Arany és ezüst

20.

Helza

Megölelem Joshit, nem szeretném, hogy harag maradjon benne, meglepetést ígért mára nekem, de lehet majd nem lesz hozzá türelme.
Foglalkoztat a dolog, hogy vajon mit nem tudok, amit annyira nem akar elmondani nekem, hogy még ezt az embert is leüvöltötte.
Megsimítja fejemet, megfogja derekam és felültet a bár pultra, mint első nap, ölembe hajtja fejét és mély lélegzetet vesz.
-Meg akarlak baszni.-mintha csak azt közölte volna, hogy éhes.
-R-rendben.. jó, de tudd, hogy beszélgethetünk is, ha gondolod én szívese...
-Nem. Feszült vagyok. Nem akarlak bántani, lemegyek edzeni.-megfogom a karját. 
-Kérlek, inkább rajtam éld ki a dühöd, szeretnék segíteni...-lágyan csókol meg, belemar popsimba, de inkább csak magához húz, nem durvul.
-Most nem Édesem, rossz felvetés volt... -látszik, hogy tényleg lenyugodott két pillanat alatt, megnyalja száját és újból megcsókol- Gyere, készültem egy kis ajándékkal...-felemel és kivisz a hajó teraszára, meleg szél fúj és jó illatok csapnak meg. Letesz szembe magával és lassan fordít meg, egy nagy matracon temérdek gyertya és étel van, meg persze egy két bilincs.
-Úristen ez kurva szép... ezt te csináltad?-belecsíp popsimba és beleharap gyengén a fülembe hátulról.
-Nem, nem vagyok romantikus alkat, próbálkozom, mert szeretnék neked többet nyújtani, de csak megterveztem a többi az alkalmazottak érdeme.-átöleli a derekam- Ha még egyszer meghallok a mai este egy káromkodást, nincs kegyelem.-beledörmögi szándékát fülembe és ad egy puszit a nyakamra. Kiráz a hideg, bizsergek alul és már vágyom ujjaira, de ha most elmondanám, nem kapnám meg, okosan kell játszanom. 
-Rendben Uram..-jóleső morgás hagyja el száját és odalépked velem a matrachoz, majd mindketten leülünk rá..-Gondolom a bilincset már nem az alkalmazott készítette elő...-nézegetem és megakad a szemem egy kis feliraton.
-Nem.. azt nem..-nem veszi le rólam tekintetét, míg el nem olvasom a vésett betűket.
-Helza...Kislány.. Azt ne mond hogy készíttettél nekem egy saját bilincset...-annyira izgató baszki, mosolyogva bólogat. 
-De az csak ráadás...-előhúz egy kis ékszeres dobozt a zsebéből és felém nyújtja.-Nyisd ki.-pironkodva veszem át a bársony borítású tartót és óvatosan nyitom ki a selymes tárgyat. Egy egyszerűbb fazonú itt-ott pici gyémántokkal díszitett aranykarkötő csillog benne. 
-Ez nagyon szép.. De ezt mivel érdemeltem ki? Ez nagyon sokba kerülhetett én e...-betapasztotta számat az övével és megharapta alsó ajkam.
-Nem akarok ilyet hallani. Majd én tudom mit érdemelsz meg és mi kerül sokba. Ha én nem mondom, ne is merüljön fel a szép kis fejedben. Most pedig nézd meg mi van ebbe belevésve és cselekedj úgy.-Azt hiszem tocsogok a nedvességemtől, megbabonáz ez a férfi.
 A karkötő külső élére gyöngybetűkkel volt felvésve a szöveg "Gyönyörűségem" a csuklóm felé néző élére, tehát a belsőjére, ha lehetséges még szebb betűkkel volt ráírva "A személyes játékom, Apuci jó Kislánya". Tényleges kislányos zavaromba emeltem Mr. Dantéra a tekintetem, aki félmosollyal nézett le rám.
-Köszönöm, imádom.-feligazítom a vékony ékszert és lerakom a dobozt.-Tehát jó vagyok?
-A legjobb.-átdobom rajta lábamat és hevesen csókolni kezdem, fenekembe markol, közben teljesen beleereszkedem ölébe és nyakát átkulcsolva túrok hajába.- Ah Helzám, pici vadóc lettél.. Szeretlek.
-Szeretlek én is, nagyon, nagyon.-hozzábújok, nyakába hajtom fejem, hátamat simogatja és érzem keményedő férfiasságát.-Ne már..
-Ne már?! Rendben Babám ma nem élvezel el az biztos. Így reagálni arra, hogy kívánlak.. Hm.. Nagyon, nagyon rossz Édesem..
-Nem ezt nem teheted, vágyom rád, kérlek...-mély hangján bugyiszaggatóan kuncog egyet, majd kézfejével arcomat simítja meg, nem tudok betelni ujjaival, hozzá dörgölőzöm, behunyom szemem.
-Bármit megtehetek Baby... bármit...-fordít kezén és nyakamra fog, hátra dönti kicsit a fejem és végig nyal forró nyelvével nyakamon.-Kérsz epret?-gyors téma változtatása megdöbbent, de az epernek nem tudok nemet mondani, így bólintottam.
Természetesen nem ehettem egyedül, fogalmam sincs mi történt Dantéval, de romantikusan adogatta az epret a számba, míg el nem fogyott a tálból.
-Ez igazán jó minőségű eper, nagyon édes és finom.....-mosolygott, beszélgettünk még pár hasztalan, de nyugisabb témákról.
-Holnap muszáj haza utaznunk Kicsim. Neked iskola van, nekem meg el kell intéznem pár dolgot.-szomorkásan néztem fel rá, ölében feküdtem, fejem combjain volt, egyik kezével támaszkodott, másikkal az epret adogatta.
-Rendben.. Nagyon jó volt ez a pár hét köszönöm. De egyébként miért csodálkozott ez az ember aki itt volt, hogy én Helza vagyok? Vagy valami ilyesmi..
-Semmi Babám, csak engem utál és be akart szólni.. de egyébként biztos vagyok benne, hogy nem sokat tud rólad.-kicsit furcsa volt az az ember, ahogy rám csodálkozott, de nem is volt szimpi..
-Miért én? Sokkal több szép nő vesz körül téged.. akik tapasztaltabba..
-Mert én téged szeretlek. A te lényedet, a pici fiatal bőrödet és az illatod, a pörgő agyacskád és hangodat. Mindened.-Cukiii, feltámaszkodom megcsókolni őt. Talán még jó is, hogy most nem enged elélvezni, az elmúlt héten temérdekszer juttatott a csúcsig. Szeretem Dante Joshuát, de ez a szituáció délután nem hagy nyugodni, tuti nem csak ennyi volt, biztos hogy van valami a háttérben, amit én nem tudok.