Onyx - Marvel ff.

12. Fejezet

-Rogers alezredes, ugye már önt is lehet majd látni a küldetés során? - könyököl rá az asztalra és a kérdése miatt mind az öt férfi rám néz
-Ha minden a terv szerint megy, akkor igen - bólintok és végig nézek a férfiakon - Ott leszek a csatamezőn - osztom meg a számomra jó hírt - De miért érdekli ez magát ennyire? - teszem fel a kérdést a vörös hajú férfinek és keresztbe teszem a karjaimat a mellkasom előtt
-Csak kíváncsiságból - von vállat - Meg persze minden katona jól jön a csatában, nem igaz? - néz körbe a csapat többi tagján is, akik igenlően bólogatnak. Személy szerint meglepődtem, hogy ezeket a férfiakat nem érdekli, hogy nő vagyok és nem néznek le, egyben persze jól esett, hogy hisznek benne, hogy egy nő is lehet olyan jó katona, mint egy férfi
-Köszönöm a kedves szavakat Mr. Dugan, nagyon jól eső volt hallani - támaszkodom az asztal szélére és feltolom magam a székből - Viszont nekem el kell köszönjek - igazítom meg az egyenruhámat, majd magam mellé eresztem a karjaimat - Addig is további szép napot önöknek - Nézek végig a férfiakon, akik mosolyogva követik a mozdulataim - Viszlát fiúk - intek nekik és ott hagyom őket. Még a háttérben hallom, hogy egyesével köszöngetnek el, majd visszatérnek a férfias témákhoz, amire nem igazán vagyok kíváncsi, ezért nem is gondolok arra, hogy miről is beszélhetnek.

Elindultam a bátyám irányába, aki még mindig az ezredessel és Peggyvel beszélget. A bázison ismét szanaszét vonnak a katonák, akik most idegesebbek mint valaha, hiszen ilyen ellenséggel még soha nem volt gondunk. Amilyen fegyvereket mutattak nekem még Klausbergből, hogy csak bámultam. Közelebb érek Stevékhez és megállok közte és Peggy közt. Az ezredes rám vezeti a tekintetét és egy ritka dolog történik. Elmosolyodott. Tényleg nagyon kevésszer mosolyog. Viszont nem értem, hogy most miért is teszi ezt, de ezt az arckifejezésemmel is jelzem felé, hogy nem értem.

-Hát szervusz Ava - üdvözöl kedvesen Peggy és közben megölel
-Szia Peggy - viszonzom az ölelést, majd eltávolodunk és rámosolygok
-Bocsi, hogy várnod kellett csak még megbeszéltünk pár dolgot - néz le rám a bátyám a bal oldalamon
-Nem kell sietni, én teljes mértékben ráérek - nézek a karórámra aztán vissza Stevere
-Már úgyis végeztünk Rogers ezredes - szólal meg Phillips is, és a szemeim tányér méretűre nyílnak a nevem hallatán, de megpróbálom takarni - Viszont most beszélhetnénk négy szem közt? - szögezi hozzám a kérdést és kíváncsian várja a válaszom
-Igen, persze - bólintok közben - Menj haza nyugodtan, majd megyek - mondom Stevenek, de ő csak áll egyhelyben
-Nem megyek sehova - rázza a fejét - Nagyon szívesen megvárlak, menj csak - legyez a kezével felém, hogy menjek én pedig csak bólintok és csatlakozok az ezredeshez

