Valóra vált álom (Sz.D.)

30.fejezet

-Mikor akartad elmondani? Amikor már a sajtó is értesül majd róla? Azt hittem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezeket a dolgokat elmond. -Nem csak ideges, de szomorú is volt. Azzal hogy az edző nem mondta el neki hogy a szezon végén távozik a csapattól, Oliviában egy hatalmas tüske keletkezett. Fontos volt neki a német férfi, hiszen amikor ő a csapathoz került, az edző volt az első aki felkarolta és nem nézte le azért mert nő és fiatal. Megadta neki azt a bizalmat amit,más az évek alatt ér el. Azt hitte megbízik benne, de úgy látszik a jó kapcsolatuk csak egy álca volt.
-Olivia. Ülj le kérlek.-állt fel az asztaltól az edző, akinek megbánás tükröződött a szemeiben. Ő akarta neki elmondani. Tőle kellett volna először ezt hallania. Megérdemelte volna.
Látta rajta hogy ideges, hiába kérte hogy üljön le, Olivia csak ott állt az irodájában és nem mozdult.
-Ülj le légyszíves. Olivia...-csak megrázta a fejét, de leült a székre amire az edző mutatott.
-Mikor hoztad meg a döntést?-A hangjában nem volt semmi érzelem. Tárgyilagos volt, ami megijesztette az edzőt. Akkor veszi fel ezt a hangsúlyt amikor tárgyal. Ismeri már annyira a nőt hogy tudja, most vissza bújik a páncéljába, amit nehéz lesz neki feltörnie.
-Már egy ideje gondolkodtam rajta. Az utóbbi időben egyre többször, ami még engem is megijesztett. Sokszor át gondoltam Olivia, éjszakákat töltöttem azzal, hogy ezen gondolkodtam. És mindig ugyan az volt a vége.
-Hogy elmész. Még az idény végén.
-Igen. Én akartam neked elmondani. De nem tudtam hogy hogyan is kezdjek hozzá. Nem akartam hogy tőlük tudd meg, sajnálom hogy így alakult.-látta a férfin a megbánás jeleit. Ismeri Kloppot, tudja hogy nem tudja palástolni az érzéseit. Neki muszáj kimutatnia őket. Ezért is hiszi el azt amit most a férfi mondott.

Dominik sajnálta hogy csak egy napot tölthetett otthon, és az édesapján kívül mással nem találkozott a családjából, de tudta hogy vissza kell menni.
Nehéz szívvel szállt fel a gépre, amiért itt kell hagynia a családját, de tudta hogy már ott is vár rá valaki akinek fontos.
A repülőút hamar eltelt, így márcsak haza kell vezetnie, és délutánra elmennie a központba, egy gyógytornára.
Este már nem hívta fel Oliviát mert későn végzett, de a tőle kapott üzenet bedobogtatta még jobban a szívét.
Repülővel az út elég rövid volt, azonban mire a reptérről hazaért, nem sok ideje maradt arra hogy kipihenje magát. Csak gyorsan lepakolt és már indult is el a fürdő felé, hogy rendbe tegye magát. Nem vitte túlzásba a ruháját, csak egy fekete melegítő szettet vett fel egy fehér pólóval. A központban úgy is át kell majd öltöznie, így a kényelem felé hajlott. Betartja azt amit orvos mondott, hiszen minnél előbb vissza akar térni a pályára.  Egyre jobban érzi magát, és talán pár hét múlva már újra játszhat majd.
Már épp indulni készült amikor a telefonja jelezte, hogy egy üzenete érkezett.
-Gratulálok a díjhoz😘 Remélem épségben megérkeztél, és ne felejtsd el hogy ma tornád van. Este találkozunk majd. Puszi Olivia.😘😘
Nem válaszolt az üzenetre, csak gyorsan eltette a zsebébe a telefont és már indult is el a központ felé.
Beérve a központba egyből a terem felé ment ahol a tornáját tartják, hiszen minnél előbb túl akart rajta lenni.
Már javában csinálta a feladatokat amiket kiadtak neki, amikor kinyílt a terem ajtaja és az a Thomas nevű alak indult el felé.
-Szia Dom.
-Szia.-csak megállt a nyújtás közben és várta hogy a férfi elmondja, hogy miért is zavarta meg.
-Hogy érzed magad?
-Egyre jobban köszi.
-Az jó. Igazság szerint azért jöttem, mert szeretnénk felvenni veled egy videót. Tekintve az állapotodra, ez nem egy megterhelő videó lenne.
-Miről lenne szó?
-Egy cukrászdába kellene el mennetek és süteményt kellene árulni.
Ibrahima és Ryant is veled lesz. Ez egy jótékonysági együttműködés keretein belül lenne. Benne vagy?-Dominik nem is gondolkodott rajta , hanem azonnal igennel felelt.
-Remek. Holnap 2kor mentek majd, innen indultok. Megfelel úgy? Vagy tornád lesz akkor?
-Nem ,akkor nem lesz. Úgy tökéletes.
-Oké, nem is zavarlak tovább, jó munkát. Sziasztok. -szinte meg sem várta hogy elköszönjenek tőle, már ment is ki a teremből.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de Thomas számomra kicsit fura. -nézett a gyógytornásza az ajtó felé, mire a focista csak elnevette magát.
-Számomra is. De lehet csak meg kell szokni.
-Hidd el, nem lehet megszokni. Na csináljuk tovább, hátha most nem zavar meg senki.

