8.fejezet

661 34 0
                                    

-Na szóval mutasd azt a receptet.-Dominik csak oda állt a nő mellé és már nyitotta is meg a telefonján a receptet. Tudja hogy a nő nem érti ami le van írva, ezért csak elkezdte neki mondani a receptet.
-Azt írja hogy üvegesre kell pirítani a hagymát, egy kevés olajon. -mivel már a hagyma készen áll arra hogy felhasználják hála a nőnek ,ezért csak beleöntötte az edénybe, és lassan elkeverte.
-Itt buksz el folyton?
-Igen. Nem értem mit rontok el.
-Elnézve azokat a hagymákat amiket te vágták fel, már ott elrontod. Kockákra kell vágni, nem egy ujjnyi vastagra.
-Hát pedig az is kocka volt.
-Inkább egy fél tégla.-A férfi csak jót nevetett, és tovább bújta a telefonon a receptet.
Megpróbált először telefonon keresztül segíteni neki, de úgy csak rontott a helyzeten.
Még Dominik is nehezen hiszi el ,hogy Olivia a lakásán van,és épp a konyhájában főz.
-Oké a hagyma jó, mi a következő lépés?-a nő hangja térítette észhez a focistát és újra elkezdte a receptet hangosan felolvasni.
Olivia csak elnevette magát, mire a férfi csak ránézett.
-Magyarul olvastad. Így sokat nem értek belőle.
-Ja, bocsi. Akkor mehet bele a paprika és a paradicsom is, és még egy kicsit össze kell őket pirítani.- Olivia úgy tett ahogyan Dominik mondta neki, várva hogy a férfi újra folytassa az olvasást.

Még maga sem hiszi hogy hol van. Látva a férfi kétségbe esett arcát, amikor már harmadszorra dobja ki a kukába az elkezdett ételt kicsit meg sajnálta. Már az is meglepte hogy felhívta segítséget kérni, de tudta hogy nagyon nem ismer senkit aki segítene neki. A fiúk a csapatból kb annyit érteken a főzéshez mint ő, így sokra nem menne velük.
-Oké, akkor most csak főnie kell.-már lépett volna hátrébb, amikor egy kemény mellkasnak ütközött neki. Dominik szorosan ott állt a háta mögött és a válla felett csak át nézett a készülő ételre.
-Nagyon jó illata van.-Olivia száján majdnem kicsúszott hogy neki is, de gyorsan beleharapott a nyelvébe.
Úgy látszott Dominik nem érezte magát zavarban ,mert nem siette el hogy hátrébb lépjen.
-Hát, akkor márcsak a tésztát kell kifőznöd és készen is vagy.-Olivia kicsit  arrébb lépet, és már fordult is meg hogy szemben legyen a férfival.
-Köszönöm a segítséget. Nélküled lehet még a lakást is felgyújtottam volna.
-Csak nem. Max rendeltél volna egy pizzát.-Mivel a főzés nehezén már túl vannak, ezért Olivia úgy gondolta hogy ideje lenne mennie.
-De ez sokkal jobb lesz majd hidd el, mint egy pizza. Megnyalod majd a tíz ujjadat utánna. 
-Nagyon biztos vagy benne? Mivan akkor ha nekem nem fog ízleni?
-Olyan nincs. Ezt szeretni fogod. -állt elé a focista, egy nagy mosollyal az arcán. Oliviának kifejezetten tetszett hogy ennyire magabiztos, még úgy is hogy magának sem lenne képes ezt bevallani.
-Mennem kellene már. A neheze már megvan.-Dominiknak hirtelen eltűnt a jókedve, és hirtelen azt sem tudta mit mondjon.
-Dolgod van? Mármint nem úgy értettem, csak azt hittem maradsz még.-meglepte Oliviat hogy a férfi rá kérdezett, de nem fog neki hazudni.
-Nincs. De nem szeretnélek zavarni.
-Nem zavarsz. Most komolyan az előtt elmennél hogy megkóstolnád?
-Tényleg jó illata van.-Dominiknak újra egy nagy mosoly lett az arcán, ami miatt már Olivia is mosolyogva nézett fel a focistára.
-Főzzük ki a tésztát.

