Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆4☆

Kolompolásra keltem. Kinyitni a szememet fájó fejem miatt, csak nehezebbnek tűnt, mint ami valójában volt. Még csillagokat láttam, és a kisharang hangját is éppen, hogy hallottam. De amint tisztább lett a hallásom és a látásom, azonnal realizáltam a helyzetet. Kezeim hátra voltak kötve, ahogy a szám is. Vergődni kezdtem, de mind hiába. Ekkor egy másik személy hangját hallottam meg.

-Shigaraki, kelj már fel! - szólalt meg mögülem egy férfi.

-Jövök már, csak ne verd azt az isten verte harangot... - jött ki az egyik ajtó mögül az előbb említett, közben mindenki más is.

-Mi ez a nagy felhajtás? - kérdezte még szinte félálomban Jin. - Mi a... - akadt meg rajtam a szeme.

-Sa...! - rohant volna hozzám Toga, de Jin visszafogta.

-Dabi, te mi a... - akadt meg, név szerint Shigaraki szava is.

-Ó nem nekem kell magyarázkodni. - mosolygott. - Hanem azoknak ketten, ott mögötted. - mutatott Togáékra. - Mindig azért mászkáltak el, hogy ezzel a sellővel találkozgassanak és persze, hogy ezt eltitkolták előlünk.

-Igaz ez? - fordult hátra Shigaraki.

-Na gyerünk mondjátok csak el az igazat! - kiabálta oda nekik Dabi. - Had hallja mindenki mégis milyen sellőt dugdostatok. - mondta, de éreztem hangjában, hogy mosolyog.

Kezdett elegem lenni, ezért egy kar mozdítással belevágtam Dabi lábába, így egy fájdalmas nyögéssel oda kapott.

-Te kis...! - ragadott meg hajamnál fogva, majd már csak arra kaptam az eszem, hogy szabjáját nyakamhoz tartja. - Nyögjétek ki végre, különben... - szorította jobban nyakamhoz a pengét.

-Dabi, ne! - lépett előre Toga. - Kérlek ne tedd! - rázta fejét könnyes szemekkel.

-Egy okot mondj, hogy miért ne vágjam el itt és most a torkát? - húzta meg jobban a hajamat.

-Mert a barátnőm, azért! - fakadt ki magából, közben könnyei ezerrel hulltak. - Igen! Rögtön már az első nap találkoztam Sarahval és igen, eltitkoltam előletek, hogy találkoztam a különlegessel! - nézett körbe. - Tudtam, hogy megőlnétek, ezért megígértem neki, hogy bármi is történjen, nem fogom hagyni, hogy bárki is bántsa!

-De látom Jint is sikerült belerángatnod. - szólalt meg ismét Dabi.

-Toga-chan nem rángatott bele semmibe, én magam léptem mellé! - állt ki Jin mellette. - Mi értelme ennek az egésznek, de most őszintén?

-Hogy mi értelme? - kérdezte Shigaraki. - Hogy mi értelme?! - lépett előre, de hangjában lehetett érezni, hogy kicsit dühbe gurult. - Évek óta várom, hogy a kezem közé kerüljön ez a rohadt sellő és most mikor már megvan, arra mertek célozgatni, hogy ne tegyem pénzzé?! - emelte fel a hangját. - Na ide figyeljetek...

-Nem Shigaraki, te figyelj ránk! - szakította félbe Toga. - Sarah csak egy normális és nyugodt életet akar, de nem tud, mivel emberek százai vadásznak rá!

Éreztem, hogy kezdenek gyűlni a könnyeim nekem is. Még soha az életemben nem állt ki értem egy ember se. De talán azért is sírtam el magam, mert még mindig a nyakamhoz tartják azt a rohadt szabját. Hirtelen kapkodni kezdtem a levegő után, de az se segített, hogy be volt kötve a szám.

-Dabi, engedd el, így megfullad! - szólt rá Toga.

-Na még csak az kéne. - horkantott fel a sebhelyes. - Na Shigaraki, akkor mi legyen? Öljem meg most? - kérdezte egy óriási nagy vigyorral, mire megijedtem, ezért könnyeim patakokban kezdtek hullni.