Arany és ezüst

15.

Vacsorához készülődünk, mégis van személyzet a hajón, csak Joshi nem méltatta őket említésre. Most épp telefonál, én közben ingben és bugyiban kenem be  testápolóval lábaimat.
-Elnéztem a dátumot egy héttel, ma este jönnek a vendégek..-nagyot sóhajt-Megmasszírozom a a hátad feküdj a hasadra..
-Köszönöm.. akkor egy hétig fognak maradni?
-Igen, de ne izgulj,  majd egy hétig tovább maradunk.. Nincs olyan alkalom, mikor ne tartanám be a szavam..-nyom egy kis krémet kezébe, leveszem az ingem és lefekszem, ráül combjaimra.-Nem nyomlak?
-Nem..-lassan, puhán elkeni hátamon és vállaimat finoman gyúrni kezdi, halad egyre lejjebb, derekamnál sem fordul vissza, lemegy egészen a fenekemig, azt is elkezdi tenyerével dögönyözni.-Ez nem a hátam..
-Majd én tudom..-fogdosásba megy át majd apró puszikat is ad. 
-Nagyon jól esik..köszi..-csak hmmög egyet és tovább folytatja, míg egy kopogást nem hallunk az ajtó felől.
-Pedig most nagyon megdugtalak volna..-feláll és elkeni kezén a maradék krémet, visszaveszem az inget addig.
-Megint?.-kuncogok, majd nyílik az ajtó és egy pincér mosolyog.
-Uram, elnézést a zavarásért, de megérkeztek a vendégek, egy korábbi járattal jöttek, de csak mos..
-Értem, köszönöm, megyünk..-bevágja az ajtót és felém fordul-Még hogy korábbi járat.. Na vegyél fel egy nadrágot..
-Szóval mégis vannak ruhák?
-Mindenhol vannak számodra..-ide ad egy elegánsabb fazont, ami még passzol is a fehér inghez, ami rajtam van, melltartót is veszek és lemegyünk az előtérbe.

Öt jól öltözött férfi áll a csomagjaikkal, amiket épp most vesznek el tőlük a behordók és viszik a szobájukba. Háromnak zsinór van a fülében, ők csak az őrök.
-Jó estét! Elnézést a kavarásért. 
-Jó estét, semmi baj, örömmel látunk titeket!-kezet fognak, majd még egy hatodik is csatlakozik hozzájuk, de még csak az elsőnek mutatkoztam be, így nem látom őt.
-Hölgyem, igazán elbűvölő-mosolygok és elmondom a nevem ötször, majd a hatodikat várom.
-Szép esténk van nem?-elém lép Benett. Megfogja a kezem és mézes mázos mosollyal az arcán megszorítja kacsómat, másik kezével arcomat simítja meg, mire én enyhén elhúzódom. Döbbentem bámulok arcába és kezd úrrá lenni rajtam a szorongás és pánikolás. Egy egész hétig fog a hajón tartózkodni velem együtt .. Miért kell ezt is elrontania? Úgy tesz, mintha nem ismerne, jobb ez így, ezt én is belátom.
-D-de persze..-motyogom, elengedi a kezem, majd a többi férfi után megy nézelődni a hajón.
-Uraim, Michel tart egy kis körbevezetést a hajón, ha megengedik, addig én előkészítem a szerződéshez járó eszközöket, utána pedig lazuljanak csak nyugodtan.-bólintanak egymásnak, Mr. Dante megfogja a derekam és felvezet a lépcsőn, de a szoba felé vesszük az irányt, egyre gyorsuló léptekkel.
-Basszameg mit keres ez itt?-felérve bevágja az ajtót és kulcsra is zárja.-Mégis hogy van pofája idejönni és simogatni?
-Nem tudom, egyeltalán hogyan tud itt lenni?-odabújok Joshihoz és szorosan megölelem, simogat, de érzem, hogy feszülnek izmai.
-Kapsz őröket, nem fog bajod esni, itt leszek veled. Messziről el tudod majd kerülni.-megcsókol és megsimítja fejem.-Minden rendben lesz.-telefonál párat és nem sokára megérkezik Boris a testőr.
-Most tényleg mennem kell, Borisszal lóghatsz..-megpuszil, majd elsiet.
-Mennyi pénz van Mr. Dante bankszámláján, hogy ennyi embert tud alkalmazni?
-Nem tudom Kisasszony..
-Helza, kérlek..-bólint, szőke hajú, drót van a fülében és rolex órát visel.
-Mit szeretnél csinálni? 
-Medencézni..-újból bólint, megvárja míg átöltözöm és lekísér a fürdőbe.

A víz lenyugtat és lehűt, sokat beszélgettem Borisszal igazán kedves, csak nem beszélhet nagyon a munka szerződése szerint, de sokat megtudtam az üzletről és az újonnan jövő vendégekről is.
-Akkor tényleg ez a maffia?-elővette telefonját és megmutatta, hogy átküldik nekik mindig a személyeket, akikkel vigyázni kell és figyelni őket.
-Igen, az apjuk meghalt, hárman vannak testvérek, Robert, Richard és Benett. Az utolsó késői gyerek, szinte nincs is az örökségbe, ezért nagyon szabadjára van engedve, ezért tette a kisasszonnyal, amit tett.
-Mégis honnan tudsz ennyit?
-Ez a munkám, kapok adatokat, utána nyomoznom kell még, megtudni szinte mindent a célpontokról. 
-Rólam mit tudsz?-a medence szélén könyöklöm, felnézek rá, miközben ő egy kis széken ül és onnan néz le.
-Marcheo Brúnó a mostoha bátyád, a cégénél dolgoztál egy hónapig, de Mr. Dante már rég beléd szeretett, így nem sokáig tartott, hogy elcsábítson és magának mondhasson. Lassan három éve, hogy a nővéred és az apukád elhunyt autóbalesetben, anyukád most épp Marcheo Jackkel utazik a Dubaiba tartó magán repülőn. Legtöbb ruhából M-es méretet hordasz és a Tulipán utca 77-ben laksz. Négyes és ötös tanuló vagy a Sarketci magán gimibe, amit Jack fizet és csütörtökönként külön matekra is jársz. Kiskorodban balettoztál, úsztál és ping-pongoztál, ezen kívül még sok sportot próbáltál, de mégsem vagy nagyon sportos alkat. Laktóz toleranciád van, ami másodikos korodban derült ki, de kiküszöbölöd laktázenzimmel. Legnagyobb sérülésed eddig csak a Benett által okozott belső zúzódás a borda körüli marás és  kiskorodban legurultál egy lépcsőn. Most csak ennyi jutott rólad eszembe, eléggé rendszertelenül...
-Huha, ez nem semmi, ilyen gyorsan még én sem tudtam volna ennyi mindent összeszedni magamról.. 
-Ez semmiség, de azt hiszem lassan mennünk kéne vacsorázni, együtt kell enned Mr. Dantéval és a Leioner fiúkkal, addig én az őreikkel bájcsevegek.
-Rendben, megtörölközöm. Van megszabott ruha?
-Természetesen. De fontos, hogy nem lehet nálad telefon, szerződés köti..-bólintok, magamra csavarom a rózsaszínű köntöst és felbattyogunk a szobába.

Belépve egy hatalmas virágköteg és egy apró levél vár.