Arany és ezüst

9.

Oh édes istenem miért vettem fel a tesi órát tantárgynak? Gerenda gyakorlat volt és az osztálytársaim azzal szórakoztak, hogy ki tud nagyobbat lökni a másikon, minek az lett a vége, hogy egyik fiú a gerendának baszódott, én pedig amúgy is sérüld oldalammal ráestem a kemény rúdra. Jéggel az oldalamon töltöttem a hátra levő időt, majd még végig ültem három órát.

-Szia Édes-az autónak támaszkodva várt a suli előtt, csípőmnél húzott magához és csak egy puha csókot adott számra.-Hogy telt a napod? 
-Szarul...-megölelem Joshit és adok arcára egy puszit.-neked?-mielőtt válaszolhatott volna, barátnőm rohant ki a suliból.
-Helza! Helza!..ah várj-lihegve megállt előttem és hadonászott, levegőért kapkodott.-Tehát-kifújta magát és felegyenesedett.-Nem hiszed el, van az a fiú a szőke, az a srác, aki tavaly oda volt érted, ohm Chris igen ő, elhívott holnap buliba és azt mondta menjünk együtt.
-Hát ez szuper menjetek együtt, ez cuki, ezért futottál ennyit? Két métert? Ez nagy teljesítmény.
-Hagyjál már nem. Nem vele akarok menni, minket hívott el-kettőnkre mutat, majd a hátam mögé néz.-Ki ez?
-Josh, de nem akarok buliba menni. 
-Oh de fogsz. Szükségem van rád, Chrisnél holnap esete fél kilenckor átküldöm majd a címet.-azzal elfutott vissza, mert neki még órája van.
-Veled megyek.-beülünk a kocsiba és természetes módon jelenti ki.
-Nem hinném, hogy érdekes lenne számo..
-Azt mondtam veled megyek, nincs vita, hogy van az oldalad?-hazaérünk és felmegyünk a szobámba.
-Nem jól, rá is estem ma...-ledobom a cuccaimat és ő is leül a székembe.
-Mutasd!-felhúzza óvatosan a pólóm-Mi a fasz? Ez nem volt ilyen durva eddig, szedd a cuccod, kell rá valami. 
-Hogy mi?
-Orvoshoz viszlek, gyerünk nincs ellenkezés!-pár perc múlva már egy orvosi rendelőben ültünk, természetesen magán rendelőben, elvileg ismeri itt a főorvost. 
-Jól nézel ki... -elmosolyodik és lágyan megcsókol, gondoskodó és sexy, persze, hogy jól néz ki.
-Joshua!-enyhén borostás arcú doktor lép ki a rendelőből, kezet fognak és egymásra mosolyognak, látszik, hogy jóban vannak.
-Pablo! Köszönöm, hogy fogadtál.
-Ez csak természetes. Helza örülök, hogy végre találkozunk, sokat hallottam már rólad.
-Oh igen? Ez jó hír, azt hiszem..-tehát most vagy behazudott valamit, vagy Joshinak tényleg fontos vagyok, ami kurva jól esik.
-Na de a kisasszonynak azt hiszem komoly sérülése van.
-Oh hát persze gyertek be-bementünk a rendelőbe, levettem a pólóm és egy nagyon meglepődött doktorral találtam szembe magam.-Joshua mondd, hogy nem az a mire gondolok...
-Jézus nem, soha, valami balfasz tizenéves volt..-nem értem miről beszélnek, azt hitte Joshi tette velem? 
-Feküdj ide kérlek.. itt fáj?-ennél erősebben nem is nyomhatja igaz?-Honnan szerezted? Csak mert nem egy kis eséstől lesz kék, lila, véraláfutásos az ember oldala Kisasszony.
-Nagyon fáj...  Először csak egy kis marás volt, mert túl erősen szorítottak, de ma ráestem a gerendára, de rögtön kaptam rá jeget.-Joshi öklét szájánál tartva vált egyre idegessé.
-Hát mit ne mondjak nem sokon múlott, hogy az a gerenda elrepessze a bordádat, ez nagyon veszélyes rögtön kellett volna hívni valakit. Egy kis jég ezt nem oldja meg. Írok fel fájdalom csillapítót és adok krémeket is, ha rosszabbul a helyzet azonnal hívjatok. Ez egy bőr nyugtató tapasz, most ezt rád rakom.-egy hideg fehér lapot ragasztott rám, ami tényleg jól esett a bőrömnek, visszavettem a pólómat és megkaptam a recepteket. 
-Mennyivel tartozom?-Mr. Dante rám adta a kabátomat, megsimított és vállamra tette kezét, nehogy fájdalmat okozzon, cuki...
-Ugyan semmivel, jó volt látni titeket..
-Köszönjük, majd beszélünk..-azzal újra a kocsiban ültünk és száguldottunk haza.

