34.fejezet

560 35 0
                                    

-Na milyen érzés?-Olivia csak felnézett a férfira, de látva a vigyort az arcán, inkább visszafordult a pálya felé.
-Nem tudom miről beszélsz.-hallotta hogy az edző csak elneveti magát, de ő továbbra is a pályán tartotta a tekintetét.
-Végig játszatod vele az egész meccset?
-Ne aggódj miatta Olivia. Jól van és fontos szerepe van a csapatban. Dominik tudja hogy meddig mehet el.
-Tudom. Csak most volt sérült. Nem azért mondom mert aggódom érte. Csak kíváncsi voltam. Nem szólok ezekbe a dolgokba bele, hiszen nem értek hozzájuk. Ezt meghagyom neked.-nézett fel az edzőre, aki csak nagy szemekkel nézett rá.
-Ezt úgy érted, hogy  én beleszólok olyan dolgokba amikhez nem értek?
-Dehogy is. Úgy értettem hogy te értesz ehhez a játékhoz és a fiúkhoz. Én nem.
-Mentette magát gyorsan, ne hogy az edző tényleg félre értse a dolgokat.
-Ez mondjuk igaz. Profi vagyok.
-És nagyképű.-sajnos nem sikerült olyan halkan mondani, hogy a német férfi ne hallja meg, de szerencsére nem volt ideje vissza szólni, mert a fiúk épp indultak le a pályáról.
-Bejössz te is?
-Nem. Megvárlak itt kint.-Klopp csak bólintott, és már indult is be az öltözőbe a fiúkhoz.
-Olivia. Nem hittem volna hogy tényleg itt leszel.-ment oda hozzá Trent, és csak óvatosan megölelte. Tegnap beszéltek egy kicsit, és a férfi bocsánatot kért, pedig Olivia nem haragudott rá egy percig sem.
-Hát, pedig mondtam hogy eljövök.
-Tudom, de máskor mondtad már és nem jöttél el.
-Szia Liv.- Dominik ahogy oda ért melléjük, már húzta is a karjai közé a nőt.
-Szia Domi.-még nem mondták el a csapatnak, így az ölelésen kívül tovább nem mentek. És az miatt sem hogy a lelátó már majdnem megtelt a szurkolókkal.
-Menjetek fiúk, Klopp már bement az öltözőbe.
-Te nem csatlakozol?-csak meglökte kicsit Trentet, aki nevetve indult el befelé.
-Itt leszel majd?-csak bólintani volt ideje, mert Jota karon ragadta Dominikot és már húzta is maga után.

Ahogy kiértek a pályára a szurkolók már kezdtek is bele a dalba, ami mára már a Liverpool himnusza lett. Szinte egy emberként állt fel a stadion és hatalmas zászlókkal és transzparensekkel a kezükben álltak, és az edzőt ünnepelték. Klopp nemrég jelentette be hogy elhagyja a csapatot, és ez az első meccsük azóta.
Dominik ilyet talán Magyarországon látott a válogatottbeli meccseken. Még őt is meghatotta az amit most látott.
Virgil intett neki hogy menjen oda, ahogyan a többieknek is.
Oda érve csak beálltak egy körbe, és előre hajolva hallgatták, amit a csapatkapitány mond nekik.
-Tudom hogy már megbeszéltük. És azt is hogy mindenki belead mindent. De nyerjük meg a meccset, sőt a kupát nyerjük meg, ha másért nem is, de az edzőért. Megérdemli hogy méltó képpen távozhasson. Benne vagytok?-gyorsan egymás kezére tették a sajátjukat ,és egy edzőért kiálltás után már szét is váltak.
Beszéltek már erről, de most hogy itt voltak és látták a szurkolókat is, Dominik mindenki tekintetében az elszántságot látta.
Megnyerik ma este a meccset, ebben biztos volt.
Nehéz volt az első félidő, de sikerült mégicsak egy gólt szerezniük, ezzel ők vezetnek a második félidőben.
Tudják hogy nem szabad elbízni magukat, mert bármikor fordulhat a kocka és ők lesznek azok, akik a végén elvesztik a játékot.
Épp próbálta átpasszolni a labdát, amikor hirtelen erőt ütést érzett a bal vállába és már a földön is találta magát.
A bíró síppal jelezte hogy észlelte a szabálytalanságot, amit a másik csapat játékosa vétett ellene. Nem ez volt az első a meccen, és biztos volt benne hogy nem is az utolsó. Amint megszerezték a vezetést, a másik csapat egyre durvábban kezdett el játszani ellenük.
Dominiknak szögletet ítéltek meg, amit ő maga akart végre hajtani. Ebből nem engedett.
-Domi, hova álljak?-gyorsan körbe nézett, és látta hogy a csapatok nagy része már fellált a kapu elé két sorba.
-Állj kicsit távolabb a sortól. Megpróbálom úgy rúgni ,hogy be tud valahogy adni.
-Oké. Megcsinálod.-ahogy Virgil ott hagyta, már tudta hogy hova fogja rúgni a labdát. Gyorsan mutatta a holland játékosnak hogy mennyen kicsit még hátrébb, és a sipszó után már el is rugta a labdát.
Boldogan indult el a csapat felé, hiszen újabb góllal vezetik a meccset.
Már nem volt sok hátra a végéből, így ők már ennek a végnek is örülnének.
Azonban még a vége előtt, újabb labda ért be az ellenfél kapuja, így mindannyian boldognak indultak el a szurkolók felé, hogy velük ünnepeljenek.
Klopp szokása szerint sokban végig ölelte a csapatot, és Dominikhoz érve csak szorosan megölelgette.
-Szép volt Dom. Jól vagy?
-Igen. Minden rendben van.
-Szuper. Akkor csak így tovább. Menj, valaki már vár rád.-paskolta meg a vállát a focistának, aki csak nagy szemekkel nézett az edző után.
Ez volt az első alkalom, hogy bármiféle célzást is tett a kapcsolatukra Oliviával.

