24.fejezet

637 34 0
                                    

Olivia már lassan készen van  az ebéddel, ami azt jelenti hogy Dominik is lassan itt lesz.
Mivel sem ő, sem a férfi nem ment haza a családjához karácsonyra, így együtt töltik majd az ünnepeket.
A csengő hangja töltötte be a lakás csendjét, ami miatt Olivia izgatottan rohant az ajtóhoz. Nagy mosollyal az arcán tárta ki, azonban nem az a személy állt ott akire számított.
-Szia tesó.-Olivia arcára fagyott a mosoly, amint meglátta a húgát és férjét a lakása ajtajába.
-Mondtam hogy szóljunk neki. Szerintem lefagyott.-a sógora hangjára pislogot egy párat, mire a húga csak mosolyogva nézett rá.
-Nem is örülsz nekünk?-Olivia olyan gyorsan ölelte magához a húgát, amennyire csak tudta.
-Már hogyne örülnék? De hogy kerültök ide?  Hol van Oliver?
-Meglepetés. És az apjánál van.
-Szia Liv.- már a sógora is oda állt elé, és már ölelte is meg a nőt.
Olivia amint elvált tőle, már hajolt is le a babahordozóhoz amiben az unokaöccse volt.
-Szia kis hercegem. -Egy aprót simított végig az arcán, mire a baba csak mosolyogni kezdett.
-Bemehetünk?
-Jaj persze. Gyertek be gyorsan.-miután bementek a lakásba mindenki helyet foglalt a nappaliban.
-Hogy hogy itt vagytok?
-Nem tudtál hazajönni, ezért úgy gondoltuk hogy mi jövünk el hozzád karácsonyra. Nem maradunk itt, csak egy ebédre jöttünk.
-Anyáék? Ők hogy hogy nem jöttek?
-Apa kicsit lebetegedett. Elkapott valamit,így ők otthon maradtak.
-De nem komoly ugye?-Oliviának azonnal a legrosszabb jutott eszébe. Sajnos az édesapja nem úszta meg azt, hogy ne kapja el a covidot hiába oltatta be magát. Sajnos így is megviselte a betegség, ezért is aggódik érte annyira.
-Nem nyugi. Ha az lenne anya már rég szólt volna. Én is féltem apát, de tényleg nincs semmi komoly.-ettől kicsit megnyugodott, így már újra csak a húgára tudott figyelni.
-Kimegyek a dobozokért. Mindjárt jövök.
-Milyen dobozok?-Kérdezett rá a sógorára aki már az ajtó felé tartott.
-Az ebedért. Hoztunk, mert nem tudtuk hogy főzöl-e. De az illatokból ítélve már készen is van.-Oliviának ebben a pillanatban jutott eszébe hogy kit is várt, még az előtt hogy a húgáék megérkezdtek volna.

Dominik egy dobozzal a kezében  szállt ki az autóból, és boldogan indult el a lakás felé. Nem nagy ajándékot vett, csak egy kis apróságot, de reméli azért tetszik majd Oliviának.
Már majdnem oda ért a lakáshoz, amikor egy férfi hirtelen kilépett a háztömből, és nagy léptekkel indult el a parkoló felé. Látta hogy a férfi csak nagy szemekkel bámulja, de nem ment oda hozzá. Csak egy aprót intett neki, mire az ismeretlen mosolyogva viszonozta. Ezek szerint felismerte, de nem szólította le, aminek Dominik kicsit örült. Nincs baja a rajongókkal, de jelen pillanatban csak arra vágyot, hogy végre újra Oliviával legyen.
Izgatottan szállt ki a liftből, és úgy érezte magát, mintha újra 15 éves lenne és először találkozna kettesben a barátnőjével.
Mosollyal az arcán várta hogy kinyíljon az ajtó és végre újra lássa azt a nőt, aki egyre jobban kezdi elrabolni a szívét.
Azonban az ajtóban egy ismeretlen nő állt. Dominik hirtelen azt hitte rossz helyre jött, de egy pillanatra ránézett a lakás számára ami az ajtó mellett volt, és biztos volt benne hogy jó helyre jött.
-Szia.-Köszönt rá az idegen, mire Dominik össze szedte magát és végre megtalálta a hangját.
-Szia. Én Oliviát keresem.-A nő csak mosolyogva arrébb állt, így Dominik csak lassan besétált a lakásba, ahol már egy gyereksírást is hallott.
-Amanda, jó lesz ha ide jössz végre! David talán nélküled is megtalálja a konyhát.-végre meghallotta azt a hangot ,amit annyira szeretett hallani.
Csak beljebb sétált a lakásba és meglátta Oliviát aki a nappaliban járkált egy babával a kezében.
-Dominik?-amint észre vette, csak hirtelen megállt, mire a focista csak mosolyogva nézett rá.
-Beengedtek. Remélem nem baj.-Látta a nőn hogy kissé zavarban van, de nagy léptekkel elindult felé.
-Itt vagyok már. Add csak oda, biztos éhes. Megetettem, majd légy szíves engedd be Davidet. Amúgy szia Amanda vagyok, Olivia húga.-Gyorsan bemutatkoztak egymásnak, és már vette is el a testvérétől a babát.
Amint egyedül maradtak Olivia csak lehajtotta a fejét, mielőtt megszólalt.
-Sajnálom, nem így terveztem. Nem tudtam hogy eljönnek.
-Semmi baj. Ha akarod most elmegyek.
-Dehogy is. Maradj. Már ha téged nem zavar, hogy ők is itt vannak.-Végre ráemelte a tekintetét, mire Dominik csak mosolyogva közelebb lépett hozzá.
-Szóval családi ebéd lesz?
-Úgy néz ki. Benne vagy?-csak lehajolt a nőhöz és már csókolta is meg. Olivia csak átkarolta a férfi nyakát, aki gyorsan a dereka köré fonta a karjait.
-A párod vagyok, szóval illik megismerni a családodat. Csak ha téged nem zavar.
-Örülnék neki ha most itt maradnál.
De Davidért felelőséget nem vállalok.-nevette végre el magát, mire Dominik is így tett.

