Arany és ezüst

19.

Mr. Dante

Ha az embernek van figyelem elterelő játéka a rosszabb napok is hamarabb eltelnek. Egy gonddal kevesebb lett, mikor végre elment a maffia, nem mintha annyira zavarna a gyilkososdi játszma, de Helzust féltettem azért, nem jó érzés szorongva látni Benett közelében. Így hát ellazítottam, ha jól viselkedett és addig kényesztettem, amíg sírva könyörgött, hogy basszam szét.

De ahogy ment a maffiával, úgy jött is pár kellemetlenség a hajóra.

-Dante Joshua, miért vagy ilyen kiegyensúlyozott barátom? Úgy hallottam nem sok jó dolog történik mostanában.- Brian Smith, már a neve is közömbös. Nincs benne se jóság, se szépség, annál inkabb vágyik a gyönyörű nőkre. Helzuskámnak már elmagyaráztam a vendégekkel kapcsolatos protokollt, de nem ölhetem meg Briant, egy megjegyzés miatt, ez esetben vissza kell majd fognom magam. Miért nem érkezik már az a rohadék tabletta? Bele fogok őrülni a dührohamaimba.
-Smith... Ha jól tudom nem azért repültél öt órát, hogy a lelki állapotomról beszélgessünk. Mi az a sürgős ügy, amit annyira el kell újságolnod?-nagy arany gyűrű díszeleg kezén, hasonló karperec és nyaklánc, ahogy végigmérem, megakad szemem csúnya fogsorán, amivel mosolygás szerű alakot formáz és kráterekkel borított arcán. Romlott higéniája, utolsó találkozásunk óta, most sem akartam, hogy ide jöjjön végre szép idő lett és a szabad ég alatt akartam ma Helzát szétcibálni. Ha már csak rá gondolok merevedésem lesz, azok a hosszú lábak és a... Elég.
-Hát persze, hogy nem, csak valahogy jobban nézel ki.. talán találtal valami jó kurvát?-Hogy meri? Tartom magam, mint mindig, kellő tavolságban állok előtte zsebre dugott kézzel és csak fogam szívom meg idegességemben.
-Te meg rondább lettél. De ha nem kezdesz el két percen belül csicseregni hogy mit akarsz, mehetsz vissza a giccses magánrepülödre 1.0-ás kurvákat szoptatni.-melírozott haját hátradobta és leültünk a társalgóba, ragyújtottam, gyógyszer nélkül nem bírom az ingereket.
-Tehát, elég gyorsan híre ment a pici pénzes incidensednek. De én tudom ki tette.-mint egy gyerek előtt a süteményt, úgy lóbálja előttem is az infókat.
-Na és ki?- felszolgálják az italokat, lassan iszik bele koktéljába és int őreinek, hogy szedjék elő a mappákat.
-Na ne ilyen gyorsan.-csak lazán kell kezelnem ezt az idiótát és nem fog tudni rajtam uralkodni. Utálom. Rühellem. Megfojtom.
-Ha nem mondod el minek jöttél? Annyira nem érdekelnek a kémeid mutatványa.
-Ne bánts meg, jót mutatok.- ez a színjaték kikészít. -Tehát a minap az irodába indultam, amikor hopp megcsörren a telefonom. De egy jó ideig nem szólt bele senki. Többször is hahóztam, de csak motoszkálás volt a vonal másik oldalán. Érdekelni kezdett a dolog, mert ezt a számomat csak kevesen ismerik. Aztán úgy két perc múlva beleszólt egy kislány, úgy hét, nyolc éves lehetett a hangjából ítélve, de csak most jön a jó része.-türelmesen hallgatom, miközben cirkuszi majmot formáz magából elöttem egy felnőtt ember. Kész idő pazarlás végig hallgatni a sületlen kis meséjét, a vége úgyis az lesz, hogy a hajóért cserébe megadja a kiskutyámfaszom telefonszámát. No lám szinte egyszerre mondjuk ki ugyanazt, csak hogy én gondolataimban már eltemettem Brian Smith-et miután elmondta ezt.
-Nagyon szívesen neked ajándekoznám a hajót Brian.-arcan büszkeség csillog.-De az a szar hírem van számodra, hogy én ezt az információt már megkaptam reggel fél hatkor, azzal az eggyel kiegészítva, hogy föld alatt van minden tag, aki benne volt és a pénzem már három órája visszakerült az eredeti helyére.-fokozatosan hervadt le undorító képéről a mosoly és vált ingerültté.-Szóval, ha csak ennyit szerettél volna mondani köszönöm a találkozást, de nekem van más dolgom. - több az ellenségem, mint barátom, de átgondolva jobban érzem magam, ha én irányítok és nem kell senkivel beszélgetnem az ilyen dolgokról, lehet sok embert utálok, de nem akarok változtatni.
-Te rohadék, te..-már vártam a folytatást, de újból vigyorogni kezdett. Most mi van vele?- Tudtam, kurvára leltél.-átnézett vállam felett, a jó édes, finom kis picsáját ennek a lánynak. Nem szeretem mosolyogni látni ezt az embert.
-Aranyom, hát miert bújkáltál előlem, gyere ide szépen Brian bácsihoz.- Atya ég, ez a fasz már nem fog haza érni.
-Én.. tessék? Dehogy.. ajh.. -ránézek zavarban lévő Helzámra, mosolyt csal arcomra mivel az övén rendesen kirajzolódik az undor.
-Perverz szottyadt kezeddel, ha hozzáérsz Helzához, meghalsz.
-Helza? AZ a Helza?? Őt tologatod? Hát te aztán rohadtul baszatod Dante. Gondolom nem mondtad még el neki, hogy...
-Ne merészeld bazdmeg! Takarodj innen és ne lássalak többet. Ha rá gondolsz, ha rá nézel, ha mondasz neki bármit is, már nem kelsz fel holnap. VILÁGOS?- röhögve sétál ki az ajtón, kiürített poharát még maga mögé dobja, az széttörik, mocskos szemétláda.