolnom - suttogtam magamnak. Nem fogom hagyni, hogy megtörténjen. Nem fogom hagyni, hogy Mark meghaljon.

Megmosakodtam, átöltöztem, majd egy almát magamhoz kapva elindultam kifelé a többiekhez.


Alex

Másnap, még kora reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Utoljára három éve aludtam ilyen rosszul, azon a bizonyos napon, amikor ez az egész elkezdődött. Sőt, akkor szinte nem is aludtam. A mostani is ahhoz hasonlítható. Egész este csak forgolódtam, végig vagy Ana járt az eszemben, vagy Ethan.

Vajon jól van Ana? Nem okozott magában kárt, vagy esetleg valaki másban? Ethan nem tért vissza? Nem bántott valaki mást is?

Ezek a gondolatok tartottak ébren, ha viszont sikerült is elaludnom, szörnyű álmok kísértettek. Mostanra már nem emlékszem rájuk, de mindig rémülten riadtam fel belőlük.

A házra csend telepedett, Piper és a húgom még bizonyára aludtak.

A fürdő felé vettem az irányt, azzal a céllal, hogy megmossam az arcomat hideg vízzel. Remélhetőleg kicsit jobban felébreszt.

És kávéra is szükségem lesz.

Miután gondoskodtam ezekről, a szobámba visszatérve gyorsan átöltöztem, majd kiléptem a házból. A friss reggeli levegő kellemes érzéssel töltött meg.

Pár idősebb ember sétálgatott a környéken. Egy nő közeledett felém, mellette egy kölyök labrador sétált. Néha messzebbre futott, megszaglászott dolgokat, majd újra visszatért gazdájához. A kutyus, amikor észrevett, hozzám szaladt. Leguggoltam hozzá, hogy megsimogassam.

- Szia, te szépség! Hogy is hívják ezt az aranyos kutyust? - kérdeztem, miközben a nyakörvön lévő feliratra pillantottam.

- Á, szóval Joey.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: May 04 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Fény a Sötétben (Magyar)Where stories live. Discover now