-Holnap együtt töltjük a napot, pihenned kell..-ráfog combomra és lágyan simogatni kezdi, olyan éjfél körül lehet, fájdalmam miatt mindketten egy egy pohár borral a kezünkben ülünk az ágyamban és csak beszélgetünk.
-Köszönöm..
-Nem kell semmit köszönnöd ez alap..
-Nem, én úgy értem, köszönöm, hogy vagy nekem.., de nem szeretek szomorkodni és én azt látom, hogy most búbánatosan iszogatunk, úgyhogy rázzuk fel az estét és egyébként sem tudom mi a kedvenc italod, színed, országod, filmed, ételed, helyed...tehát...?
-Na jó várj..-elneveti magát-lássuk csak a kedvenc italom a kávé, a feketét kedvelem, Hollandiát szeretem..
-Miért pont azt?..-lepillantok kezére, amit még mindig combomon pihentet és valami nem stimmel.
-Mert az is H-val kezdődik, mint a te neved, mellesleg elég sok befektetésem van ott... Mi az? Mit kémlelsz ennyire?
-Van egy új tetoválásod és nem is dicsekedtél vele?-Kézfején megfejthetetlen minta ékeskedett, megsimított újra és csak mosolyogva kifújta a levegőt.-Szóval Hollandia mi?-virulok pirulok, imádom ezt a férfit.-Na és a többi?
-Hm kedvenc filmem nincs, nem szoktam nézni sok mindent, így nem emlékszem rájuk. Te miket kedvelsz kicsim?
-Még nem mondtad a kedvenc ételedet..
-Azt hittem kitalálod, hogy az te vagy..-mély hangján búgta nyakamba, kivette a bort a kezemből, letette sajátját is és finomat hátamra döntött, figyelve fájó oldalamra, majd puhán csókolni kezdte számat, nyakamat, kulcscsontomat és combjaimat. Halkan kuncogtam, jól esett, hogy figyel rám, gyengéden ér hozzám.-Hm ugye nincs szükséged erre a butácska bugyira? Vegyük le gyorsan..-két másodperc alatt lehúzta rólam fekete alsóneműmet és puszikat adott redőim közé.-Remélem ez a sok gyógypuszi segíteni fog rajtad és nem fog fájni az oldalacskád.
-Mindenképpen, de azt hiszem még kell egy kicsi, mert még fáj..-huncut vigyorral néztem le rá, isteni volt amit művelt velem, már a puszta látvány, ahogy csodálattal bámul engem, lágyan húzta agyamat. Csak csókolta puncimat, forró levegőjétől bizseregtem, nedves nyelve talán háromszor járt rajtam, de annyira elkábított, hogy mikor ujjait megmártóztatta bennem, azon nyomban élveztem nem rég tetovált kezére.
-Édes vagy-nyalta le ujjait- és nagyon vonzó, imádom, ahogy zavarban vagy.. Na visszaszolgáltatom a butácska bugyidat, ha megígéred, hogy hetente kétszer nálam alszol.
-Ah édes istenem, de megőrjítesz, persze, hogy nálad alszom, akár minden nap.-felhúzta rám bugyimat és mellém feküdt, újra csak iszogattunk és a karjaiban pihentem.-Mikor van a szülinapod?
-Január tizenhetedikén., de nem érdekes, nem szeretem, ha nagy a felhajtás..
-Viccelsz? Az mindjárt itt lesz és még nem is ismerlek eléggé, hogy ajándékot vegyek.-felnevetett.
-Helzuskám ne aggódj, elég az, hogy te itt vagy nekem, ha ajándékot mersz venni nekem elfenekellek.