Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆11☆

°~Pár nappal később~°

Reggel, mikor felkeltem, nem éreztem magam mellett senkit. Megfordultam, hátha ott van az ágy másik felében Dabi, de ott se volt. Egy nagyot nyújtózkodva, kikeltem az ágyból, majd átöltöztem. Már éppen a csizmám vettem fel, mikoris valaki benyitott a kabin ajtaján, így odakaptam a fejem. Szerencsére csak dabi volt, ezért egy megkönnyebbült mosoly ült ki az arcomra.

-Máris felkeltél? - csukta be az ajtót. - Pedig most akartam volna visszafeküdni melléd. - mosolygott.

-Hol voltál? - kérdeztem még reggeli hangomon.

-Segítettem a többieknek kikötni. - sétált felém. - Végre haza értünk. - hajolt le, majd már ajkaimra tapadt.

Én csak egy kuncogás kíséretében kezeimet mellkasára vezettem, közben ajkaimat résnyire nyitottam, így az ő nyelve átcsúszott közöttük és fogaim közt. Dabi óvatosan ledöntött az ágyra, mire jobban elkuncogtam magam. Kezeim már arcán pihentek, amitől Dabi csak elmosolyodott. Hamarosan levegő hiány miatt el kellett, hogy váljunk  így Dabi ledőlt mellém, majd derekamnál fogva, átkarolt és fejét mellkasomra helyezte. Én is magamhoz öleltem, végül hajával kezdtem el játszani. El voltunk így egy darabig, majd én szakítottam meg a csendet.

-Szerinted elmondjuk a többieknek, hogy együtt vagyunk? Legalább csak Togának meg Jin-kunnak. - rántottam vállat.

-Majd rájönnek szerintem maguktól is. - sóhajtott fáradtan.

-Hmp... Szerintem Kurogiri már tudja. - gondolkodtam el.

-Honnan veszed?

-Mikor tartottunk a sziget felé, kérdezte, hogy van e köztünk valami, aztán azóta lehet rájött. - vázoltam a kis elméletem.

-Ki tudja. - rántott Dabi is vállat. - De engem nem zavar, ha még egy darabig nem tudják. - bújt jobban hozzám.

Elfeküdtünk, még egy kicsit, közben dúdoltam kedvenc dallamom. Lehet Dabi visszaaludt, mivel hallottam, hogy egyenletesen veszi a levegőt. Nem volt szívem felkeltem, mikor Kurogiri szólt, hogy kész a reggeli, de cselekedtem kellett.

-Dabi... - szólítottam halkan. - Dabi ébredj! - simogattam arcát.

-M... Mi van? - kapta fel kómásan a fejét.

-Kész a reggeli. - kuncogtam.

-Oké... - nézett rám fáradtan, utána visszahajtotta fejét.

Én ezen csak nevetni tudtam, majd már éppen szóltam volna Dabinak meg egyszer, de úgy látszik most fogta fel, mi is a helyzet.

-Jól van mostmár felfogtam... - ült föl, közben én agyon röhögtem magam.

Fel ültem én is, majd adtam egy puszit arcára, utána kimentem. Hamarosan Dabi is jött utánam, végül helyet foglaltunk az asztalnál, utána sorra a többiek is. Kurogiri kihozta a reggelit és szedett mindenkinek, majd csöndben folytattuk az evést.

-Sarah, te mit fogsz ma csinálni? - nézett rám Toga.

-Mostmár, hogy itt vagyunk a szigeten, biztosan úszok egy jóóóóó nagyot. - mosolyogtam. - Jó lesz végre ismerős vizeken járni.

-Jól hangzik. - kuncogott.

-Na és te? - néztem rá.

-Én még nem tudom. - rántotta meg vállát. - Talán rajzolok még pár dolgot.

-Rendben. - kuncogtam. - Ha útbaigazítás kell, tudod hol találsz.

-Hát persze - nevetett.

Így is lett. Reggeli után Togával kimentem a partra, ott pedig elváltunk. Ő bement az erdőbe, én meg addig mentem úszni. Jó volt végre ott úszni, ahol már jól tájékozódok. Ismertem a környék összes zegét-zugát. Kicsit visszamentem abba a barlangba, ahol az éjszakákat szoktam tölteni még ez előtt. Nem volt itt sok minden, csak egy sziklaperem amit egy csomó hínárral fedték le, hogy kényelmesen aludjak, volt egy kis kagyló gyűjteményem is, tele a legfényesebben kagylókkal, amiket életemben találatam. Gondoltam egyet, majd párat elraktam, hogy magammal vigyem. Már úsztam egy ideje, szóval gondoltam, hogy itt az ideje kicsit a parton is lenni. Fel úsztam, mire egy sziklán állva Dabit pillantottam meg. Mosolyogva oda úsztam hozzá, majd a sziklábam megkapaszkodva, néztem fel rá.