Szerelmes Vizeken ☆mha fantasy au☆

☆10☆

°~Dabi szemszöge~°

Amint Sarah elment, mi tehetetlenül ott álltunk továbbra is a házban. Odaléptem a komódhoz, ahova az előbb egy képet rakott le. Kezembe vettem a képkeretet és jobban szemügyre vettem. Egy férfi és egy nő volt rajta, velük együtt pedig a lányuk. Boldognak tűntek, mivel mindannyiuk arcán egy-egy óriási mosoly ült ki. A kislány hasonlított Sarahra, szóval gondoltam, hogy az ő lehet, mögötte pedig a szülei. Visszatettem a komódra a képet, majd elindultam.

-Hova mész Dabi? - szólt utánam Jin.

-Körbe nézek a házban. - válaszoltam.

-Én a falura kíváncsi vagyok. - szólalt meg a szöszi. - Gyere Jin, menjünk! - húzta maga után, majd elmentek.

Shigarakiék is utánuk mentek, így egyedül maradtam a házban. Beléptem egy szobába. A polcokon rengetek játék sorakozott, de a hamu őket is befogta. Egy ágy volt azt ajtóval szembe, az ablak alatt. Jobbra egy asztal volt található, amin egy tükör is volt. Az asztal elé léptem, majd azt is jobban megnéztem. Egy csomó rajz volt rajta, de a papírok már többször is eláztak és besárgultak, így alig tudtam valamit is kivenni belőlük. Tovább mentem egy másik szobába. Ebben egy nagyobb ágy volt, szóval biztos, hogy a szülők aludtak itt. A falak tele voltak különböző fényképekkel és festményekkel. Kicsit álltam még az ajtóban, majd kezeimet ökölbe szorítottam.

☆★☆

-To-san, hova mész? - érdeklődtem.

-Majd elmesélem, ha haza értem. - készülődött. - Addig is vigyázz a házra helyettem is. - nézett rám válla felett.

-Hai! - bólintottam egy mosollyal.

Apám kilépett a házból, majd becsukta maga után az ajtót. Mindjárt apró talpak dobogását hallottam, így annak irányába néztem.

-Nii-chan! - jött felém egyetlen húgom, Fuyumi. - Hova ment To-san? - kapaszkodott meg ingemben.

-Biztos egy újabb kalandra! - mosolyogtam.

-Touya-nii is szeretne kalandozni, igaz? - nézett fel rám csillogó szemekkel.

-Ha felnövök olyan bátor és híres kalandor leszek, mint To-san. - húztam ki magam, mire Fuyumi nevetve ugrott a nyakamba.

Következő nap reggelén, mindenki a szokottnál hangosabb volt. Érdeklődve néztem ki az ablakon, mire megpillantottam a tömeget, akik apámat, Enji Todorokit állták körbe és ünnepelték. Mint az kiderült, azért ünnepelt mindenki, mivel Enji végzett az összes alakváltó sellővel. És ettől a naptól fogva így lett ismertebb a neve, mint Enji Todorokival a sellő vadász.

~~~~~

Talán el kéne mondanom Sarahnak... De így is már annyit szenvedett és tegyek rá azzal még egy lapáttal, hogy elmondom neki, hogy Enji Todoroki igazából az apám? De lehet egy próbát megérhet...

-Min'na? - hallottam meg egy hangot.

-Itt vagyok! - mentem vissza abba a szobába, ahol először voltunk.

-Többiek? - nézett rám Sarah.

-Faluban valahol. - sóhajtottam.

-Akkor keressük meg őket, utána felőlem mehetünk. - indult el.

-Várj, Sarah! - fogtam meg kezét, mire rám nézett. - Valamit el kell mondanom... - vettem egy mély levegőt.