-A fiúknak mikor akarod elmondani? -Lassan több mint egy órája az edző irodájában volt, aki részletesen mindent elmondott Oliviának, hogy miért is döntött a távozása mellett.
-Még nem tudom. Tudom hogy minnél előbb el kellene, de nem tudom a fiúk hogyan reagálnak majd rá.
-Nem jól. Ezt már most megmondhatom. Fontos vagy nekik. Vannak olyan játékosok akik csak miattad jöttek ide a csapathoz, vagy miattad maradtak. Nehéz lesz majd nekik.
-Ettől tartok én is. Muszáj ennek a csapatnak egyben maradnia Olivia. Nem bomolhat fel, csak ezért mert én nem leszek már itt.
-Pedig te vagy az aki egyben tartja őket. Te is tudod Jürgen. Beszélj velük minnél előbb. Jobb ha már most megtudják.
-Holnap után beszélek velük. Viszont lenne itt még valami.-Olivia csak kérdőn nézett az edzőre, mire a német férfi csak megdörzsölte a szemeit.
-Igérd meg hogy figyelsz a fiúkra. Szükségük van rád Liv. Valakire akiben megbízhatnak, miután én már nem leszek itt.  Amíg nem ismerik meg az új edzőjüket.
-Itt leszek velük Jürgen ahogyan eddig is. De nagyon fogsz hiányozni mindenkinek.-A férfi csak felállt az asztaltól és elindult a nő felé. Olivia is ugyan úgy tett, és amikor oda ért elé Klopp csak szorosan megölelte.
-Köszönöm Olivia. -nehezen tudta vissza tartani a könnyeit, ezért miután elvált a férfitól, csak gyorsan elköszönt tőle és már indult is vissza az irodájába.
Olivia csak leült az asztalához, és képtelen volt bármi másra gondolni, azon kívül amit Kloppal beszélt.
Észre sem vette mennyi az idő, egészen addig, amíg Dominik nem nyitott be az irodájába. Ha a férfi már itt van, és már a tornával is végzett, akkor már későre járhatott.
-Szia.
-Dominik, hát te?-Olivia megpróbált egy mosolyt varázsolni az arcára, de úgy látszik nem jött neki össze.Dominik csak elindult felé, és megállva előtte csak megfogta a székének a karfáját, és maga felé fordította.
-Írtam, amikor végeztem a tornával,  de nem válaszoltál. Mi a baj Liv?-guggolt le a nő elé, és a kezeit a térdeire tette.
-Nincs semmi. Sajnálom hogy nem írtam vissza, de nem igazán volt rá időm.
-Olivia nehezen tartja magát a férfival szemben, de nem itt nem most jött el az ideje annak, hogy megtörjön.
-Olivia, ugye tudod hogy bármit elmondhatsz. Itt vagyok és segítek amiben kell. -csak óvatosan végig simított a férfi arcán, és egy aprót bólintott. Olyan titkot őriz amit még neki is nehéz feldolgoznia, pedig minden vágya az lenne hogy végre valakivel megoszthassa, hogy ne nyomja ennyire a lelkét.
-Csak fáradt vagyok. Tegnap sokáig dolgoztam és a mai nap sem volt könnyű.
-Végeztél mára?
-Igen.
-Akkor gyere. Menjünk haza.-állt fel a férfi és a kezénél fogva húzta fel Oliviát.
-És hova haza megyünk?-állt már Dominikkal szemben, és végre az arcán már egy igazi mosoly volt.
-Majd útközben kitaláljuk.-csak egy apró puszit adott Oliviának, mire ő csak mérgesen nézett a férfira.
-Tudod hogy itt nem a barátnőd vagyok.
-Azért az arcod színe nem arról árulkodik hogy nem tetszett.-kacsintott rá a nőre, mire ő csak megfogta a táskáját és kisétált a férfi mellett az irodából.