Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆14☆

-Hogy találtatok rá erre a szigetre? Kik vagytok? - faggatott minket kicsit idegesen.

Jobban felmértem a férfit, majd úgy éreztem, hogy könnyek kezdenek gyűlni a szememben.

-Sa-salazar... bácsi...? - kérdeztem elcsukló hanggal, mire, mintha az öreg is rájött volna a kilétemre.

-Sarah...? - pislogott nagyokat, de azért láttam, hogy szemei kezdenek csillogni.

-Salazar bácsi! - keltem fel, már patakokban folyó könnyekkel.

-Sarah! - dobta el fegyverét, majd mindjárt karjaiba zárt és úgy kuporodtunk a földön.

-De... de mégis... mégis hogyan...? - néztem fel rá.

-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem. - szipogott egy mosollyal. - Oh, Sarah, már azt hittem te is oda lettél. - ölelt újra magához.

-Anya levetett a szírtről, hogy megmeneküljek a katonák elől. - sírtam bele mellkasába.

-Kicsit bizarr, de a lényeg, hogy túlted. - kuncogott.

-Anyáék már nem voltak ilyen szerencsések...

-Oh, annyira sajnálom. - tette kezét arcomra. - Mi meg gyávák módjára, elmenekültünk. - nézett könnyes szemeimbe.

-Mi? Úgy érted...? - csillantak fel szemeim.

-Oi, srácok! - kiabálta el magát, közben felállt. - Gyertek elő, nincs semmi gond.

-Kik azok Salazar bácsi? - bújt elő egy nálam talán egy évvel idősebb fiú. - Nem mondod... - kerekedtek ki szemei.

-Uram istenem... - tettem kezeimet szám elé, míg szemeimben csak nagyobb könnyek gyűltek. - Yoko! - tápászkodtam fel, majd már rohantam is felé, mire ő is ekép tett. - Nem hittem, hogy még látni foglak, Yoko! - öleltem szorosan magamhoz.

-Én is így voltam veled, Sarah... - mondta rekedtes hangon.

-Mi ez a nagy felfordulás? - hallottam megy egy fiatalabb lány hangot. - Yoko, te mégis kit... - pislogott nagyokat. - Már a szellemeket is látom?! - dörzsölte szemét.

-Én vagyok az Akari! - zokogtam tovább egy mosollyal.

-Sa-Saraaaaaah!!! - rohant hozzám kövér könnycseppekkel szemében. - De...de, hogyan...? Mégis hogy? - bőgött mellkasomba.

-Hosszú történet, Rubi. - kuncogtam.

-És emlékszel még a becenevemre, tényleg te vagy az! - ölelt jobban magához.

-Megtudhatnám, hogy... mi történik? - szólalt meg Dabi mögülünk.

-Oh, persze bocsánat. - nevettem, közben mellé mentem. - Dabi, ez itt a bácsikám, Salazar, és a gyerekkori barátaim, Yoko és Akari. - mutattam sorra rájuk. - Mindenki, ő itt Dabi, a barátom. - mosolyogtam.

-Hogyhogy kalózokkal vagy Sarah? - pislogott Salazar. - Egész idáig velük voltál?

-Csak egy pár hete találkoztam velük. - kuncogtam. - A többieket is meg kell ismernetek. - mondtam, mire kiabálást hallottam közelről. - Na, falrafestett ördög. - nevettem. - Merre van az a csabda Salazar bácsi?

-Gyertek, oda viszlek titeket. - indult meg.

Egy kis séta után, már lehetett hallani a legénység hangját, majd mindjárt lehetett látni is, ahogy mindannyian egy hálóban nyomorognak a fán lógva. Salazar bácsi elvágta a hálót tartó kötelet, így akárcsak mi, így a többiek is a földre estek.

-Au! - dörzsölte hátsóját Toga. - Sarah! - csillantak fel szemei mikor meglátott. - Várj, ezek kik? - lettek tányér nagyságúak szemei.

-Srácok, ők itt a bácsikám és a gyerekkori barátaim. - mutattam feléjük. - Másik mindenki, ők itt az úgy mondt családom. - mutattam Togáékra.