11.fejezet

4 1 0
                                    

A férfi a bokrok között bújt meg, nézte, ahogy egy csapat ember lóháton érkezik meg a tóhoz.

Mindegyik hátán ugyanaz a jel volt. Két fénylő kéz tartott egy kardot.

Itt vannak. Ők fognak engem elvezetni a Táborhoz - gondolta a férfi. - Már csak várnom kell a megfelelő pillanatra.

A megfelelő pillanat akkor jött el, amikor a többség lefeküdt aludni. Páran maradtak ébren akik most a fák között sétálgattak.

Itt az idő.

Azok, akik úgy döntöttek, hogy őrködni fognak, elég távol helyezkedtek el egymástól, szóval a férfinek nem kellett attól se tartania, hogy valaki más majd észreveszi őt.

Óvatosan közelített a férfihoz, aki most megállt egy helyben, és egy cigarettát emelt a szájához.

Mesterré váltam a lopakodásban, pontosan tudom, hová lépjek - gondolta a férfi.

Lassan felemelkedett mögötte, és vigyorogva húzta elő a kést az övéből. Legszívesebben nevetni kezdett volna azon, hogy milyen ostobák és naivak ezek az emberek.

A férfi az előtte álló őr szájára szorította a kezét, a kést pedig a nyakához nyomta, majd mielőtt az őr bármit is tehetett volna, elvágta a torkát. Hagyta, hogy a test a földre zuhanjon, figyelte, ahogy a nyakából és a szájából is ömlik a vér. A földön fekvő férfi a kezét nyújtotta felé, ajkát mozgatta, próbált szavakat formálni, de nem jött ki hang a száján.

Amint az őrködő férfi már holtan hevert előtte, a kését megtörölte a ruhájában, majd nekilátott a vetkőzésnek. Gyors volt, de csendes. Óvatosnak kellett lennie.

Levetkőztette a hullát is, majd kicserélte az öltözékeiket. Ha valaki megkérdi tőle, miért véres a ruhája, majd talál rá egy meggyőző indokot, mint mindig.

Az egyik bokor közé rejtette a hullát, majd kihúzta magát, és halkan fütyörészve sétálgatni kezdett ott, ahol az előbb a másik férfi tette ugyanezt.

Remélte, hogy senki nem fogja észrevenni, hogy valami megváltozott az egyik emberben. Annak ellenére, hogy a szemük színe és testalkatuk hasonlított egymásra, a haja kicsit sötétebb volt a halott férfi hajánál, és az arcuk sem volt teljesen egyforma.

A saját érdekében, de a másik fél érdekében is remélte, hogy nem fognak rájönni semmire.

Mert akkor a "b" tervhez kell fordulnia.

És az nem lesz kellemes.


Szerencsére minden a terve szerint haladt. Senkinek nem tűnt fel semmi különös, semmi változás, csak párszor kapott pillantásokat, de a sál, amely takarta az arcát, segített elrejteni az arca nagy részét. Csak mosolyogva üdvözölték, majd az őrök tovább haladtak, hogy másokkal beszéljenek.

Mostanra már egy lovon ült, és a mellette lévő fiút vizsgálta.

Fekete haja zilált volt, arcán a fáradtság jelei mutatkoztak.

De még így is látta benne a fiú apját.

A fiú mintha megérezte volna, hogy valaki bámulja őt. Lassan a férfi felé fordult, és kék szemei találkoztak a férfi arany szemeivel, pontosan úgy, ahogy évekkel ezelőtt. A fiú mosolygott rá, és muszáj volt neki is mosolyt erőltetnie a szájára, hogy ne fogjon gyanút.

- Találkoztunk már? - kérdezte a fiú.

- Nem hinném, de nekem is olyan érzésem volt - felelte a férfi.

Fény a Sötétben (Magyar)Where stories live. Discover now