He's my troublemaker

|ｔｗｅｎｔｙ－ｎｉｎｅ|

— Káprázatosan nézel ki. — dicsért meg.

— Te sem panaszkodhatsz.

— Egy ilyen barátnő mellett? Soha.

— súgta, majd magához húzva egy puszit nyomott a homlokomra.

— Nyugodtan csókold meg előttem. Nem kened el a rúzst. — szólalt meg anya, mire Darren mosolyogva pillantott rá.

— Diszkrét akartam lenni.

— Ugyan. — legyintett anya, mire felnevettünk.

— Indulhatunk? — kérdezte Darren, mire mosolyogva bólintottam.

A tornaterem megvolt telve diákokkal, akik különböző ruhákban pompáztak. Messziről megismertem Eviet és Ethant, aki zöld és piros manó ruhában ültek egy asztalnál. Darren kezét fogva sétáltunk oda hozzájuk, majd leültünk az egyik szabad székre. Darren a derekamat átölelve húzott az ölébe.

— Nagyon jól néztek ki. — dícsértem meg őket, miközben zavartan piszkáltam Darren ujjait a hasam előtt.

— Te is nagyon csini vagy. — mosolygott Evie.

— Az Zayn és Amelia? — szólalt meg Ethan, miközben hunyorítva nézett a bejárat felé.
Valóban a szerelmes pár igyekezett be, majd felénk vették az irányt. Zayn pedig nagyon úgy tűnt, hogy akar valamit. Tőlem.

— Táncolnunk kell.

— Mi? — lepődtem meg, ő pedig kikapta Darren kezéből a kólát és megitta. A barátom értetlenül nézett a fiúra.

— Van bevonulásos előadás.

— És?

— Te kellesz.

— Hé! — szólt Darren, miközben szorosabban ölelt. Amelia eközben leült Evie mellé.

— Nem úgy! Lousia, vagy karaoke vagy vonulás. Melyik legyen?

— Miért nekem kell ilyet csinálni?

— Ki más csináljon?

— Evie. — mutattam a vörös hajú lányra, aki érdeklődve pillantott fel, majd újból Ameliára figyelt.

— Komolyan? Ez a lány? Tehetséges egyáltalán valamiben? — kérdezte Zayn.

— Ha te azt tudnád. — biccentett elismerően Ethan, mire a barátnője elpirulva beleütött a vállába.

— Úgy érzem, hogy már tudom is. — grimaszolt Zayn, majd megragadta a kezem. — Légysziii.

— Mit kell csinálni?

— Csak bejönni.

— Már egyszer megvolt. — mondta a vállam felett Darren.

— Reménytelenek vagytok. — sóhajtotta és leült Amelia mellé.
A suli hangszórójából az All of me zene szólalt meg, mire Darrenre néztem.

— Táncoljunk.

— Nem. — nevette el magát.

— Légyszi. Kérlek. — kérleltem, mire felsóhajtott.

— Nem táncolok.

— Ugyan már.  Mindeki ezt mondja.

— Majd később megyünk.

— De én erre a zenére akarok.

— Szerencséd, hogy szeretlek. — felelte halkan, hogy alig lehessen hallani. Elmosolyodva kelltem fel az öléből és a kezét fogva behúztam a tornaterem közepébe, ahol többen táncoltak már.
Darren elkapva a derekam szorosan magához húzott, miközben én mélyen a szemeibe nézve átkaroltam a nyakát.

— Én is szeretlek, téged Darren. Nagyon. — vigyorodtam el, mire elmosolyodott.

— Tudom. Pedig azt mondtad még nem is olyan rég, hogy soha nem engednéd, hogy hozzád érjek. — súgta, mire megvontam a vállam.

— Azóta sok minden változott.

— Nekem is.

— Mondj egyet. — mosolyogtam, ő pedig elgondolkodva egyik kezével megsimította a nyakam, majd az arcom. Végül a tarkómra helyezte a kezét.

— Beléd szerettem, Lousia Parker. Az változott.

Szerelmes szemekkel néztem övéibe, majd mosolyogva fogadtam hosszadalmas csókját, miközben lassan ringatóztunk a zene ritmusára.

— Én is belédszerettem, Darren Loockwood.

— Azért erre lehetett számítani.

— Persze, mert te egy rosszfiú vagy.

— De miattad szentelt vízben fürödnék.

— Ez furcsán hangzik. — fintorodtam el mosolyogva, mire megvonta a vállát.

— Ennyit telik egy rosszfiútól, aki beleszerett egy jókislányba. — kacsintott, majd újból ajkamra hajolt.

●●●●●●●●●
Sziasztok!
Őszintén sajnálom és kérlek ne haragudjatok rám, hogy ennyi idő kellett az új részhez.
Tudom, mondtam, hogy a szünetben szeretnék 2 részt kihozni, de sajnos annyi dolgom volt, hogy nem értem rá.
Közben persze jött a sok ötlet, de nem ehhez a könyvhöz és teljesen elúsztam.🫠
Remélem azért tetszik ez a rész. Remélhetőleg nemsokára kifogok tenni egy új könyvet, amit mostanában írtam.
Nagyon sok időt öltem bele és nem sok van a végéhez. 🤗
Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok ezt a könyvem és a többit is. 😇
Nagyon sok puszi és köszönöm a türelmet! Sokat jelentetek nekem!🥰