Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆6☆

Már vagy egy tíz perce, hogy visszatértünk a hajóra, de a többieknek még mindig semmi nyoma sincs. Most éppenséggel a hajó orránál támaszkodok és nézek előre, hátha meglátom az egyik csapatot. Dabi meg csak az asztalnál ült, csendben. Egy kis ideig még így voltunk, aztán én törtem meg a csendet.

-Nem nézünk körbe a városban? - sétáltam Dabihoz.

-Nézzünk körbe? - húzta fel a szemöldökét olyan "ugye most csak viccelsz?" módon. - Az előbb még attól féltél, hogy Enji elkap téged. - fonta össze karjait.

-Jó, de akkor is érdekel a város! - nyavajogtam.

-Én nem viszlek sehova. - jelentette ki. - Hamarosan a többiek is itt lesznek és én itt meg is várom őket. - mondta, mire csak morogtam egyet, majd támadt egy ötletem.

-Hát jó... - sóhajtottam. - Ha te nem vezetsz körbe a városban, akkor majd én körbe vezetem magamat. - rántottam meg a vállamat, közben elindultam.

-Ha el akarod kapatni magadat, akkor csak hajrá. - forgatta a szemét.

-Ja és, hogy csak tudd... - fordultam felé. - Szerintem ha eltünnék, Shigaraki dühös lenne, és mivel a te felelősségedre lettem bízva, ezért tuti, hogy te fogsz kapni miatta. - sétáltam le a mólón egy önelégült mosollyal.

Amint a köves útra léptem, máris futó lépteket hallottam magam mögül, ezért hátra fordultam. Nahát, persze hogy Dabi futott utánam. Csak egy sunyi mosollyal figyeltem a siető fiút, majd amint mellém ért, enyhén szúrós szemekkel nézett rám.

-Azt hiszed, hogy okos vagy te hal? - kérdezte egy kicsit mérgesen.

-Én ilyet nem mondtam. - vigyorogtam tovább. - Én csak furfangos módon lecsaltalak a hajóról. - tettem hátra a kezeimet.

-Huuuu... - fújt idegesen, közben kezeit ökölbe szorította. - Megbírnálak folytatni. - szűrte ki fogai közül.

-Na de kérem, így tetszik beszélni egy fiatal hölggyel? - tettem egyik kezem mellkasomra másikat pedig csípőmre. - Na de, akkor mehetünk körbe nézni? - váltottam témát.

-Van más választásom ezek után...? - sóhajtott Dabi.

-Na ez a beszéd! - mosolyogtam. - Akkor vezess! - engedtem előre.

-Mit szeretnél először látni? - forgatta a szemét.

-Nem tudom. - rántottam vállat. - Szerinted hova kéne mennünk először? - döntöttem oldalra a fejemet.

-Jó kérdés... - vakarta a tarkóját, közben körbe nézett.

-Akkor csak menjünk arra, amerre a fejünk visz. - kuncogtam, majd karját megragadva elkezdtem húzni egy irányba.

Ahogy mentünk egyre beljebb, mint nem sokkal ezelőtt, ugyanúgy kezdtek hemzsegni az emberek. Most nem féltem annyira, így könnyedén tudtunk haladni. Dabi mondta, hogy próbáljuk meg elkerülni azokat a helyeket, ahol katonák lehetnek, ezért nagyon a vár közelébe, nem igen mentünk. Sok mindenről nem voltam tisztába, ezért kértem Dabit, hogy mondja el, hogy ez mi, meg az mi, meg amaz micsoda és a többi. Kezdtünk egész jól el lenni és jól is éreztük magunkat. Legalábbis én. Egy jócskán fel óra után kezdtem éhes lenni, amire hasam korgása fel is hívta a figyelmünket erre.

-Te is éhes vagy? - nézett le rám Dabi.

-Aha... - bólintottam zavarban.

-Ott egy pékség, be megyek akkor valamiért. - indult el. - Te várj az ablak előtt.

-Rendben. - biccentettem, majd megálltam az ablak előtt, Dabi pedig be ment.

Álldogálásom nem tartott sokáig, mivel egy hangot hallottam a mellettem lévő sikátorból. Érdeklődve benéztem oda, mire egy fekete szőrgombócot láttam meg. Megint nyávogott. Pislogva néztem az ülő állatot, ahogy ő is engem. Kék szemei csak úgy világítottak fekete szőre mellett, ami egyből meg is tetszett. Közelebb mentem hozzá, de csak lassan, majd mikor egy pár lépés maradt köztünk, legugoltam. Egy kicsit mozdulatlanok voltunk, majd a szőrgombóc vette felém az irányt, végül kezemhez hozzá dörgörőzött. Mosolyogva elkezdtem simogatni, ami tetszett is neki, mivel hátára dőlve, hasát mutatta, hogy ott is simogassam meg. Kuncogtam egyet, végül ott is végig húztam párszor a kezemet. Gondoltam egyet és megpróbáltam felvenni amit hagyott is, utána fejét enyémnek döntötte. Elvoltunk egy kis ideig aztán egy újabb hang szakította félbe tevékenységemet.