-Na hogy ízlik?-Dominik megvárta amíg Olivia megkóstolja és elmondja a véleményét az ételről.
-Nagyon finom lett. Komolyan, ez tényleg jó.
-Most megkönnyebültem. Komolyan már azt hittem, hogy nem fog ízleni.-most már Dominik is megkóstolta és szinte olyan érzése volt mintha otthon lenne. Nagyon finomra sikerült.
-Talán gyerekkoromban ettem ilyet, de nem vagyok benne biztos.-a focista majdnem félre nyerte a szájában lévő falatot, ahogy meghalotta hogy a nő mit mondott.
-Ezt hogy érted? Te magyar vagy? -Olivia csak elnevette magát a férfi reakcióján.
-Nem. Vagyis igen, de csak negyed részben. A nagyszüleim magyarok voltak, anya részéről. Fiatalon jöttek ki angliába, és itt telepedtek le. Gyerek koromban sokat voltunk náluk a húgommal, és egy kicsit még beszéltünk is magyarul, de nagyon korán meghaltak mind a ketten, így már szinte semmire sem emlékszem.
-Wow. Komolyan te telle vagy meglepetéssel. Ezt nem hittem volna soha. És anyukád? Ő nem beszél magyarul?-Dominik egyre kiváncsibb lett, főleg miután ezeket a dolgokat megtudta.
-Nem. Anya már itt született, és a nagyiék nagyon ritkán beszéltek magyarul. Ő is csak pár szóra emlékszik, de mivel nem használja sehol, ezért már szinte azokat is valószinűleg elfelejtette.
-Akkor már értem miért lett ez a pörkölt ennyire finom. A magyar vér nem hazutolja meg magát.-Olivia csak elnevette magát, és tovább folytatták az evést.
-Akkor te még sose voltál Magyarországon?
-Nem. Soha. Kíváncsi voltam mindig hogy milyen is valójában, mert a nagyiék nagyon sok szép dolgot meséltek, de gyerekként nem mehettem oda ahová akartam.
-De most már igen. Már nem vagy gyerek, így ha el akarsz menni, már megteheted.
-Hát igen, de egyedül egy ismeretlen országban úgy hogy a nyelvet sem beszélem és semmit sem tudok róla, kicsit nehéz lenne.
-Hát ha idegen vezető kell csak szólj. Itt vagyok. Két lábon járó iránytű.-Dominik komolyan gondolta amit mondott. Szívesen megmutatná egyszer az országát a nőnek, ha kedve lenne rá.
-Köszönöm de nem hiszem hogy ez mostanában lenne.
-Sose mond, hogy soha. Én sem hittem volna még az év elején sem hogy itt leszek, de látod sikerült.-mutatott végig magán Dominik, hiszen ha valaki év elején azt mondja hogy nyáron ide szerződik, valószínűleg csak jót nevetett volna.
-Megdolgoztál azért hogy itt legyél. -Olivia már egyre biztosabb abban, hogy az edző jól döntött vele kapcsolatban.
-Kemény volt, ezt nem tagadom. De megérte minden perce.-Ezek után csak csendben elfogyasztották a megérdemelt ebédet.

Dominik hiába mondta Oliviának, hogy hagyja a koszos edényeket és a tányérakat majd ő elmossa őket, a nő hajthatatlan volt.
-Tessék, készen is vagyunk. -mosolyogott fel a férfira, aki olyan közel állt hozzá amennyire csak tudok. Szinte érezte a bőre melegét még így pulóverben is.
Olivia gyönyörű nő volt ezt sose tagadta, de most hogy így hétköznapi szettben látja, még jobban tetszik neki.
Sose hitte volna hogy van ilyen oldala is a nőnek, de hatalmas meglepetés volt hogy ezt is láthatta. Eddig mindig a kemény, kimért, üzleties oldalát látta, akinek a munka az élete, de most megmutatta milyen is a munkán kívül, ami nagyon tetszett a focistának.
-Te ma tényleg telle vagy meglepetésekkel. Tudsz főzni, magyar vagy, jó oké negyed részéig, de akkor is az vagy és pillanatok alatt rendbe tetted a konyhámat. Elképesztő vagy.-  Dominik sem bírta megállni hogy ne nevessen Oliviával, de sajnos ezt a pillanatot is a telefon csörgése megzavarta. Olivia csak mosolyogva nézett a férfira aki elnézést kérve felvette a telefont ,mert az édesanyja kereste.
-Szia anya.-Dominik szeretett mindig is a családjával videón keresztül beszélni, de jelen pillanatban nem érezte azt hogy ennek így kellene lennie.
-Szia kicsim. Most láttam hogy kerestél. Dolgoztam és a hugod is lebetegedett, baj van?
-Nem dehogy is. Jól vagyok. Szofi hogy van? Mi a baj?-Dominiknak a családja a mindene, főleg a kishuga. Nagyon utálja hogy alig találkoznak, de ezt az életet választotta.
-Elkapott valami vírust. Az orvos szerint hamar kijön majd belőle. De miért kerestél?
-Ja, csak főzni akartam és nem igazán jött össze.-Dominik a szeme sarkából látta, hogy Olivia csak lassan elindul ki a konyhából, de az édesanyja még mindig vonalban volt.
-Mit szerettél volna csinálni?-A férfi édesanyja látta hogy a fia valamit nagyon nézett, és nem igazán figyel rá. Fogalma sincs mi történik ott, de bízik a fiában.
-Ja csak pörköltet, de találtam egy jó receptet a neten és óriási segítség volt. De anya most mennem kell, majd este hívlak. Szeretlek titeket.
-Mi is téged Domi. Vigyázz magadra nagyon.-Miután letette a telefont csak átment a nappaliba ahol megtalálta Oliviát.
-Ne haragudj, csak anya hívott.
-Semmi baj. Nem kellett volna miattam ilyen hamar elköszönöd tőle.
-Nem igazán ér rá. A húgom beteg lett.-Dominik csak leült Olivia mellé a kanapéra, mire a ő csak felé fordult.
-Sajnálom. De biztosan hamar jobban lesz.-Elég sokat beszélgettek a késői ebéd alatt, így már egy pár dolgot megtudtak egymásról.

Valóra vált álom (Sz.D.)Where stories live. Discover now