-Nem fáj a lábad?-Csak egy kicsit nézett fel a férfira, aki szorosan ölelte magához, és a hátát simogatta.
-Nem. Tényleg jól vagyok. Aranyos hogy így aggodsz értem.
-Nemsokára itt a bajnokság. Csak örülnék neki hogyha össze jönne.
-Hát annak én is. Még sose éltem át hasonlót.
-De németben megnyertétek a bundesligát. Azért az sem semmi.
-Hát nem. De egy angol bajnokság azért az más lenne.
-Én mégcsak hasonlót sem éltem át.
Sajnos a csapatnak nem sikerült egyszer sem megnyernie amióta itt vagyok.
-Idén más lesz majd. Megnyerjük.
-Örülnék neki ha így lenne, de ne bízd el magad. Az sok jót sosem ígér.
-Már akinek.-Olivia csak megtámaszkodott a férfi mellkasán, és kérdőn nézett rá.
-Ezt hogy érted? Nem estél még soha pofára?-a focista csak elnevette magát, de látva Olivia arckifejezését inkább válaszolt neki.
-Magabiztos vagyok. Így mindig úgy állok oda hogy meglesz. És ha nem, akkor nem.
-De azért csalódott lennél miatta ha nem így lenne.
-Persze hogy az lennék. De mégsem mehetünk úgy oda egy egy meccsre, hogy félük attól hogy mi lesz ha veszítünk.-Olivia nem mondott semmit, csak megpuszilta a férfi mellkasát, és kiült az ágy szélére.
-Hova mész? -kérdezett rá a focista és már ült is fel az ágyban.
-Csak a konyhába. Éhes vagyok.-kissé szégyenkezve vallotta be, de már egyre jobban érezte hogy éhes. Annak viszont örült, hogy a férfi nem hallotta hogy korog a gyomra.
-Akkor menjünk együnk valamit.-csak tátott szájjal nézte a férfit, akit nem zavart hogy meztelen, csak lassan elindult a szobába a földön lévő alsónadrágjáért.
Olyan feneke van amit akar órákig képes lenne csodálni. Alsóval vagy nélküle.
-Nem jössz?-észre sem vette hogy megállt az ajtóban, csak akkor tért magához amikor hozzá szólt.
-De megyek.-gyorsan felvette a focista pólóját, hiszen az volt hozzá közelebb, és már indult is ki a szobából. Azonban arra nem számított hogy Dominik ott marad az ajtóban, és kifelé menet csak elkapja és óvatosan neki dönti a falnak.
-Mennyire vagy éhes?-nézett rá egy huncut mosollyal az arcán, és Oliviának tényleg el kellett gondolkodnia, hogy mit felel.
-Az attól függ.
-Van egy nagyon jó ötletem. Hidd el, neked is ugyan úgy tetszeni fog majd.-hajolt oda hozzá azzal a szándékkal hogy megcsókolja, de Olivia csak elfordította az arcát.
-Szerintem épp eléggé megdolgaztattad ma a combodat. Pihentesd egy kicsit.-Olivia látta hogy Dominik már szólásra nyitotta a száját, azonban a gyomra hangosan tiltakozni kezdett a férfi ötlete iránt.
Dominik csak ráhajtotta a fejét a nő vállára, ami miatt Olivia szinte az egész testében érezte azt, ahogyan a férfi nevet rajta.
-Gyere, együnk inkább mielőtt éhen halsz. Még szükségem van rád.

Valóra vált álom (Sz.D.)Where stories live. Discover now