Arany és ezüst

5.

Dante Joshua

-Bazdmeg, én hülye, mi kurva élet van?-idegesen vágom be az ajtót és söpröm le az asztalt, két heti rendszerezésem hever szétszórtan a földön. Kibaszottul nem kellett volna lódítanom, rám csimpaszkodott az a kurva és én most hagytam, hogy kisétáljon az életemből az a nő, aki után egy éve vágyakozom. És amikor lehetőségem van rá elcseszem.
-Uram, vala..-a kis titkárnő picsa libeg be az olcsó, hamis Guccijában.
-Ezt szedje fel és rendszerezze, mire visszajövök minden legyen úgy, ahogy szokott.-kocsimhoz viharzok és százzal hasítok végig Brúnóhoz. Rajta keresztül talán elérhetem, hogy Helzus ne haragudjon annyira, mikor oda érek ráfekszem a csengőre.
-Mi a...-Brúnót arrébb lökve rontok be az ajtón, kiveszek egy üveg wishky-t és meghúzom.-ember mi a bajod, ne az én italbáromat foszd ki, ha problémáid vannak.
-Helzus itthon van?-kapkodok, idegesen jár az agyam, minek örülne a Kicsilányom, nem halmozhatom el, az túl nyomulós bocsánat kérés lenne, nem megvásárolni, hanem visszahódítani akarom.
-Nincs itthon, miért nem az irodában van?-értetlenül sétál felém, közben vizes haját törli, most zuhanyozott ezek szerint.
-Nem, mert elbasztam az egészet...
-Hát gratula, mondtam, hogy rajtad áll, mikor megengedtem, én nem tudok semmit tenni azon kívül, hogy eddig védtem őt. Nagyon érzékeny, elvesztette az apját és a nővérét két éve, tudod jól Joshua.
-Tudom igen persze, de az volt az egészben a legrosszabb, hogy még ordítozás sem volt, csak szépen kisétalt az ajtón zokogva...és volt valami az oldalán...serülés, elesett mostanában?
-Mikor volt ez?-összehúzta szemét, már tudom mire gondol, nem jött haza.
-Egy húsz perce, de várjunk még, lehet barátnőjéhez ment...
-Rendben...érthető... egyébként nem esett el, nem tudok róla.-leül és ő is iszik picit, én is lenyugszom és rendelek rózsát, tulipánt asszem ezeket láttam nála, ezeket szereti.
-Jó, hogy átjöttél, át kell beszélnünk néhány dolgot az iroda átköltözése kapcsán....

Tíz óra is elmúlt, mire végeztünk, csak akkor kaptam észbe, hogy miért is jöttem.
-Helzus nem jött haza.
-Ezt jól elintézted-előkapja telefonját, háromszor hívja újra-nem veszi fel és a helyzetét is titkosította előttem, kurvára megöllek, ha nem kerül elő fél órán belül.-megpróbáltam hívni, de miért is? Nem venné fel.
Már negyed órája kocsikázom az iskolája és az iroda körül, mikor megcsörren a mobilom, fellélegzem és kapkodva veszem fel a telefont.
-Mr. Dante?-halk rebegő hangját hallom meg, mintha sírna.
-Hol vagy Kicsilány?
-hm én itt vagyok.. a klub. te is?
-Megyek érted, maradj vonalban, ittál?
-Igen.. -már le is parkoltam és szaladok befele a klubba, fülemen a telefonnal.
-Hol vagy?-folyamatosan nézelődök, de nehéz megtalálnom az üvöltő zenére táncoló tömegben.
-A vécében...-rohantam, nem érdekelt, hogy a nőibe rontok be, sikítások hangzottak el.
-Kifelé mindenki, most!-kiszivárogtak és feltéptem a fülkéket. Ott ült a hideg csempén, blúza a padlón, valami itallal öntötte le magát, sminkje szétfolyt, szegénykém szó szerint padlón van.
-Gyere Csillagom haza megyünk.-felemeltem és felvittem az irodába, mielőtt hazaviszem.
-Neh, elég, hagyj békén, nem kell a segítséged, utállak most már-megitatom vízzel, adok neki gyógyszert. Még jobban kívánom őt, oh, hogy mennyire aggódtam, ezek után ivást elfelejtheti, felhívom gyorsan Brúnót, majd újra az én Kicsimmel foglalkozom, leülök mellé a kanapéra és simogatom, betakarom. Hogy veheti el ennyire az eszem?

