*ੈ✩₊˚▐ ❛ (...) - Ha egyszer láttad, mennyire összetört valaki, többé nem nézhetsz rá ugyanúgy. Ez volt az első, amit apámtól megtanultam - idézem fel magamban a legelső pofon emlékét, melytől bizseregni kezd az arcom, pont ott, ahol apám évekkel...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
❛ DON'T YOU WANT TO PLAY WITH US ? ❜
chapter thirty-one 🌸 one step ahead .
– HÚ, EZ KEMÉNY ANGOL óra volt – sóhajt Mina, és kinyújtoztatja a karját. – Amióta Present Mic feladta azt a rengeteg szót, és meg kellett tanulnom, nagyon fájnak az izmaim. Órákig tanultam tegnap, ajánlom hogy jó legyen a dogám.
– Mi mind ott voltunk melletted, Mina, tudjuk. És igenis keményen dolgoztál, biztosan sikerülni fog. Én is izgulok miatta, jó lenne, ha jó jegyet kapnék rá – értek vele egyet.
Tsuyu-chan oldalra billenti a fejét, miközben a padom mellett áll. – De hát te nagyon jó angolos vagy, Chika-chan. Azt hittem, nincs vele gondod, amikor tanultunk, elég gyorsan megtanultad a szavakat, még te voltál az, aki segített nekünk egy csomó dologan a nyelvtanon belül. Akkor miért ne sikerülhetne?
A délelőtti órák Aizawa ofője után szinte elszaladtak. Igyekeztem végig odafigyelni mindenre, lefoglalni magam, hogy ne kelljen a délutánra gondolnom, amikor megejtem Todoroki-val azt a beszélgetést. Még ha lehetetlen feladatnak bizonyult is, jól odatettem magam még az angolon, noha az idegen nyelveket az egyik erősségemnek tartom, másrészt dolgozatot is írtunk, amire nem keveset készültem a lányokkal, bár ez még azelőtt volt, hogy nem zárkóztam volna úgy el mindenkitől.
Zavartan felnevetek, és kelletlenül vakargatom az alkarom. – Tudjátok, milyen vagyok a dogák után, mindig aggódom az eredmények miatt, ne viselkedjetek úgy, mintha nem ti letteke volna az elsők, akik észrevették.
– Ennek a mostani idegeskedésnek viszont nemcsak ez az egyetlen oka van, igaz? Van bármilyen köze Todoroki-san-hoz? – néz rám Momo mindentudóan, mire gondolatban jól homlokon csapom magamat. Hát persze, hogy is hagyhattam őt figyelmen kívül, mikor pontosan mellettünk ül?
– Miért lenne köze ennek Todoroki-kun-hoz? – ráncolja a homlokát Ochaco értetlenül, a többi lány is rámkapja a fejét, mire nagyot nyelek.
Ezek szerint a többieknek is feltűnt, hogy a felemás fiú és én köztem valami nagyon nincs rendben. Bár ez a hülyének is feltűnne, de ez leginkább miattam van, ha nem bírok valakit, az rám van írva, nem tudnám elrejteni. Azonban nem tehetek erről, Todoroki már a puszta jelenlétével is a plafonra kerget, egyszerűen annyira idegesít, hogy most már nem tudom, mit gondoljak róla.
