Valóra vált álom (Sz.D.)

5.fejezet

Dominik úgy döntött hogy rendel magának egy italt amíg a többiek nem érkeznek meg. Trent valami ismerősével beszélt, így csak intett neki hogy hol keresse majd. Már ahogy közeledett, észre vett egy nőt a pultnál állva, aki valamiért ismerős volt neki. Hosszú barna göndör haja a háta közepéig leomlott és az a ruha ami rajta volt, nagyon is rásimult  a tökéletes testére. Gyorsan kiverte a fejéből, hiszen barátnője van és amúgy sem tudja hogy ki a nő.
-Hello. Kérnék egy martinit. Köszi.
-Olivia?-csúszott ki a száján a neve, amint megállt a pult mellett és felismerte a nőt.
-Dominik? Szia. -egyikük sem tudta hogy hogyan kellene köszönnie a másiknak, hiszen eddig még nem igazán beszéltek.
-Egyedül vagy itt?-támaszkodott meg Dominik a pulton, várva hogy ő is tudjon rendelni egy italt.
-Nem, a barátnőimmel. Csak kellett már egy ital. És te?
-Egy páran eljöttünk vacsorázni, de még nem ért mindenki ide. Ezért eljöttem egy italért.
-Parancsolj, a martini-szakította őket félbe a férfi, amint letette a pultra az italt.
-Nem lesz ez egy kicsit erős? Vagy bulizni is mentek majd?
-Nem, nem megyünk. És ez még gyenge is lesz.-valószínűleg látszott Dominikon hogy nem érti, ezért Olivia csak a barátnői felé mutatott.
-Látod ott azt a három nőt? Na, ők a barátnőim. Ma a megszokottnál is nehezebb őket kezelni.
-Akkor esetleg meghívhatlak még egyre?-Dominik nem látta hogy a női csapat már intett Oliviának hogy menjen vissza hozzájuk, mert már biztos meghalnak a kiváncsiságtól.
-Talán majd máskor. Ideje vissza mennem a lányokhoz. Szia Dominik.
-Szia Olivia. Érezd jól magad.-csak mosolyogva nézett a nőre ,aki az italát megfogva indult vissza a barátnőihez.
Dominik is jobbnak látta ha vissza megy a többiekhez, mert már biztos mindenki ide ért.
-Kivel beszélgettél?-kérdezett rá Trent miután helyet foglaltak az asztalnál.
-Oliviával. A barátnőivel van itt. Össze futottunk a bárnál.-Dominik nem is akart többet mondani, hiszen kb ennyi történt. Így inkább becsatlakozott a beszélgetésbe, amíg a vacsorájuk nem érkezik meg.

