Arany és ezüst

22.

Helza

Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de Mr. Dante belém lát, sikerült meggyőznem, hogy csak a havim miatt vagyok stresszes, de nem hinném, hogy teljesen bevette. Valami bizonyítékot kell találjak a levélben leírtakra, biztos van valami dokumentáció róla, vagy egyeltalán bizonyíték arról, hogy a két család tényleg ölte egymást. Ennek mondjuk az okát is szívesen megtudnám. 

A mai este tökéletesen kapóra jön, hogy besurranjak Mr. Dante dolgozó szobájába és kutassak a gépén. Sokáig maradt ma az irodában, így nyugodtan ültem le az íróasztalához és nyitogattam fel szóba jöhető mappákat. Semmi, egy órája ülök itt és semmit nem találok, mindenhol számlázási adatok és még a karkötőm megrendelési oldalát is megtaláltam, de  a családról és ahhoz kapcsolódó dologról, említés sincs.
Újra végig futom a mappákat, club, cég, számlák, adó, jogi nyilatkozat, Helza...
Helza. Van egy egész mappa a nevemmel, a hosszú lista alján, pici sárga mappa ikon jelenik meg a nevem mellett. Remegő ujjakkal kattintok rá és még több dokumentum nyílik meg. Gyámság, ez a Brúnó által aláírt doksi lesz, lejjebb tekerek, HR-s munkaköri leírás, Képek,  újból kétszer kattintok, 1243 elem jelenik meg, majd lassan, fokozatosan betöltődnek rólam a képek, még gyermekkori felvételek is vannak. Mindjárt elájulok, ezeket honnan szerezte meg? Mint egy album semmi érdekes, azt leszámítva, hogy Mr. Dantét nincs egy éve, hogy megismertem. Visszalépek egyet, a Képek mappa alatt még a Napirend szerepel, beszarás, három évre visszamenőleg megvan, mikor, mit csináltam. Aztán a lakcímem, a telefonszámaim, a bank, ahol a számlám van, a közösségi oldalaim, a jelszók, a titkosításaim, minden, kivel leveleztem... Ezekre még én sem emlékszem basszus. Új mappát találok, újság cikkek és temetési vállalat, a baleset dátuma és a helyszíne...Aztán összeszorul a szívem, Dante apja és az apám egy képen, szigorúan állnak, nevük mellett egy-egy pipa, alattuk hosszú névsor, pipákkal és dátumokkal, egy-egy mellett még nincs semmi. Mi ez, ha nem a kivégzendők listája? Egyre jobban kezdek félni, több nincs itt semmi, gyorsan zárom le a mappákat és a gépet, jobb, ha eltűnők innen, Joshi egy gyilkos, Joshi egy gyilkos, egy gyilkos.. egy gyilkos... 

De szeretem.

El kell tűnnem,  fél óra múlva, már az ágyamban kuckózom és könnyeimmel küszködöm, átolvasom az össze gyűrt levelet, értelmet nyernek a dolgok, próbálok még most sem elhinni mindent, de az biztos, hogy Mr. Dante benne van valami mocskos ügyben.  

-Kibaszottul aggódtam! Mi a fasz történt veled? Helza? Heeelzaau Édesmmm Jóól vaagy?-szédelgek, egyre távolabbinak tűnik Joshi, hideg kezét még érzem tarkómon, újra elalszom.

Fény. Hangok. Melegség. Mr. Dante. 
-Helzuskám, végre, hogy kinyitottad a szemed. Hobbid lett a rossz altató adag beszedés?-az ágyamban feküdtünk, teljesen átkarolt és mosolygós, ám aggódós tekintetével nézett rám. 
-Direkt vettem be sokat... Tudom ki vagy... -felülök, próbálok nem rá nézni.
-Mondtam, hogy szólj, ha van valami, ez kurvára nem játék.. 
-Mondom tudom, hogy te ölted meg az apámat bazdmeg!-kár volt, csak még jobban bepöccen, elsötétült a tekintete és mosolyra húzza ajkait.
-Te ugye hallod magad? Babám miket vettél be még?-kezébe nyomom a levelet, hát hülyének néz? Olvasni kezdi.
-És azt is tudom, hogy van egy egész mappád rólam, amiben egy lista szerepel, gyilkos vagy igaz?-könnyek gyűlnek a szemembe, nem is ismerem ezt a férfit. Felém sétál.-Ne. Ne gyere közelebb..
-Mondtam, hogy nem minden tiszta az üzletben Édesem... Ha tudni akarsz többet, azt a bátyáddal kell megbeszélnünk.. De arról biztosíthatlak, hogy nem bántok ártatlan embereket, soha nem ártanék neked sem...A levél csak részben igaz..-remegve állok lábamon, közelebb jön és megölel, hagyom magam, nem tudok mozdulni sem. 
-Menj el! Kérlek.. -rebegem, csak még szorosabban ölel, ami nyugtató..
-Biztos, hogy nem hagylak egyedül, így nem. -megcsörren a telója, hála az égnek mennie kell.-Várj meg itt, este jövök...-kiviharzott, én sem maradhatok itthon, biztos, hogy nem akarom megvárni, félek tőle, félek a bátyámtól, félek, hogy a múltamban egyeltalán nem úgy történtek a dolgok, ahogy én azt képzelem...