Fény a Sötétben (Magyar)

3.fejezet

Alex

Az Anával átélt esemény után pár napig nem mentem ki. Inkább a házban maradtam, Sarah-val beszélgettem, néha csatlakoztam Anához és Danielhez a gyakorlásuk közben, hiába vetett felém gyilkos pillantásokat a fiú.

Láttam az arcán, hogy legszívesebben vagy elküldött volna, vagy ő maga távozott volna, de Anát nem volt hajlandó velem kettesben hagyni.

Ez után a pár nap után sem változott meg a véleményem arról, hogy valami itt nem normális.

Valami nem stimmel ezzel a családdal. Van egy olyan érzésem, hogy Daniel ezért is ennyire ellenséges velem.

Megértem, hogy Ana soha nem tartotta különösnek, vagy hogy soha nem kérdezősködött, hiszen megmentették őt, és biztonságban lehetett, de nekem teljesen nyilvánvaló, hogy ez a hely más. Amióta ebben az erdőben vagyunk, valami nem hagy nyugodni. Nem is akarok a szükségesnél tovább itt maradni. Amint Sarah készen áll, elindulunk. Remélem Ana lesz annyira okos, hogy velünk tart. Ha akarja, hozza Danielt is, azt se bánom, de jobban járunk, ha Ana velünk tart, és ha ő jön, Daniel biztos nem fog itt maradni.

Adam ma hajnalban elment, egy üzenetet hagyva hátra, amiben az állt, hogy egy hétig ne számítsunk rá.

Ekkor határoztam el, hogy ideje kilépni a házból. A szándékom az volt, hogy körülnézek a ház körül, hátha találok valami nyomot vagy jelet, valami érdekes dolgot, de sajnos csalódnom kellett.

Nem siettem vissza rögtön a házba, hanem egy kicsit tovább sétáltam kint. Muszáj volt kikapcsolnom az agyam, és elhessegetni a gondolatokat Danielről és az apjáról. Arra azért figyeltem, hogy közel maradjak a házhoz.

Mivel semmi nyomát nem láttam a Sötéteknek, és minden csendes volt, egyre távolabb merészkedtem a háztól.

Kezemet a kardom markolatán tartottam.

Majd hirtelen megtorpantam, amikor meghallottam őket. Az üvöltésüket, ami nagyon közelről jött.

Az egyik fa mögül bukkantak elő hárman. Felém fordultak, majd amikor észrevettek, rohanni kezdtek.

A szabad kezemmel elővettem egy kést, majd feléjük hajítottam. A kés gyorsan szelte a levegőt, és mivel már elég közel kerültek hozzám, az egyiknek nem maradt ideje kitérni előle. A kés élesen belevágódott az egyik Sötét nyakába, fekete vére a talajra folyt. Az események gyors egymásutánban következtek, és épp időben sikerült a kezembe kapnom a kardomat. Ahogy egy másik Sötét megpróbált elrugaszkodni, a katanám villámgyors mozdulattal elvágta a testét a mellkasánál, kettéhasítva azt.

Az utolsó megmaradt Sötét újra felordított, mire válaszként távolabbról több másik üvöltés hallatszott.

Pár káromkodás elhagyta a számat, ahogy futás közben próbáltam minél gyorsabb lenni, próbáltam minél messzebb kerülni tőlük, és közelebb a házhoz. Egy pillanatra mégis hátrafordultam, hogy lássam, mennyire értek utol.

Az egyik Sötét nagyon közel került hozzám, a szája tátva volt, kilátszottak hatalmas, éles fogai. Ösztönösen előrántottam a kardomat. A mozdulat kissé ügyetlen lett a futás miatt, de döntő pillanatban hátrafordultam és vaktában szúrtam, meg is döbbentett, hogy sikeresen a mellkasába tudtam döfni.

Kissé megkönnyebbültem, amikor megláttam a házat magam előtt.

Már közel vagyok.

Most legalább lehet kiderül, hogy mi van ezzel a házzal, hogyan nem jutottak be eddig, vagy miért nem jöttek közel hozzá. Odacsalogatom őket.