Olivia számított rá hogy a barátnői kifaggatják majd arról a rövid kis beszélgetésről is, amit a focistával beszélt.
Ennek ellenére nagyon jól érezte magát, főleg miután végre elhagyták a focis témát és végre másról is beszéltek.
Mivel tudta hogy este ha mást nem is, de egy pohár bort biztos hogy fogyasztani fog a vacsorájához, ezért taxival érkezett este az étterembe, így azzal is megy majd haza.
-Biztos nem jössz el velem? Nem gáz ha kerülnünk kell.
-Dehogy is Mira, menj csak. Az én taxim is mindjárt itt lesz.
-Ahogy akarod. Vigyázz magadra Liv.
-Te is Mira. Majd beszélünk.-Ava és Linda nemrég mentek el, mert ők egy felé laknak, mi pedig épp egymás ellentétes oldalán a városnak.
Miután a lányok elmentek, Olivia csak a telefonját kezdte el bújni, amikor felfigyelt egy nagyobb társaságra, akik épp most jöttek ki az étteremből. Szerencsére pont úgy állt hogy a csapat nagyobb része a másik parkoló felé ment, így nem vették észre. Nincs baja a fiúkkal, de most nem igazán volt hozzájuk kedve.
-Olivia? Mit keresel te itt? -Csak lehunyta a szemeit, és gyorsan egy mosolyt varázsolt magára, mire az angol férfi oda ér hozzá.
-Szia Trent, vagyis sziasztok.-Dominik is vele volt, így ma este már kétszer találkozott a magyar sráccal.
-Vársz valakire? Vagy miért vagy itt?
-A taxira.
-Dehát van autód, akkor hogy hogy nem azzal jöttél?-Az angol srác csak úgy bombázta a kérdéseivel.
-A barátnőid már elmentek?-Dominik kedvesen kérdezett rá, mert furcsálta hogy egyedül van.
-Igen, pár perce. És azért megyek haza taxival mert ittam. Azért is jöttem azzal, mert nem akartam itt hagyni az autómat.
-Elvigyünk?-Hirtelen ránézett a focistára, mert nem hitte volna hogy megkérdezi.
-Nem kell köszönöm. Már megrendeltem a taxit, nemsokára itt lesz.
-Akkor mond le. Dominik majd haza dob mindkettőnket. Én is vele jöttem.
-Olivia nem akarta magát kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen Trent erősködött hogy velük menjen. De mire szólásra nyitotta a száját, addigra Szoboszlai megelőzte.
-Gyere, menjünk. Mond le a taxit, eldoblak haza téged is. Így nem kell egy idegen fazonnal hazamenned.- szíve szerint mondta volna neki hogy őt sem ismeri, de inkább egy aprót bólintott és már mondta is le a taxit az appban.
-Gyere Liv, menjünk. Úgy sem tudom még hogy hol laksz.-karolt belé Trent, és már indult is el a parkoló felé.
-Miből gondolod hogy most majd tudni fogod? Nem a lakásom számát mondom meg, csak az épület címét.-Dominik csak egy kicsit kuncogot és már nyomta is be a gombot, hogy az autó kinyíljon.
-Vicces vagy Olivia. De komolyan, hol laksz? -gyorsan elhadarta és már ült is volna be hátra abba a nagy monstrumba, de Trent megelőzte az ajtóba.
-Szállj be előre, én előbb kiszállok mint te.-csak egy kicsit bólintott és már kerülte is meg az autót. Dominik már nyitott ajtóval várt rá, és amint beszált már csukta is be.
-Csak nem féltél hogy becsapom az ajtaját?-Dominik nem válaszolt egyből, csak beindította az autót és vigyorogva fordult felé.
-Becsaptad volna?
-Nem. Nekem is van kocsim, nem szeretem én sem ha erősen becsukják.
-De te néha azért nem kíméled.-hajolt előre a két ülés között az angol srác, mire mind a ketten csak rá néztek.
-Az az enyém, nekem lehet.
-Ezt te honnan tudod?-nézett Dominik a barátjára, mire csak hátra dőlt az ülésen, és vigyorogva közölte hogy párszor már látta.
-Megyünk?-Olivia kezdte magát kicsit kellemetlenül érezni, hiszen még mindig nem indultak el.
-Ja persze. -Dominik nem is habozott tovább, csak gyorsan bekötötte magát és már indult is el.

Úgy volt ahogyan az étterem előtt megbeszélték. Először Alexandert tették ki, és utánna Olivia lakása felé indult el. Miután ketten maradtak az autóban, Dominik érezte hogy a mellette ülő illető kissé feszült.
-Minden rendben van?-csak egy pillanatra nézett rá, mert nem igazán akart balesetet okozni.
-Persze. Köszönöm hogy haza viszel. Igazán nem kellett volna miattam kerülnöd.
-Semmi gond már mondtam. Szeretek vezetni, és hidd el ez a pár perc nem számít.
-Sokat szoktál vezetni?- kicsit meglepődött azon hogy beszélgetni támadt kedve, hiszen eddig nem igazán volt alkalmunk rá.
-Igen. Vagyis amíg lipcsébe voltam vagy salzburgban, onnan sokszor vezettem haza Magyarországra. De innen kicsit nehéz lenne megoldani.
-Szerencsére van  másik utazási eszköz, így rövid idő alatt ott lehetsz.
-Még ez a jó. Ha kellene még gyalog is elmennék haza.-Dominik kicsit elnevette magát, hiszen tudta hogy akár még erre is képes lenne ha arról van szó.
-Ezt nem kétlem. Hogy érzed magad a csapatnál?
-Nagyon jól köszönöm. A srácok nagyon jó fejek voltak és hamar befogadtak.-Tényleg így érezte, de tudta hogy máshogy is alakulhatott volna.
-Ennek örülök. Valakinek nehezebben megy a beilleszkedés. Vagy csak kicsit nehezebben nyílik meg másoknak.-Dominik szeretett volna rákérdezni hogy ő is a második csoportba tartozik-e, de nem merte megtenni.
Ezek után pár percig csak csendben utaztak, mire megérkezdtek a nő lakásához.
-Köszönöm hogy haza hoztál.
-Szívesen. -Dominik csak csendben figyelte ahogy Olivia kicsatokja a biztonsági ővet, és már száll is ki az autóból.
-Igérem óvatosan csukom be. Jó éjszakát Dominik.-nem tudta a férfi sem megállni hogy ne mosolyogjon azon, amit a nő mondott.
-Jó éjszakát Olivia.-még megvárta amíg bemegy az épületbe, és csak utánna hajtott haza az apartmanban.

Dominik jól érezte magát ma este, és végre úgy érezte hogy itt a helye. Ma este végre nem úgy megy aludni, hogy azt várja, hogy elnyomja az álom egy unalmas film közben.