-Phillips ezredes? - állok meg mellette, a kezeimet pedig a hátam mögé dugtam - Valami gond van a munkámmal? Vagy keveset voltam bent? Vagy... - sorolnám tovább az elmúlt heti észrevételeimet, hisz tényleg keveset jártam be, mert Steve megígértette velem, hogy pihenni fogok otthon, de a férfi megállított a kérdezősködésben, úgy hogy fel tette a kezét szem magasságba és ő kezdett el beszélni
-Először is, most már hívjon nyugodtan simán csak Phillipsnek vagy Chesternek - ez a kijelentése nagyon is meglepett, de a férfi teljes nyugalommal közölte
-De nem sza... - magyarázkodtam volna, de a férfi ismét leállított
-Miss Rogers, ön már ezredes, ugyan abban a posztban van mint én, ugyan azok a jogai itt, mint nekem - a férfi még mindig teljes mértékben nyugodt hangnemben beszél, ami még mindig furcsa számomra - Az elmúlt két hete pedig el van nézve, hiszen megsérült - utal a legelső bevetésen kapott lövedékre az oldalamban - Inkább azt furcsállom, hogy a Barnes őrmesterrel történt dolgok után is szeretne visszajönni - nem tudom kivenni, hogy a férfinek milyen érzések foroghatnak most a fejében, de nekem nagyon különös jelenség ez az egész
-Tudja uram... - állok meg egy másodpercre - Azaz Phillips, nem tántorít meg már semmi és szeretnék a bátyámnak is segíteni és szeretném azt látni, hogy boldog legyen, miután végre sikerül legyőznünk Schmidtet - mondom el a teljes igazságot, amit eziránt a szituáció iránt érzek - Ha kell akkor önszántamból egyedül is bemennék a csatába, csak hogy Steve boldog és nyugodt lehessen - teszem hozzá utólag és várom a férfi reakcióját, de semmi érzelmet nem tudok kivenni. Látszik, hogy sokkal régebb óta van a katonaságnál
-Tudja Miss Rogers, akkor a Kapitány pont nem lenne boldog, ha ön is odaveszne - a hangjából sem tudok semmit kivenni, mert ugyan olyan hangnemben mondja, mint az összes többi mondatát eddig - Úgyhogy próbáljon meg életben maradni, mert fényes jövőt tervezek önnek itt - emeli fel a kezét és megrázza felém a mutató ujját
-Ezt mégis hogy érti? - vonom fel a szemöldököm értetlenül. Ez a férfi ma nekem nagyobb rejtély, mint egy atombomba hatástalanítása
-Tudja ki jelölte önt ezredessé? - dönti oldalra a fejét és felvonja az egyik szemöldökét, én pedig csak megcsóválom a fejem, hogy fogalmam sincsen róla - Én voltam Miss Rogers - mutat magára a jobb mutató ujjával - Mégpedig azért, mert meg vagyok elégedve önnel és ön egy nagy mérföldköve az Amerikai katonaságnak, hogy nő létére egy ilyen posztot elért, sőt ilyen fiatalon, és ha rajtam múlik ön el fogja érni a tábornoki címet is egyszer - ha valaki azt mondta volna nekem még mikor reggel készültem, hogy ma ezt fogom hallani az ezredestől, akkor a képébe röhögtem volna, de úgy hogy itt állok se tudom elhinni, hogy ilyet mondott nekem - Valami baj van Miss Rogers? - zökkent vissza a valóságba a férfi hangja
-Persze, csak tudja uram nagyon meglepett - mondom ki hangosan azt amit valójában gondolok vele kapcsolatban - De jól esik, hogy ezt mondja, köszönöm
-Ne hangoztassa, mert ez csak önnel történik meg az elmúlt negyven év alatt - bök felém és mosolyogni kezd
-Igenis Phillips - bólintok egy nagyot - Végeztünk uram? - kérdezek rá
-Igen - bólint igenlően, de amikor megfordulok, hogy visszaindulok Stevehez még utánam szól - Örülök, hogy visszatért Rogers ezredes - a mai napon már vagy negyedjére láttam a férfit mosolyogni, de ez volt a legőszintébb eddig
-Én is örülök - viszonzom a mosolyt felé, majd végre visszamegyek a bátyámhoz, aki az osztagával diskurál

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Sziasztoook!
Itt van a kövi fejezet, remélem tetszett! Ez egy kicsit rövidebb és történés mentes, de ilyenek is kellenek én úgy gondolom. Ebben a részben olvasható volt az «Amerika Kapitány - Az Első Bosszúálló» című film egy részlete. Írjatok hogy hogy tetszik ez a rész, na meg persze az egész könyv. Nagyon remélem, hogy azért tetszik nektek.

További szép napot nektek!😘