Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆9☆

Már vagy egy napja hajózunk a tengeren, de az úticél még kicsit sincs közel. Ha Kurogirivel jól számoltuk, és nem jön közbe semmi, akkor is legalább három nap, mire odaérünk a szigetre. Most éppenséggel Kurogiri tanít kormányozni. Sokat fogunk hajózni, szóval az éjszakázásokhoz mindenki kelleni fog.

-Jó és fontos, hogy figyeld az iránytűt, hogy a pontos irányba menj. - mutatott az iránytűre Kurogiri. - Nekünk akkor nyugat felé kell mennünk, szóval tekerd a kormányt egy kicsit balra.

-Rendben. - bólintottam, majd azt csináltam amit mondott.

-Gyorsan tanulsz. - mosolygott.

-Igyekszem. - viszonoztam mosolyát.

-Egy darabig csendben voltunk és mindketten a tengert figyeltük. Hallgattuk a hullámokat, ahogy a szél fújja a vitorlákat, majd egyszer csak Kurogiri szakította meg a csendet.

-Na és... mi van köztes és Dabi közt? - nézett rám szeme sarkából egy fél mosollyal, mire a kérdés miatt ijedtemben megrántottam a kormányt.

A hajó kicsit oldalra dőlt, de könnyen vissza tudtam hozni az egyensúlyába.

-E-e-ez meg, ho-ogy érted? - pislogtam nagyokat.

-Jaj ne csináld már! - kuncogott. - Előttem nincsenek titkok. Na, hogy álltok?

-Hogy is mondjam... - jöttem egy kicsit zavarba. - Mondhatjuk azt, hogy finoman visszautasítottam... - mondtam egy kínos mosollyal.

-És hogy viselte?

-Azt mondta, hogy: "Ha még nem állsz rá készen, akkor nem erőltetem."

-Ez kedves tőle. - mosolygott. - Te, hogy érzel iránta?

-Toga mérges lesz, ha meg tudja, hogy neked mondtam el először és nem neki. - kuncogtam.

-Ne aggódj, nem tudja meg. Majd úgy teszünk, mintha ő tudta volna még előbb. - nevetett egy kicsit, mire én is rá kezdtem.

-Láttál valamit? - húztam fel egy kicsit félve a szemöldököm.

-Nem sok mindent. - gondolkozott el. - Egyszer láttam, hogy csókolóztok, a másik meg az volt, hogy egész végig Dabi mellett voltál most a városban. - mondta én meg éreztem, hogy arcom forróbb lett.

-Igazából nem tudom, hogy mit érzek... - hajtottam le a fejemet. - Minden egyes alkalommal, mikor vele vagyok melegség tölti el a mellkasomat, a pulzusom az egekben és az idő, mintha egyszerre gyorsulna fel és lassulna le. - vallottam be. - Alig tudok valamit is az érzelmekről, így hogy lehetnék együtt Dabival?! - bizonytalanodtam el.

-Megértem. - nézett előre Kurogiri. - Érzések nélkül tényleg nehéz bármit is érezni bárki iránt. - mosolygott gyengéden. - De az érzés amit leírtál, az a szerelem. - fordult mostmár felém. - És ne legyél bizonytalan. Ne az eszedre, hanem a szívedre hallgass. Ha úgy érzed mélyen legbelül, hogy Dabi a szerelmed, akkor is az. Főleg, ha viszonozza is azt. - nézte megint a tengert.

-Szerelmem? - ismételtem meg ezt a szót. - Kurogiri! Neked volt szerelmed? - lettem kíváncsi.

-Volt... - válaszolt egy kis idő múlva. - De sajnos a szülei másnak már oda ígérték... - sóhajtott.

-És nem lettél mérges, mikor meg tudtad?

-Ha valakit igazán szeretsz, akkor... - vett egy mély levegőt. - el kell tudnod engedni, bármennyire is fájjon. - húzott egy apró mosolyt a szájára.

Kerek szemekkel hallgattam végig mindezt. "Ha valakit nagyon szeretsz, akkor el kell tudnod engedni, bármennyire is fájjon." Lehet nekem is meg kéne próbálnom? Ezzel lezárhatnék egy korszakot. Talán egy próbát megérhet.