Két órája alszik, leültem dolgozni, de már iszonyú fáradt vagyok, így Helzussal együtt haza mentem és lefektettem a saját ágyamba, édesen szuszog, úgy fogom megbaszni egy hét múlva, hogy a nevét is elfelejti, így fog szenvedni és sminkje pont így fog az arcára folyni, miközben nevemet sikítja és könyörög. Enyhe szadista vagyok, de ez már rég kiderült, ellenben tudok szeretni, csak sokszor nehezemre esik kimutatni. Óvatosan mellé bújtam és átöleltem, édesem, de kurva jó csaj vagy.

-Ohh basszus...-lassan nyitom ki a szemem, minden reggel erre a hangra ébrednék.
-Gyere vissza-magam mellé döntöm, az ülő helyzetben szitkozódó Kicsilányomat és szorosan magamhoz húzom.-Ne káromkodj.
-Ne fogdoss.
-Ne feleselj, kezdesz nagyon felhúzni és még csak reggel van.-el akarom fenekelni.
-Nagyon fáj a fejem.-megfogja karom.
-Ezért nem kell inni Édesem.
-Ezért nem kell kibaszottul elcseszni a napom-eszébe jutottak a dolgok, de ha még egyszer káromkodik, a térdemre fektetem.
-Na Cicám, nem akartalak bántani tudod jól.. kezdjük újra és én nem fogok fájdalmat okozni a lelkedben, rendben?-nagyot sóhajt, a lelkében nem fogok, popócskáján annál inkább.
-De miért kellenék neked?
-Mert tetszel és mert kurvára veled akarok ébredni minden reggel. Gyere ezt itt vedd be..-az éjjeli szekrényről odaadom a kikészített gyógyszert es vizet, amit azonnal lehúz és halásan rám néz.
-Köszönöm, nagyon szarul voltam tegnap.-hozzám búj, melegség jár át és nyomok egy puszit illatos hajába.-Lezuhanyozhatok itt?
-Persze ez az ajtó, adok pólót.-felállok, kiveszem az egyik pólóm és, kezébe adom a nyálát csorgató lánynak.
-Csak nem gondoltad, hogy ingben és zakóban alszom?
-Titkon sejtettem. Na megyek-piros arcával beszaladt a fürdőbe és magára zárja az ajtót, hallom, hogy megnyitja a vizet, addig lemegyek reggelit készíteni. 

Összedobok valamit, megterítek, épp időben, mezítláb jön le a lépcsőn, pont úgy, amikor ott voltam náluk, bugyiban és az én pólómban enyhén vizes hajjal. 
-Itt vagyok, nagyon szép a fürdőd Mr. Dante.
-Köszönöm-kihúzom neki a széket és mutatom, hogy üljön le, mosolyogva foglal helyet.
-Ezt te készítetted? Nagyon jól néz ki és kívánatos.
-Pont mint te.-leülök és könyökömet megtámasztva öklömmel tartom a fejem. Elmosolyodik, kuncog, imádom.
-Ez mi?-jelzem, hogy nyissa ki a kis kártyát, mit nem rég tettem elé, óvatosan kinyitja és elolvassa, felveszi a tollat és ráírja válaszát, elém tolja.-Nem olvasod el?
-Olvasás nélkül is tudom mit válaszoltál, ezentúl az enyém vagy, csak az enyém.-feláll, megcsókol, ölembe ültetem és bugyiját arrébb tolva vezetem nedves, fiatal puncijába ujjamat, kéjesen felnyög és én nem bírok betelni, két ujjam tolom belé és ott tartom, elkezdem ujjazni.
-Várj.. én...
-Tudom, érzem, csak a te kis kezed járt még benned.
-Ahh a Joshua ezt ne..-G pontjánál leggyengébb kézmozdulataimat vetem be, ő még is mindjárt elmegy..
-Mikor engedtem meg, hogy így szólíts? 
-Sajnálom Mr. Dantehh ah -megkapaszkodik vállamba és beledől nyakamba érzem forró lihegését, még nem. Abbahagyom kényeztetését és lenyalom ujjam, majd szájába dugom, még nedvesen. Meleg nyelve szépen dolgozik, tökéletes.-Miért hagytad abba?
-Mert enned kell-visszaültetem székére és szedek neki ételt.-Egyél!
-Kicsit irányító mániás vagy...
-Nem kicsit Babám.-enni kezdünk.
-Ma át kell ugorjak az egyik osztálytársamhoz iskolai projektet készíteni, de este ráérsz? 
-Nálam alszol ma, elviszek és elhozlak onnan, mikorra mész?