Arany és ezüst

8.

Megpuszilta fejem, majd kisétált a fürdőszobából, újra rám tört a sírhatnék, olyan gyengéd néha és annyira vágyom rá, de konkrétan ghostingolt engem...
Fürdés után megettem a sajtos tésztámat és bebújtam az ágyamba, egy kis idő után éreztem, hogy nyílik az ajtó és besüpped mellettem az ágy, erős kezek ölelnek át és gyengén simogatnak, Mr. Dante illata kellemesen lenyugtatott, már nem volt erőm se vitatkozni, se ellenkezni, így aludtam el, a karjaiban.

Reggel egyedül ébredtem, lehet már csak a fáradtság szórakozott velem tegnap este, viszont, mikor elkészülve lebaktattam a konyhába reggelizni, elbizonytalanodtam képzelődésemben.
-Jó reggelt Helzus-bátyám és Mr. Dante kávézott a konyhában és mosolyogva köszöntöttek.
-Jól aludtál Kicsilány?-Mr. Dante kezembe nyomta kávémat és pimasz vigyorral itta sajátját is.
-Aham jól...-Felkaptam egy szendvicset és besüllyesztettem a táskámba.-Na én megyek suliba...
-Ne siess elviszlek, van még időd, egyél egy kicsit..-oh hogy rohadna meg néha, annyira jó lenne, ha nem kéne sétálnom, de pont Mr. Dante ajánlja fel? Nem értette a célzást, hogy ne jöjjön be a szobámba? Ne keressen? Ne akarjon engem furikázni? Valószínűleg minden leolvasható volt arcomról, mert következő kérdésénél már előjött az értetlen kisfiú.
-Nem tudom mi rosszat tettem neked, hogy ennyire nem kedvelsz, de ezen változtatni fogunk. Egyél!
-Ja nem tudom, biztos nem azért, mert random egy hétig eltűntél és nem válaszoltál semmire... De nem tudom tényleg, talán csak nem vagy szimpi.-mérgesen indulok el kifele, de visszahúz a karomnál fogva.
-Volt pár elintézni valóm és nem tudtam máshogy megoldani, hogy ne keverjelek bele.
-Hogy kevernél bele bármibe is azzal, hogy visszaírsz?-arcom köré fonja ujjait, lágyan tart, de biztosan.
-Shh nem tartozom magyarázattal neked, de te annál inkább, mégis hogy gondoltad, hogy a jelenlétembe ilyen sexy ruhát veszel fel?
-Elég már! Nekem nem egy egoista csaló fasz kell, aki akkor törődik velem, amikor épp kedve tartja és közben játszadozik velem, mint egy játékkal.-emelt hangon mondtam legnagyobb fájdalmamat vele szemben, de ő rezzenéstelen arccal nézte végig kirohanásomat.
-Helza menj fel a szobádba!-Brúnó villám szóró tekintetére emelem sajátomat. 
-Hogy mi van? Most megint miért én vagyok a fasz?-őszintén meglepődtem, hogy jöhetek ki ebből a helyzetből én rosszul?-Nem nem megyek a szobámba, mivel suliba kell mennem, oda megyek.
-ÉN fizetem az iskoládat, ÉN mondom meg, mikor mész oda és ÉN felelek érted, tehát azt csinálod amit Én mondok. 
-Jó játszunk így, mennyi pénzt akarsz, hogy végre ne ugrálj rajtam, mintha én nem tudnám megoldani a saját problémáimat és..
-Elég. Fogd be a szád! Az istenért nem tudod felfogni ezeket a dolgokat, de kurvára az enyém vagy..-vadul csókolni kezd én pedig elengedtem magam, kár a veszekedésért, ha helyette egy ilyen pillanatot kaphatok. 
-Francba de utállak..
-Én is- ajkamba harap, én felnyögök és nyakába kulcsolom karjaim.-Lelassítok, ha nem hisztizel, szépen lassan közeledek feléd ezentúl, ha megígéred, hogy mesélsz az oldaladon lévő foltokról.-nem kér cserébe semmit ezek szerint, csak kis apróságok, amiket bármikor megtudna, viszont nekem jól jön, hogy ezek után nem a paskoló pados emeletre akar elvinni. Megölelem derekánál, hozzábújok.
-Rendben köszönöm. 
-Jól van gerle pár aztán védekezzetek-ezzel bátyám elsétál, én pedig boldogan ülök be Joshi kocsijába.

-Fél kettőre itt leszek érted, és akkor mesélhetsz arról a fiúról, aki nem hagy békén-kacsint, majd megvárja még besétálok és elhúz innen, jajj nekem.