Olivia megpróbálta elrejteni a nevetését, amikor a sógora vissza érkezett a lakásba és meglátta Dominikot. Tudni kell róla hogy nagy foci rajongó, és nem is hazutolja meg magát, hiszen óriási Liverpool fan. Mondjuk ebben a családban nem is lehetne más, tekintve hogy ő hol dolgozik.
Amanda is hamar vissza ért közéjük, már az alvó Oliverrel.
A kicsit csak letették a kanapéra és körbe tették párnákkal, biztos ami biztos alapon.
Amint mindenki jelen volt már helyet is foglaltak az étkezőasztalnál, és neki láttak az ebédnek. Olivia furcsálta hogy a húga még nem kérdezett rá Dominik jelenlétére, de reménykedett benne, hogy ez talán így is marad.
-És Dominik hogy tetszik a csapatban?
-Nagyon jól érzem magam. Szuper a csapat, és mindenki nagyon jó fej.
-És Oliviával hogy hogy ennyire jóba vagytok? Eddig senkit sem mutatott be nekünk a csapatból.
-Most sem állt szándékomban, de így alakult.-szólt rá a húgára, mire Dominik csak mosolyogva válaszolt a kérdésre.
-Jóba vagyunk, és mivel sem én, sem ő nem tudott hazamenni, ezért megbeszéltük hogy együtt ebédelünk ma.-Amanda csak bólintott, de fél szemmel a nővérére nézett, és kacsintott egyet, úgy hogy a két férfi ne vegye észre. Elég volt a húgának egy óra velük, és már átlátott rajta. Neki sose tudott hazudni.
-Ez szuper. Így legalább egyikőtök sem tölti egyedül az ünnepeket. Mi meg azért jöttünk, hogy Liv ne érezze magát egyedül, erre már volt programja.-nevette el magát David, mire mindenki csak mosolyogva evett tovább.
-Örülök neki hogy itt vagytok.
-Ígérem legközelebb szólunk ha eljövünk. De jobban örülnénk annak, ha te jönnél végre haza.-Amanda nem rosszból mondta ugyan, de látszott a nővérén hogy kicsit rosszul eset neki.
Dominik mintha megérezte volna hogy ez kényes téma, csak óvatosan úgy hogy más ne lássa, rátette a kezét Olivia lábára, mire a nőt egy kellemes érzés járta át.
-És milyen London?-kérdezett rá a focista, mire Olivia csak lassan megszorította a lábán lévő kezét, ezzel jelezve hogy köszöni hogy megtörte a csendet.
-Nagyszerű. Zsúfolt néha, de gyönyörű. Imádunk ott élni. Voltál már ott?
-Nem, eddig még nem. Nem nagyon volt rá időm eddig.
-Egyszer gyere majd el Livvel. Mindent megmutatunk. Imádni fogod londont.
-Köszi talán élek majd a lehetőséggel.
-A London eyet látnod kell.Én imádom.-szólt közbe már Olivia is. Tényleg szívesen megmutatná a férfinak a várost ahol felnőt.
-Egyre kíváncsibb lettem rá.- Olivia amennyire félt ettől az ebédtől, annyira boldog volt már a végére. Nem hitte volna hogy a férfi ennyire könnyen megtalálja a közös hangot a sógorával és a húgával.
Ebéd után csak átmentek a nappaliba és ott beszélgettek addig, amíg Oliver fel nem ébredt.
Még egy kicsit maradtak a húgáék, de hamar elmentek utánna, mert nem akartak már későn haza vezetni.
Egy hosszú búcsúzkodás után, Olivia csak szomorúan csukta be a lakás ajtaját.
-Minden rendben?-ment oda hozzá a focista, mire a nő csak belevetette magát a karjaiba.
-Nem szeretek búcsúzkodni. Ilyenkor tudom hogy megint egy ideig nem találkozunk.
-Sajnálom. Tudom miről beszélsz.-Olivia abban a pillanatban még rosszabbul érezte magát, hiszen a férfi még annyiszor sem tud találkozni a családjával mint ő.
-Köszönöm hogy itt maradtál. -emelte fel a fejét, mire Dominik csak egy csókot nyomott az ajkaira.
-Nagyon szívesen. Jól éreztem magam.
De kicsit örülök neki hogy már kettesben vagyunk.
-Csak ugyan?
-Igen. Mert most már megtehetem ezt.-Olivia amint megérezte az arcán a férfi kezeit, csak egy jól eső borzongás szaladt végig a testén. Boldogan viszonozta a férfi csókjait, amire ő is egész délután vágyott.

Valóra vált álom (Sz.D.)Where stories live. Discover now